Ha Isten elvárja, hogy higyjünk benne és csak a hívők juthatnak a Mennyországba, miért nem mutatja meg magát?

#4.

JAJ, NE!!! Ez már több, mint nevetséges: FÁJDALMAS!

"láthatták a csodát a saját szemükkel"

Ezt azért így nem mondanám.

Mivel ezeket a történeteket nagy területről és időből szedték össze, és amúgy olyan Vágó stílusban - ezért egy ember a legjobb esetben is csak egyetlen csodát láthatott, de valószínűleg azt se úgy, hogy ellenőrizhette volna (tehát nem látta mindkét végét).

Békesség neked, kérdező!

Isten senkitől semmit sem vár el olyan téren, mint amit az ember gondol. Ő Isten, az anyagon túlmutató tökéletes létező, így Őt nem kötik már az olyan emberi érzések, mint az elvárás, akarás. Ha elvárna, és azt nem kapja meg, akkor olyan volna, mint az ember. Megsértődne, megalázna, büntetne, de ezt Ő nem teszi. Ezeket az ember teszi magával. Isten van és mindig is lesz, öröktől való örökig. Él-Ő. Nincs oka, miértje, VAN. Nem Isten vár el az embertől, hanem az ember olyan balga és gyarló, felemelkedett és merész, hogy ő az, aki elvár Istentől valamit. És ha nem kapja meg Tőle, amit akart, akkor káromolja, elhagyja. Amíg valaki elvár Tőle bármit is, addig a hite hamis. A legtöbben, főleg a hívők közül azért hisznek Benne állítólagosan, azért van vallásuk, azért igyekeznek "jók" lenni, a helyes úton járni, mert ez elvezet az üdvösséghez, a Mennyek országába. De Krisztus elmondja, hogy senki sem jó, csak az Isten, így aki maga akar erőlködve igazul cselekedni az el fog bukni. Az emberek zöme a jutalomért lesz hívő, azért hisz Istenben, ami kemény dolog, de igaz. De mit sem ér a hit, ha azért teszi valaki, mert jutalmat vár érte. Ne azért legyen valaki hívő, mert ezáltal eljut valahová, hanem azért higgyen valaki Istenben, mert nem tud mást tenni a lelke! Magam ha a pokolra jutok sem tudnék mást tenni, csak Benne hinni és cselekedni. Nem azért választottam Őt, mert elvárom, hogy a Mennybe jussak. Ha elmondaná nekem, hogy a végén el fogok kárhozni, akkor sem döntenék másként! Ez a hit lényege. Nem a cél a lényeg a végén, hiszen Istenben élni mag a jutalom! Porszemek vagyunk mi hogy Istentől bármit is várjunk, de Ő sem vár tőlünk semmit sem. Egyszerűen VAN, ÉL-Ő az Élet törvénye, amit alkotott, ami nem szavakból áll és paragrafusokból, hanem abból, hogy aki lélekbe gyermek, az látja Őt, kapcsolódik Hozzá, aki nem, aki testi még, az tékozol, és annak a lelke el fog veszni. Nem a pokolra jut, ahol babonás szárnyas démonok kínozzák, hanem a halál után egy olyan állapotba kerül, ahol többé már nincsen vele Isten kegyelme.

A másik, hogy az igaz hívőket szükséges különválasztani a vallástól, babonáktól, dogmáktól, meséktől, hazugságoktól. Isten nem vallás, sosem volt és nem is lesz, ő felülemelkedik az emberi rendszereken, amik megosztanak és feszültséget generálnak. Nem a vallás által jutsz a Mennyek országába meg azért, mert olykor elmész a templomba nyilvánosan imádkozni mások előtt, vagy mert hívő vagy, és ezt propagálod a közösségi médiában elismerésért. Ennek semmi köze Istenhez. Isten a lelki gyermekeknek mutatja meg magát Krisztuson keresztül. Hiszen nyíltan elmondja a Mester, hogy Isten soha senki sem látta. De akinek a Fiú kijelenti magát, az látja Őt! Krisztus Isten Szent Lelkének a kifejeződése, ő a közbenjárónk, az egyetlen Isten és ember között. Ha valaki vele köteléket ápol személyesen, akkor Istennek is kapcsolatban áll. Krisztus, a Fiú szimbolikusan a gyermeki lélek szinonimája. Mindenki látta már Istent, csak nem olyan módon, ahogyan arra sokan vágynak, mert úgy senki sem láthatja Őt, színről-színre, mivel azt az ember nem bírná meg és elpusztulna, még látásban sem, és erről magam is bizonyságot teszek, és az a másik lélek dolga, hogy ezt hiszi vagy sem. Nem embereknek felelek meg.

Miként lehet akkor olyat írni, ami nagyon fájó a léleknek, hogy nem mutatja meg magát? Sír a lélek. Amikor valaki egy kisgyermeket lát, egy újszülöttet, akkor nem Őt látja? Amikor lélekben gyermekek vagyunk, átöleljük a másikat, gondozzuk, akkor nem látjuk Őt magunkban? Amikor valaki alázatosan és önzetlenül segít nekünk, akkor az ő tükrében nem pillantjuk meg Istent? Ő Isten. Ilyenkor Él-Ő a lélekben. De miért arra vágyunk, hogy csodában megjelenjen és halljuk a hangját? Miért nem vesszük észre ezen csodás pillanatokat? Vágyunk arra, hogy valami magasztosat tapasztaljunk, hogy Isten leüljön velünk szinte szó szerint beszélgetni. Ne legyünk ennyire beképzeltek, másrészt azt ki is szükséges érdemelni. Aki nem tesz, nem töri meg a kenyeret, az miként várja el, hogy lássa Őt? Hozzá semmi köze sincsen! Aki viszont munkálkodik, annak Ő kijelenti magát így vagy úgy, de biztosan szolgál bizonysággal, erről is bizonyságot teszek, és méltatom is a Szent Lelket, amíg csak élek, mert az Övé minden dicsőség! Az emberek zöme hitetlen Tamás, vágyja az érintést, mert csak az érzékszerveinek hisz. De aki ilyen, annak mi köze Istenhez? Miért szól Róla? Miért akar egyáltalán Tőle bármit is? Van, akinek megélésben is kijelenti magát, míg sokaknak nem, ez az Ő döntése. De nem erre szükséges vágyni, hogy mutassa meg magát, hanem arra, hogy az ember lelke legyen újra gyermek, üres a hazugságoktól, és hogy ő legyen Istennel.

Megmutatja Ő magát mindenkinek, aki lélekben gyermek. Látta már Őt mindenki. Ha nem látta volna, már nem is élne. Hiszen a kegyelme miatt élhet valaki még. Ne arra vágyjunk, hogy Isten megmutass magát, hiszen nem bújt Ő el senki elől sem. Hanem arra, hogy mi legyünk ott Vele. Hogy mi mutassuk meg magunkat Neki, a gyermeki lelkünket, alázatos szívünket! És akkor látni fogja mindenki, mert az ilyeneket szereti Ő.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek kegyelem hason el a szív legmélyére!

Üdv.

"és a Szent Lélek kegyelem hason el😁 a szív legmélyére!"

Szegény Szent lélek[sic!], mit el nem vársz tőle...

Amúgy tldr.

17-es kommentelő: A Szent Lélek adjon neked is lelki békességet és alázatot, békességet és örömöt! Amint meg van írva, Isten a senkiket használja azért, hogy a valakik senkikké legyenek.

Legyen meg a hited szerint neked is!

Üdv.

#18.

Ámen!