Hogyan lehet összekombinálni az eleve elrendelést a szabadakarattal?
válasza: válasza:#10
De, elrendelte, nem olvastad az teremtéstörténetet? Nem véletlenül nevezik ősevangéliumnak.
válasza:#8.
"Annakokáért imádják őt a földnek minden lakosai, a kiknek neve nincs beírva az életnek könyvébe, a mely a Bárányé, a ki megöletett, e világ alapítása óta."
"A ki eleve el volt ugyan rendelve, a világ megalapítása elõtt, megjelent pedig az idõk végén ti érettetek,"
válasza:#13
A 8-as nem ismeri Isten szavát, csak az őrtorony szavát, sajnos neki és társainak feleslegesen idézed. :(
válasza:#6.
Isten,mivel Ő a szeretet,szabad akarat lehetőségével alkotta meg intelligens teremtményeit. Ennek eleve benne volt az isteni jó elleni lázadás s Isten ezt tudva-jelleméből fakadóan- elrendelte annak-a lázadásnak-a megoldását.
A világmindenség intelligens teremtményeinek valós történeteken keresztül kellett megismerni az isteni szeretet és a sátáni erőszak rendszerei közötti különbséget.
Tapasztalatom szerint,a legnehezebb testi-lelki szenvedés alatt is igazi boldogságot lehet tapasztalni az isteni szeretet megélésével.
válasza:Ez egyszerű logikai következtetés:
Ha van szabad akarat és Isten mindenható, akkor látnia kell előre azt is, hogy a hited és/vagy cselekedeteid alapján kiérdemeled-e az üdvösséget. Ha meg már látja előre, akkor már előre el is rendeli.
Ha nem látná és nem tudná előre, akkor már nem lenne mindenható, akkor már nem lenne Isten.
válasza:#16!
Téves következtetés!
Bár Isten valóban látja előre,hogy nem érdemlem meg az üdvösséget, de Egyszülött Fia kifizette a váltságdíjamat a kereszten. Az Ő érdeméért kapok üdvösséget,ha hiszek benne.
Isten,a megváltást rendelte el előre!
válasza:Isten nem "eleve" rendel el valamit.
Ha valaki bűnt követ el és büntetést kap, az nem eleve lett elrendelve, hanem a törvény ellen vétkezés következménye.
Isten előretudása, vagy előre elrendelése nem lehet ellentmondásban az intelligens teremtményei szabad akaratával.
Akkor rendel el valamit, amikor szükséges cselekednie valaminek az érdekében de ezt nem előre teszi.
Vagy is az alapján hozza meg az ítéletét velük kapcsolatban, hogy hogyan élték az életüket, és nem eleve határozott erről.
Amiről Te beszélsz, az nem eleve elrendelés. Hanem alapja valaminek a következményeként.
"„aki hallja, mondja: »Jöjj!« És aki szomjazik, jöjjön; aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (A döntés nincs előre elrendelve; az egyénekre van bízva.)Senki sem kényszerül egy előre megszabott életúton járni
Vajon buzdítaná-e az igazságos és szeretetteljes Isten az embereket a jó cselekedetekre a jutalom reményében, ha tudná, hogy már eleve kudarcra vannak ítélve?
Buzdítanád-e gyermekeidet arra, hogy egy csodálatos jövőt ígérő tervben vegyenek részt, ha kezdettől fogva tudnád, hogy a terv kudarcra van ítélve? Figyelmeztetnéd-e őket a következményre, ha tudnád, hogy mindent úgy terveztél meg, hogy elkerülhetetlenül szerencsétlenül járjanak? Ésszerű vajon ilyet feltételezni Istenről?
válasza:A református teológia a predestinációról (eleve elrendelés) szóló tanítását általában János Kálvin munkásságára vezeti vissza, aki hangsúlyozta, hogy Isten szuverén akarata és tudása mindent áthat. Az eleve elrendelés tantétele szerint Isten előre elrendelte, hogy kik üdvözülnek és kik nem, de ezt a tételt nem feltétlenül értelmezik úgy, hogy Isten közvetlenül okozza az emberek bűneit.
A református teológusok gyakran megkülönböztetik Isten "aktív akaratát" és "passzív akaratát". Az aktív akarat azt jelenti, hogy Isten közvetlenül cselekszik, míg a passzív akarat azt jelenti, hogy Isten megengedi a természetes emberi szabad akaratot, ami a bűnbeesés következményeivel terheltté válik.
Ezért a református teológia általában azt tanítja, hogy Isten nem az a forrás, aki közvetlenül okozza a gonoszságot, hanem minden ember szabad akaratából következik, hogy bűnös döntéseket hoznak. Isten tudja és elrendeli a jövőt, de nem kényszeríti az embereket a rossz cselekedetekre, hanem engedi, hogy azok szabad döntéseik alapján cselekedjenek.
Az eleve elrendelés tehát nem jelenti azt, hogy Isten szándékosan idézi elő a világ összes gonoszságát, hanem inkább azt hangsúlyozza, hogy Isten mindent kontrollál, még a bűn és a szenvedés világában is, és végső soron minden dolog az ő dicsőségére munkálkodik. Az emberi szabad akarat és a bűn lehetősége nem ellentétes a református teológia nézeteivel, hanem inkább a teremtés és a bukás valóságos helyzetét tükrözi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!