Egy katolikus és egy nem-keresztény vagy egy katolikus és egy protestáns házassága vajon hogy működik? Hogy nevelik majd a gyereket? Ki alkalmazkodik kihez?
válasza:Nem érted. Nem nevelni semmire, hanem megmutatni ezt és azt az oldalt. Nem nevelésről beszéltem. Nem kell vallást nevelni. Az vagy jelen lesz az életében, vagy nem, az alapján, amit a világban tapasztal. Én ateista szülő vagyok, de eszem ágában sincs a gyerekemet e téren irányítani. A suliban tanulnak róla, a nagybátyja pap, van lehetősége megismerni a vallásos oldalt, nem nevelem ellene. Majd ahogy alakul a személyisége, ki fog alakulni a véleménye is, és ezt tiszteletben tartom.
A világ legnagyobb lelki nyomorításának tartom a gyerek nézetekre nevelését. Felér egy abúzussal.
13-as: a katolikus hit nem nézet, meglátásom szerint, de majd erről beszélek a plébános atyával ha aktuális lesz.
A gyermeknek szerintem lehet katolikus értékeket is átadni és világiakat is egyaránt.
De ellene nevelni semmiképpen sem szeretném. Viszont az hogy a gyerek döntsön mindenben nem jó irány. Bár vannak országok ahol a gyerek eldöntheti milyen nemű akar lenni. Szerintem ez nem jó.
Szülőnek lenni felelősség és ha úgy akarunk szülők lenni hogy semmit nem akarunk átadni magunkból, a világunkból a gyerekünknek hanem egy idegent akarunk magunk mellett, akkor ne legyünk szülők sem.
A szülői nevelés az alap. Jó embernek kell elsősorban nevelni a gyereket!
válasza:"Jó embernek kell elsősorban nevelni a gyereket!"
Ebben egyetértünk, Viszont a jó emberiségét nem a vallás fogja megadni. Vallás nélkül is lehet valaki jó/rossz ember, és vallással is lehet jó/rossz.
Attól még minden mást átadhatsz a gyereknek, hogy a vallást nem. A vallás, a politika, a szexuális beállítottság ezek mind olyan dolgok, amiket nem a mi tisztünk meghatározni neki. Láttunk már a világban ateista szülők pap gyerekét, és vallásos szülők ateista gyerekét. Ez azért van, mert a szülők mintája sokszor nem eléggé nyomós érv.
Remélem akkor is szeretni fogod és teljes értékű emberként fogsz rá tekinteni, ha nem lesz vallásos ember belőle.
válasza: válasza:Ez sokmindenen múlik.
Ismerek olyan családot, ahol az apa református, az anya katolikus. A kér lányuk is reformátusnak lett megkeresztelve, konfirmáltak, mert az apa és a családja elég nyakas kálvinista. Azóta felnőttek a gyerekek, a nagyobbik nem igazán tartja a vallást (néha elmegy a katolikus templomba), a kisebbik szokott az anyjával a katolikus templomba menni, ő inkább ezt tartja (az apjuk nem él már).
Ismerek olyat, ahol a nő katolikus, a férfi full ateista. Viszont nem szólt bele, hogy a felesége viszi templomba, hittanra stb. a gyerekeket. Ahogy a férfit sem "térítik". Ott mindketten elég elfogadóak.
Szerintem nagyfokú tolerancia kell, magamat ismerve én nehezebben tudnék alkalmazkodni.
15, 16, 17 mentek a pontok.
16-os: pont a lényegre tapintottál rá. Ha nekem valami fontos akkor arra miért ne nevelhetném a gyerekemet? Nem erőszakkal. A gyerek életében úgyis lesznek olyan időszakok amikor követni fogja és érdekli, aztán lesz olyan amikor nem érdekli elveti, majd lesz megint olyan amikor érdekelni fogja. De ami a legfontosabb magával fogja vinni arra az időre amikor már nem leszek.
Emlékezni fog rám. Az hogy ne adjunk át magunkból semmit és hagyjuk a gyereket hogy csak a tanárai ( már amelyik nevel ), vagy a média nevelje, szerintem nem jó. Személyes kötődések kellenek, és a legszorosabb kapocs az anyával és utána pedig az apával van.
A gond akkor van ha az anya gyökeresen ellene akarja nevelni valaminek. De még akkor is el lehet fogadni hogy más emberek vagyunk és nem tudjuk pontosan ugyanazt átadni. De ezért lesz benne több érték is, több dimenzió.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!