Most akkor milyen is ez?

Semmi különbség a nem-katolikusan felnött emberekhez képest, ugyanis ök SEM egymás klónjai, hanem mindegyik külön személyiség, márpedig föleg ettöl függ, milyenek lesznek.

Az "úgy hallottam" dolgok soha nem igazak, ez mindig csak pár ember általánosítása.

Megint egy buta általánosító kérdés.

Mi a testvéreimmel katolikusnak lettünk nevelve, amit gyerkkorban komolyan is vettünk.

Felnöttként az öcsém nem foglalkozik az egésszel, nem is döntötte el soha, hogy vallásos vagy sem.

A húgom a mai napig minden vasárnap megy templomba, Szent Antalnak visz adományokat, ha valamit el szeretne élni, emellett igen kiterjedt társasága van, minden hét végén eljár szórakozni, abszolút társasági ember, szeret flörtölni, minden, csak nem visszahúzódó vagy prüd.

Én 18-20 évesen elkezdtem gondolkodni, felfedeztem magamnak, hogy semmiféle isten vagy vallás nem kell az életembe, emrt értelmetlen, logikátlan mese, templomban legalább 30 éve nem voltam, nem is jutna eszembe, megvan a saját baráti társaságom, ami jóval kisebb, mint a húgomé, cserébe ezek barátságok nem csak ismerösök, aránylag nyílt ember vagyok, de párkapcsolat terén a monogámiát tartom magamnak megfelelönek, és sok éve vagyok fix kapcsolatban.

Szóval ha csak ezt veszed, hogy azonos körülmények között felnött három ember ennyire különbözöen áll a témához, akkor elképzelhetnéd, hogy más családokban még másabbak lettek azok is, akik keresztényként nöttek fel.

Kultúra és közösség -> Vallás

Máskor oda írd az ilyen kérdéseket.

Szívesen!