Mi tart vissza bennünket a bűnök elkövetésétől? Saját magunk, az áldozatok, vagy valami más?

Fel sem merül. Arra születni kell, hogy hajlama legyen valakinek. Aztán a körülmények kihozzák belőle.

Ez az egyik eset: tehát nincs olyan körülmény, ami a bűnre hajlamos embert cselekvésre ösztönzi.

A másik: az eredendően erős jellem, akiben fel sem merül, hogy akár egy borítékot is elvegyen, ami nem az övé.

A harmadik: a neveltetés - bűnöző szülők determinálják a gyereket, s mire felnő, már priusza van.

Ezt nem fogja visszatartani semmi.

Tehát: jellem.

Szomszéd testvérpár, két fiú. Mindketten ugyanazt a tisztességes neveltetést kapták. A szülők átlag polgárok, az egész famíliára jellemző a tisztesség, mindent tanulással, szorgos munkával értek, érnek el.

Az idősebb fiú éli a normális emberek normális életét. Fel sem merül.

Az öccse évtizedek óta visszaeső csaló, többször ült.

Minden normális ember undorodik a bűntől.

Az tartja vissza, hogy eszébe sem jut.

Több okból.

Tudom, hogy ha komoly bűncselekményt elkövetnék akkor annak olyan következményei lennének amit nem akarok.

Nem akarok másoknak ártani.

Nincs okom arra, hogy bűnt kövessek el.

...

Minden eddigi és jelenlegi engem érő külső és belső tényező összessége miatt.

Szeretem az embereket. Nem akarok senkinek sem rosszat.

Jobban működik az egész társadalom, ha becsületes, jó szándékú emberek alkotják.

Még a forgalom is jobban működik. Az intelligens, jó szándékú emberek nem csak önmagukat helyezik előtérbe, simán, könnyedén lemondanak az elsőbbségről.

Én egy olyan városban élek, ahol ez nagyon jól működik. Megbízhatóak az emberek. Működik a becsületkasszás gyümölcs árusítás is.

Ha mindenki ilyen, az szuper.

Ha a többség, már az is nagyon jó.

Nem szeretnék ártani másoknak, és nincs is rá okom

Ha elég jó okot adnak rá, valószínűleg az első akadályon képes lennék túljutni, de ahhoz tényleg jó ok kell

Alap hogy nem követünk el bűnt

A környezetem sem olyan, hogy erre bármi késztetést érezzek.

Látom, jó rég lett kiírva a kérdés, valamiért én csak most futottam bele, de fontosnak érzem, leírni, hogy úgy lettünk "összerakva", hogy a lelkiismeretünk megszólal, figyelmeztet, tiltakozik, ha valami rosszat, különösen, ha komolyabb bűnt készülünk elkövetni.

Akinek ez (a lelkiismeret) nem jelez, annak több oka lehet, egyrészt eleinte még működött a jelzőrendszer, de mindig elnyomta, azért is szembement vele, így egy idő után már a lelkiismerete nem is jelez, teljesen eltompult.

Másik lehetőség, hogy valamilyen személyiségzavarral született és teljesen hiányzik belőle egy ilyen erkölcsi érzék, iránymutató.

Sok bűnözővel, (akár sorozatgyilkossal) készített interjú mutatja, hogy sajnos vannak ilyen emberek.

Összességében figyelnünk kell a lelkiismeretünk jelzéseire, és vigyázni, hogy mindig elég érzékeny maradjon, hogy jó irányba vezessen minket és ne is merüljön fel, hogy szándékosan rosszat tegyünk, vagy ártsunk másoknak.