A Bibliában néhány szó esik a jeruzsálemi hívők életéről, Jézus halála után (idézetet ld. lentebb). Ez felettébb érdekes, ma miért nem így élnek a hívek? Mikor esett ez szét, meddig maradt meg ez a közösség?
Máshol is található még az életformájukról, a közösségi életvitelük hogyanjáról 1-1 mondat, vagy leírás?
Apostolok Cselekedetei 4;32-37:
"A jeruzsálemi hívők élete.
32A sok hívő mind egy szív, egy lélek volt. Egyikük sem mondta vagyonát sajátjának, mindenük közös volt. 33Az apostolok nagy erővel tanúsították Urunk, Jézus feltámadását, és mindnyájan bőségesen részesültek a kegyelemben. 34Nem akadt köztük szűkölködő, mert akinek földje vagy háza volt, eladta, és az érte kapott pénzt elhozta, 35és az apostolok lába elé tette. Mindenkinek adtak belőle, a szükséghez mérten. 36József, a ciprusi származású levita is, akit az apostolok Barnabásnak neveztek el, ami azt jelenti, hogy a vigasztalás fia, 37eladta földjét, az árát fogta, és az apostolok lába elé tette."
Akkor most "mindenük közös volt", vagy szükséglet szerint szétosztották? Újraosztották időnként, úgy "közös"? Mennyi időnként? Hogyan döntötték el, kinek mi a szükséglete? Ha a földjüket és a házukat eladták, akkor hol laktak? Addig földet műveltek, és utána nem?
Ha tudsz válaszolni, akkor azt is írd oda, honnan veszed a választ!
Szia.
A Biblia szövegkörnyezete alapján, pünkösdkor kb. 3000 zsidó és prozelita csatlakozott a keresztény gyülekezethez, illetve a röviddel utána kezdődő folyamatos növekedés miatt, egy szokatlan helyzet állt elő a keresztények között, mely megkívánta, hogy átmenetileg létrehozzanak egy közös pénzalapot. Ez segítségére volt azoknak, akik távoli országokból érkeztek az ünnepre; így tovább maradhattak, mint azt eredetileg tervezték, és még többet tanulhattak az újonnan szerzett hitükről. Átmenetileg lakásra és élelemre volt szükségük;
Ennélfogva, akiknek volt valami tulajdonuk, eladták azt, és az ebből származó bevételt az apostoloknak adták, hogy szétosszák a szükségben levők között.
De az egész elrendezés önkéntes alapon történt, tehát senkit nem köteleztek arra, hogy ilyenmódon kell mindenkinek adakoznia.
Ez az elrendezés csak egy meghatározott időre szólt. Amikor a keresztények visszatértek saját otthonaikba, akkor ez megszűnt.
Hogy nem volt kötelező mindenkinek mindent eladnia, vagy osztozkodnia, az ugyanebben az beszámolóban olvasható Anániás, és Zafira esete.
Ők úgy döntöttek, hogy eladják a földjüket, de csak egy részét adják oda az összegnek.
Ebből nem is lett volna probléma, a baj az volt, hogy hazudtak, és azt mondták, hogy a teljes bevételt odaadták. Ezzel nagy lelkünek akartak látszani, hogy dicsérjék Őket, milyen önfeláldozók.
(Cselekedetek 5:4) 4 Mielőtt eladtad volna, vajon nem a tiéd volt? És az eladása után vajon nem te rendelkeztél vele? Hogy vetemedhettél ilyen gonosztettre? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.”
Szia!
Ez egy rendkivüli helyzet volt, és emiatt ezt nem kell kivetiteni a mai időkre se meg az előttünk élőkre se.
Jézus utolsó Jeruzsálembe vonulásakor beszélt a tanitványainak a templom és Jeruzsálem pusztulásáról, és lehetett egy ilyen felfokzott várakozás, ezért adhatták el mindenüket. Valószinű mi is ezt tettük volna a helyükbe.
Hogy honnan veszem?
Onnan, hogy Pál apostol utolsó levelében Timoteusnak irt intelmet a gazdagokról, és egy szót nem ir arról, hogy adják el mindenüket és éljenek szegénységben, hanem csak annyit, hogy Istenben bizzanak ne a gazdagságban és legyenek adakozók, közlők.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!