Milyen elvonuláson vettél részt, hol, mennyi ideig és milyen nyereséged volt belőle?

Én elvonultam egy drogrehabra.

Sőt, kétszer is elvonultam ugyanarra a drogrehabra.

Nekem ez nem csak egészségügyi elvonulás volt. Hanem szellemi elvonulás.

Az ember azt várná egy ilyen jellegű elvonulástól, hogy megszabadul a drogfüggésétől. Hát ez nem volt ilyen egyszerű.

Első alkalommal 3 hónapig tartózkodtam a rehabon. nyilván nem drogoztam vagy ittam. De nekem a hitem fejlődött. Vittem Bibliámat és naponta olvastam belőle. én abban az időszakban kezdtem el megismerni Jézust.

Ez nem egy olyasmi rehab, ahol az ember bent van egy intézményben, mint egy kórházban vagy szanatóriumban, ez egészen másként működött. Sok embert megismertem és egy számomra ismeretlen várost is felfedeztem.

Ezt követően az életem darabokra hullott. Elváltam. Erről szolt az első rehab utáni másfél év. Gyakorlatilag úgy tűnt, hogy minden tönkre ment és még az öngyilkosság gondolatával is barátkoztam. Viszont a legsötétebb napomon, ami egyébként pont a nyári napforduló napjára esett mégis csak Isten, Jézus közelségébe kerültem.

A drogkarrieremet még mindig visszaesések jellemezték, de legalább próbálkoztam.

Végül mégis csak elmentem még egyszer arra a rehabra. Ezúttal közel fél évig voltam ott. Mintegy befejezni mentem, amit elkezdtem. Végül is ismét eljöttem.

A második rehabom inkább szólt számomra arról, hogy elvonuljak egy időre. Megtanuljak más emberekkel együtt működni, sőt örömömet lelni ebben.

ezután is előfordult, hogy fogyasztottam kábítószert vagy alkoholt.

De két betépés között egy év is eltelt, miközben végig csak a szomszéd szobáig kellett volna elmennem a cuccért, mert drogfüggő öcsém nem könnyítette meg a vágyamat, hogy leszokhassak.

Milyen nyereségem lett ezekből az elvonulásokból?

Hálás vagyok, hogy van fedél a fejem felett. Hálás vagyok, hogy visszakaphattam a munkahelyemen az állásomat, sőt képeztek és még többet kereshetek. Hálás vagyok, hogy türelmet tanulhattam. Hálás vagyok, hogy kevesebbszer ítélkezem. A tönkrement házasságom pedig átment egyfajta barátságba a volt nejemmel.

Félelmetes volt így belevágni ebbe, az elvonulásokba. De így visszatekintve az azóta történtekre rengeteg hasznom lett. Nem anyagi haszonra gondolom elsősorban, de persze az anyagi helyzetem is sokat javult, egészen rendbe jött. Nekem lelki hasznom lett az egészből.

Ez a béke, nyugalom, biztonságérzet, amit én tapasztalok teljesen összehasonlíthatatlan a kábszeres éveimmel. Én nem gondoltam volna, hogy ilyen nyugalmam lesz a mindennapokban pénzért sem, nemhogy ingyen.

És ingyen kaphattam mindezt, nem pénzért.

Én mindenkinek javasolnék egy ilyen elvonulást.

Volt nejem a gyerekekkel külföldre vonultak el. Távolról tartjuk a kapcsolatot, de amikor látogatóba jönnek és nálam laknak a kicsik, akkor az a szeretet, ami árad körülöttünk, az leírhatatlan.

Szerettem a nejemet, de most tisztelem és csodálom a volt nejemet.

8 és 10 éves gyermekeimet pedig csodának tartom, mivel 3 nyelven beszélnek és bár idegen nyelven tanúlnak, mégis jeles tanulók.

Mindez nem valósulhatott volna meg vagy legalábbis nem ilyen szerencsés viszonnyal, ha nincs az elvonulásom. Azért volt fájdalom is. De ezek rendre nemesítették a jellememet.

A narkós öcsém is elvonult külföldre. Úgy vélem, mivel hasonlót sem csinált, hogy jót fog tenni neki. Én pedig kísértés mentesen élem a békés nyugis életemet, amely jobb lett , mint amire évekkel ezelőtt vágytam.

Sz@r napok néha vannak. De nem mindennap sz@r és nem kell azt mondanom, hogy néha vannak jó napok is, mint régebben. Megfordult a világ bennem a jó irányba.

Ha velem ekkora csodát tettek ezek az elvonulások, akkor mekkora csodát tehetnek olyannal, aki nem küzd drogproblémával?