Katolikusként mit becsülsz a protestánsokban? Protestánsként mit becsülsz a katolikusokban?

Reformátusként több mindent.

Ott van például a gyónás, ugyan itt nem arra gondolok, hogy én is azt gondolnám, hogy egy pap feloldozhat Isten helyett, de jó lehet megvallani valakinek a bűneinket időnként.

A katolikus liturgia is tetszik.

A katolikus monasztikus rendeket és a szerzeteseket pedig kifejezetten nagyra tartom.

Az olyan nagy katolikus teológusok írásaiból mint Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás vagy Eckhart mester pedig mindannyian tanulhatunk, nem csak a katolikusok.

Ugyanezeket el mondhatnám az ortodox keresztényekről is egyébként.

Én katolikusként ezeket becsülöm a protestánsokban (természetesen katolikusok közt is vannak ilyen emberek):

-A vért kerülik.

-Kerülik a csúcsa szavakat.

-Kerülik az erőszakot.

-Keresik az igazságot.

-A többségük próbál úgy élni, hogy ne a tisztítótűzbe, hanem a Mennyországba kerüljön.

-Sok protestáns honlap foglalkozik a Biblia hitelességének védelmével.

-Közülük is sokan vértanú halált haltak Jézusért.

Katolikusként becsülöm azt, hogy a protestánsok rávilágítottak arra, hogy a Isten Igéjének mélyebb ismerete mennyire fontos.

"Engem (lutheránus) protestánsként mindig is érdekelt, hogy mit gondolnak rólunk a katolikusok"

Bennetek azt becsülöm, hogy alapvetően Magyarországon egy kis létszámú felekezet, mégis nagyon jelen vagytok a szociális szférában, megmutatva ezzel a kereszténység igazi arculatát. Kevesebben vagytok, ezáltal kevesebb támogatással és anyagi lehetőséggel, mégis komoly szociális munkával, összefogottan, szervezetten. Fabiny Tamás püspök urat pedig szimpatikusnak tartom és sok mindenben egyetértek vele.

Reformátusként: A katolikusok egy "nagy" és "jelentős" egyház. Amikor gondolok:

-Egy mexikói katolikus el tud menni egy lengyel misére, és egyházon belül marad.

-Művészet. Szépek az erdélyi falusi kazettás mennyezetű református templomok is, amit helyiek maguk festegettek, de azért a turisták hada inkább a Szent Márk Bazilikába fizet belépőt, hogy egyszer az életben láthassák.

-Szellemi örökség. Nincs református megfelelője Szent Ágostonnak meg a többi nagy katolikus gondolkodónak. Vagy egy református lelkész se tudja magáról elmondani, hogy ő a Vatikán református megfelelőjében töltött volna pár évet, és ott olyan tudásra tett volna szert, mert olyan könyvtárakban olvasott könyveket, ami nem hozzáférhető a többi református lelkésznek.

-Figyelnek a katolikus egyház véleményére közéleti, politikai kérdésekben. Az közéleti viták során mindig előjön, hogy a katolikus egyháznak mi a véleménye az abortusz, eutanázia, környezetvédelem, melegek jogai, stb. témákról. Vagy figyelembe veszik, vagy nem, de mindig előjön!

Ettől függetlenül nem fogok katolizálni, nem fogok Máriának és szenteknek könyörögni, nem fogok szentségimádást rendezni ostyaszeleteknek, nem tartom szükségesnek a papi közvetítést Isten és ember között, stb.

Katolikusként tetszik, hogy a protestánsok valahogy összetartóbbnak tűnnek, a közösség (ahol felnőttem) többször szervezett programokat.

A katolikus istentiszteletben az nem tetszik, hogy sokszor a pap olyan kevés magyarázatot mond a példabeszédhez, pedig mindig az a része tetszik a legjobban, mikor a dolgok értelmét fejtegetik és ebbe a református tiszteletes mindig sokkal mélyebben belement.

Tetszik, hogy ott nem másnak kell elsorolni a bűneinket, csak közvetlenül Istennek, illetve nincs tele a templom rengeteg szoborral, festménnyel (gyerekként elterelte a fugyelmem, szinte végig azokat nézegettem). Nem tetszik, nem tartom helyesnek, hogy a szenteknek külön oltárokat csinálnak. Fontos a tisztelet, de ezzel katolikusként sem tudok egyetérteni.