Honnan tudhatom, hogy keresztény vagyok? Elég annyi, hogy betartom Jézus akaratait? Vagy pedig szívből is hinni kell? Ha a második is akkor hogyan higgyek szívből, ha úgy érzem nem megy?

Egy bölcs atyától hallottam, hogy akit szeretünk annak keressük a társaságát, beszélgetünk vele. Így van ez az Isten kapcsolattal is, ha szereted Istent, imádkozz hozzá szívből. Végezz keresztutat gyakran és abból megmérted mennyire szeret minket Krisztus.

Én korábban a "magam módján" voltam katolikus. De állítom annak köze sincs az igazi kereszténységhez. Be kell tartani a törvényeket, minden nap imádkozni kell, szentségekhez minél gyakrabban járulni kell. (főleg a gyónás, eucharisztia nagyon fontos) Akkor vagy keresztény. És imádkozz, hogy jobban megértsd Istent, hogy közelebb kerülj hozzá.

Betartod Krisztus akaratát. Ez remek, hiszen Krisztus egyetlen új parancsban fejezte ki akaratát: szeressétek egymást! Úgy ahogy magadat szereted.

A másik hiszel e Istenben? Ha megérted és elfogadod Krisztus feltámadását, akkor nem lehet más válasz minthogy van tulvilág. Ha Krisztust szereted már akkor az Atyát szereted. Ezt nem az elméddel kell tenned, hanem egy belső azonosságvággyal, hogy a jóistent befogadod a szívedben, minden ellenérzés nélkul, hiszen egyedül ő tudja a jó utat, vezet téged a csalogató világi hiusagok között, kinyitja szemedet milyen mulandó és időrablo a balványok imádata, mely eltérit attól, hogy a jóság jellemfejlődésén menj keresztül.

Az istenszeretet az amikor azonosulsz, mindent elfogadsz az Atyátol. Az ő tanítása pedig Krisztuson keresztűl szűrődik le .

Tehát ha úgy szereted felebarátodat, mint saját magadat, máris Isten útján vagy, máris a jó keresztény útján vagy, máris a jó úton, az igazság utján vagy, máris megértetted az élet lényegét, és boldogulásod lényegét.

Szia

kedves Kérdező. Ezt nem tőlünk fogod megtudni, mert ha én leírom, az csak egy emberi vélemény lesz a sok közül.

De Krisztus pontos választ ad a kérdésedre, és ez vitathatatlan: "Az örök élethez az szükséges, hogy MEGISMERJENEK TÉGED, az egyetlen igaz ISTENT, ÉS azt, akit elküldtél, Jézus KRISZTUST." János 17:3 Amikor megismered Istent és Krisztust, megtalálod a választ a kérdésedre.

Erre egzakt választ adni úgyszólván LEHETETLEN!

Mintha azt kérdeznéd: Hol a határ hívő és nem hívő között. Ahogy nem létezhet tisztán fekete és fehér, jó és rossz, így itt sem létezik választóvíz...

Van viszont két PRIMITÍV tesztem ennek megállapításához:

- Mondd el a Hiszekegyet a Niceai Hitvallás szövege szerint!

Ha ezt röhögés nélkül meg tudod tenni, nincs remény: Valóban hívő lélek vagy... Van viszont egy másik teszt, de ez CSAK HALADÓKNAK! A hit másik alapja a Katolikus Anyaszentegyház DOGMÁIRA épül.

- Figyelemmel olvasd át ezeket a [link] oldalain!

Ha ezeknek felével egyetértesz, már hívő vagy! Ha több mint 90 százalékával: TOTÁL VALLÁSKÁROSULT... 😛

Kedves kérdező!

Ugyan én nem vagyok római katolikus, de többé-kevésbé római katolikus háttérből jövök, tehát valamennyire ismerem a tanításukat.

Ugye, itt az a probléma, hogy Isten szemében nem szétválaszthatók a hit és a cselekedetek, de sok kereszténynek mondott egyház/felekezet szétválasztja őket, továbbá az egyikre helyezi a hangsúlyt, és nekem úgy tűnik, hogy ez neked is gondot okozott, és ezért tetted fel a kérdést.

A mai Magyarországon a két, nagy tömegeket magába foglaló, kereszténynek mondott áramlat van, a római katolikus egyház, ill. a protestáns típusú egyházak (azaz protestáns/neoprotestáns/pünkösdista/karizmatikus egyházak, mint pl. református, evangélikus, baptista, és ezek mellett van több neoprotestáns, pünkösdista, karizmatikus felekezet). A római katolikus egyház az egyház törvényeinek/szokásainak/hagyományainak betartására és a jó cselekedetekre helyezi a hangsúlyt (legalábbis a tanításában/teológiájában/dogmáiban), míg a protestáns típusú egyházak inkább a hitre, legtöbben azt is hirdetik, hogy csupán hit szükséges az üdvösséghez.

Viszont a kérdést nem úgy kell feltennünk, hogy a római katolikus kereszténység mit tanít, vagy xy egyház/felekezet mit tanít, hanem hogy a Biblia mit tanít, mert a Biblia biztosan Isten Igéje, amit Isten ihletett, az egyházak/felekezetek által kidolgozott hittételek/tanítások/dogmák pedig lehetnek emberek gondolatai is.

Mint említettem, Isten számára nem szétválaszthatóak a hit és cselekedetek, viszont a Biblia a "hit cselekedeteire" hív minket el, más kifejezéssel a hitben járásra, ami egy Istennel való személyes, bensőséges kapcsolatból, Isten ismeretéből fakadó gondolkodás és életmód. Ugyanis a Biblia szerint törvény cselekedetei nem fognak senkit üdvözíteni, csak a hit cselekedetei fognak eljuttani minket oda, hogy megismeerjük az igazságot, megigazuljunk Isten előtt, és kereszténynek nevezhessük magunkat. Vagyis a puszta szabálykövetés, az egyház(ak) által létrehozott törvények, szabályok, szertartások követése nem vezet sehova, legfeljebb a saját elbukásunk felismerésére, mert az ószövetséghez hasonlóan, a Törvény segítséget nem ad abban, hogy betartsuk a törvényt, csak közli veled, hogy "nem vagy elég jó", "nem vagy elfogadható", mert megszegted a törvényt. Az ószövetség alatt ebben a fajta tudatban élt Izrael népe, mert még nem jött el a Megváltó. Ezért az újszövetség nem a törvényre helyezi a hangsúlyt, hanem a hitre, viszont nem egy csupán elméleti hitre, hanem egy személyben, Jézus Krisztusban való hitre, amire jobb szó a bizalom, mint a manapság már nagyon elcsépelt és félreérthető "hit" szó, amely szót mára, a protestáns típusú egyházak közreműködésével alaposan megfosztottak az eredeti jelentésétől. Viszont ahhoz, hogy valaki a bizalmát Jézus Krisztusba tudja vetni, és így a hite alapján Isten elfogadja őt, előbb meg kell ismernie Jézust, mégpedig személyes módon. Mert ha számodra Jézus Krisztus csak egy csomó törvény/szabály/előírás, hogy mit tegyél, és mit ne tegyél, akkor te nem ismered eléggé Jézust, hanem egyfajta "ószövetségben" élsz még.

Maga a római katolikus vallás az évszázadok alatt jelentősen eltért a kereszténység eredeti tanításaitól és szellemiségétől, a mai állapotában egyfajta keveréke a valódi (újszövetségi) kereszténységnek, az ószövetségnek és különféle pogány vallásoknak, de én úgy látom, e három keverékéből legerőteljsebben az ószövetség dominál a római katolicizmusban, abban az értelemben mindenképpen, hogy a római katolikus vallásban legtöbben Istenből egy halom szabályt és törvényt látnak, aminek egy jelentős részét ráadásul nem is Isten parancsolta, hanem emberek találták ki.

Szóval Isten személyes megismerése után, aki megbízik Jézusban, hogy Őrá bízza magát, mint Úrra és Megváltóra, és megtér, azt Isten megigazítja és elfogadja a hite alapján, és utána az illető a hite és az üdvössége birtokában Jézussal tudja élni az életét a Szentlélek vezetésével, ami egy személyes vezetés, nem kőbe vésett törvények és szabályok általi vezetés, mint az ószövetségben. Azt írja a Biblia, hogy arra a hitre eljutni, ami lehetővé teszi Isten megigazítását, úgy lehet, hogy hirdetik az embernek Isten Igéjét, vagyis Isten Szavát, ami írott formában a Bibliában található.

Tehát aki meg akarja ismerni Isten tervét a saját üdvözülésére, annak a Bibliából kell ezt kikutatnia, de ebben nagy segítséget jelenthetnek olyan emberek, akiket már Isten megigazított, és helyesen értelmezik a Bibliát. Akik kereszténynek vallják magukat, azok el is vannak arra hívva, hogy ők maguk is, egyenként és együtt, hirdessék a megváltás üzenetét a környezetükben azoknak, akik még nem üdvözültek. Ezért az Ige hirdetését én is csinálom, ha tehát valaki szeretné, annak én is tudok segíteni.

üdv, a javuló Stefán