Mit gondolnak ezekről a katolikusok?

Röviden: nincs ellentmondás. Az imádás egyedül Istennek jár, de katolikusként nem imádjuk se a szenteket, se az ereklyéket, se az egyházi vezetőket.

Az Eucharisztiát igen, de hitünk szerint az nem egy ostya, hanem Jézus Krisztus valóságos teste és vére, amint azt az utolsó vacsorán rendelte.

Nem vagyok teológus, ezért nem tudok erős érveket felhozni mindenre.

Az eucharisztiát maga Jézus alapította az utolsó vacsorán, számunkra egyértelmű, hogy konkrétan az ő testét jelenti. Egy katolikus számára a legfontosabb szentség ez, hiszen maga Jézus van ott testileg. Nem az ostya előtt borozunk le, hanem Jézus előtt. Egyébként volt már nagyon sok eucharosztikus csoda, amikor az ostya vérezni kezdett, szívizommá alakult, olvass utána.

Szentekhez lehetséges imádkozni, ők olyan emberek voltak akik erkölcsileg makulátlanok voltak, és csodás gyógyulásnak is történnie kell, hogy biztosan tudjuk, hogy ő már Istennél van. Nem imádjuk őket, ez nagyon fontos, hanem tiszteljük őket, és közbenjárásukat kérjük. Én magam nagyon sokszor tapasztaltam, hogy meghallgatásra kerültek imáim. Ilyen esetben sem a szent segít közvetlenül hanem Isten, akinél a szent közbenjárt.

A Katolikus Egyház az egyedüli, ahol megvan az apostoli folytonosság, így csak ők lehetnek felszentelt papok. Nekik van hatalmuk a bűnöket megbocsátani Isten nevében. Ezt is Jézus alapította, biztos ismered a vonatkozó bibliai szakaszt. Tehát aki szívből megbánja bűneit, és gyónás keretében bevállja, megígéri, hogy többé nem követi el, akkor a pap feloldozást adhat. Én magam 1-2 hetente járok. Kellemetlen, de az egyik legszebb szentségnek tartom.

Ennyit tudtam segíteni, de szerintem tök jó, hogy szeretnéd megérteni a mi hitünk et is. Csak kérlek ezt kölcsönös tisztelettel tegyük, minden történelmi fdlekezet fontos része a kulturánknak, semmi értelme egymást utálni.

Ellentmondás nehezen lehet, ha a könyvgyűjtemény, amit Biblia néven ismerünk, az a katolikus Egyház saját terméke és könyve. Nem gondolod, ha ellentmondás lenne, és a katolikus vezetők olyan "csúnyák" lennének, ahogy a protestánsok gyakran ábrázoljak, akkor egyszerűen azokat a részeket, könyveket nem kanonizálják, hanem elhagyják belőle?

Krisztus maga mondta, hogy az átváltoztatott kenyér és bor az Ő teste és vére, márpedig ha Jézus igazat mondott, akkor imádható a teste és vére.

"szélsőséges esetben szobrok és ereklyék megérintésétől gyógyulást várni?"

Erről az jut eszembe, amikor Jézus ruháját megérintve is meggyógyultak a betegek. Igaz, Jézus sokak számára már akkor is szélsőséges volt, sajnos most se sokat változott. A farizeusok mindenkor megrökönyödnek rajta.

"Van-e szükség újabb és újabb áldozatra Krisztus egyszeri kereszthalálán kívül?"

Folyamatosan szükség van áldozatra, a megváltás nem olyan dolog, hogy Jézus egyszer meghalt, s onnantól mindenki, bárki, bármit csinál, még akarata ellenére is üdvözül. Gondolj bele, mennyire igazságtalan és abszurd lenne így.

Mielőtt a hittételeinket kikiáltanád hazugságnak, olvasd el, mit is állítunk pontosan, mert vannak ám pontatlanságok az írásaidban. Sajnos nem tudok most neked teljes katekézist tartani, de igyekszem a leglényegretörőbben és érthetően fogalmazni.

Primo, az általad említett “ostya” Krisztus Teste. Ellenben sokakkal, mi el is hisszük, hogy Krisztus reánk hagyta Önmagát az Oltáriszentségben. S az Eucharisztiában jelenlévő Krisztusnak, mint Istennek ugyanúgy jár az imádat.

Secundo, sosem állítottuk, hogy új áldozat kéne Krisztus kereszthalálán kívül. A szentmisében Krisztus keresztáldozata válik jelenvalóvá, térben és időben kiteljesedve az alapítás szavai és az apostoli jogfolytonosság által nem mutatunk be új áldozatot.

Tertio, a szenteknek járó tisztelet (cultus sanctorum) és az Istennek járó imádatot (adoratio, latria); a szentek közbenjárásának kérését az imádkozástól, az ne próbálja meg a katolikus tanokat bírálni, mert nem tudja miről van szó.

Quatro, az ereklyék miatt történt csodákra a Szentírásban is találunk példákat. A 2Kir 2,14-ben Illés köntösével választja szét Elizeus a vizet, a 2Kir 13,21-ben Elizeus holttestéhez érve támad fel az ember, az ApCsel 5,15 Szent Pál árnyékától való gyógyulást teszi valószínűvé, míg az ApCsel 19,12-ben Szent Pál ruhái érintéséről való gyógyulásról olvashatunk. A vérfolyásos asszony is Jézus ruháját érinti meg. Az ereklye az adott szentet vagy magát az Úr Jézust jelképezi és közvetíti.

Quinto, nem a szobrokat és képeket tiszteljük/imádjuk, hanem azt, akit az ábrázol (Istent imádjuk, a szenteket tiszteljük). A kegytárgyakban sokszor nyilvánult meg csoda, s reméljük, hogy az a mi életünkben is megvalósul.

Sexto, a szentgyónásban a pap közvetítőként van jelen, nem neki gyónsz, hanem az Istennek. A szentgyónás nem alacsonyít le semmit. Jézus hatalmat adott az apostoloknak, hogy feloldozták az embereket, s az apostoli jogfolytonosság miatt a papok is megkapták ezt a hatalmat. Annyiban szükséges mások közbenjárása, amennyire Szent Pál kérte a hívek közösségét, hogy imádkozzanak érte.

Septimo, a liturgiában használatos meghajlást érted a “hajlongás” alatt? A pap felszentelése által, hogy alkalmassá váljék a szent szolgálat ellátásara, Krisztushoz, mint örök és egy Főpaphoz válik hasonlatossá. Ezért mondjuk, hogy a pap a liturgiában “in persona Christi,” vagyis Krisztus személyében cselekszik. A pap szolgálatában maga Krisztus van jelen, s ezt a Krisztust illeti meg a tiszteletadás, a bizonyos esetekben való meghajlás. Krisztus jelenelétét felszentelt szolgában nálamnál jobban leírja a Katolikus Egyház Katekizmusának 1548-1551. bekezdése ( [link] )

Nem tudom, láttál-e már valaha tömjénezést a liturgiában. Mert akkor a turifer és a naviculista is meghajol a nép felé, s nem csak a nép hajol meg (jó esetben) feléjük. A liturgiában a meghajlás sokszor nem több puszta tiszteletadásnál, nem kell többet belemagyarázni.

Szabad keresztényként mondom:

Bárki lehet szabad és hihet egyszerre Istenben, Jézusban.

#6

Mint korábban írtam, nem tudok neked teljes katekézist tartani, ezért vannak hiányosságok az írásomban. De nézzük meg még egyszer!

A katolikus teológia mindig a Szentírást veszi alapul. S egy mondat értelmét lehet, hogy évszázadok múlva mondják ki a teológusok, s jobb esetben abból dogma lesz, s ugye a Szentlélek őrzi a Szentatya tanítását.

Primo, az aranyborjú készítésére nem adott parancsot sehol az Isten. Az Eucharisztiát viszont Krisztus Urunk rendelte el, a kenyér és bor színe alá rejtvén az szent Testét és drágalátos Vérét. S aki test és vér szerint jelen van (s ugye Jézus nem halott, mert feltámadt), emiatt valljuk, hogy a legméltóságosabb Oltáriszentségben Ő van jelen számunkra felfoghatatlan és titokzatos módon. Az aranyborjút a nép készítette, mert a pogány szobrok előtti áldozáshoz szokott, s ezt akarta továbbvinni.

Secundo, látszik, hogy nem olvastad el a hivatkozott szentírási szakaszokat. Mert szerintem a halott nehezen hihetett abban, hogyha (!) megérinti Elizeus holttestét, feltámad. Mint írtam, a tárgy az adott szentet vagy Krisztust jelképezi, s közvetíti. A szentek pedig Isten szolgái, végső soron rajtuk keresztül is az Isten cselekszik.

Tertio, nem úgy válik valaki szentté, hogy én, egyszerű laikus azt mondom, hogy ő szent és punktum. Nem mindenkit avatnak szentté, csak az Istennek tetsző életet élt embereket, akikről biztosra vesszük, hogy a mennyben vannak, az Úr színe előtt.

Quatro, mit írtam, ki van jelen a felszentelt szolga szolgálatában? Krisztus. Tehát a pap feloldozásában vajon kitől kapsz bocsánatot? Krisztustól, hiszen Neki gyónsz. Mivel Jézus az apostoloknak adta meg a hatalmat a bűnöktől való feloldozásra, s ők továbbadták Egyházunk klérusának, ezért nekik van hatalmuk a MÁSIK EMBERT bűneitől feloldozni.

Quinto, egyáltalán nem féljük elöljáróinkat. A liturgiában meg Istent tiszteljük.