Mi Isten akarata?

Ezt nem tapasztaltad még meg ?

Neked kell Őt elfogadnod.

Jn.3,16

Olyan közösségben célszerű, ahol Isten akaratát keresik, már ismerik Jézust, Úrrá tették életük felett, Őt követik.

Ha a szíveddel megtapasztalod Jézus megmentő szeretetét, akkor már simán tudod még az ellenségeidet is úgy szeretni, ahogy Ő szereti Őket.

Gondolom ezt Rólad írták

Kolosséiakhoz 2:8

Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket valamilyen filozófiával, értelmetlen okoskodással, vagy emberi hagyományokkal, amelyek a világot uraló hatalmasságoktól, és nem Krisztustól származnak.

#5 Önmagunk legyőzésére közel nulla az esély, de Buddha és Jézus már megtették (sőt előttük is többen valszeg - ezért alakulhattak ki olyan erősen a különféle nézetek). Mivel ma élő ilyen példa nincs, ezért a legtöbb hívő elképzel valamit és ebbe kapaszkodik.

Sajnos sok a tévedés, így pl a fizikai test valójában nem az ember. A többség ezzel a fizikai testtel azonosítja, mert születéstől fogva a tudat kialakítja az én-érzetet, de ez csupán a tudat káprázata. Erre vonatkozóan van Bibliai és Korán utalás is, sőt a buddhizmus is így tartja.

#7 "mindenfajta ember megmentésben részesüljön, és az igazság pontos ismeretére jusson"

Az evolúció a megismerés mind magasabb foka felé halad. Az öntudat megszületett, tehát meg kell halnia. Ez a halál azonban, mint a fizikai halál is, csak egy átalakulás. Az öntudat végállomását egyesek megvilágosodásnak, mások feltámadásnak és még mások az újjászületések végének nevezik. A lélekvándorlás nem az, ami a köztudatban él. Amikor emberek kommunikálnak, a gondolat formáik az elfogadás következtében átköltöznek egymásba. A kisgyermek esetében ez tipikusan megfigyelhető, hiszen egyszerű módon másolja a szülők szellemiségét. Valójában ez a szellemiség az ember, amit egyesek léleknek neveznek. Ez a szellemiség (azaz az ember) a fizikai test megszűnésével nem hal meg, hiszen tovább él más testekben. A kommunikáció következtében emberről emberre száll és ösztönösen törekszik a megvilágosodásra, a feltámadásra. Ez azonban nem a fizikai test feltámadása, hanem szellemi átalakulás.

Buddha úgy fogalmaz, hogy az én-személyiségnek még a gondolatának is meg kell szűnnie a megvilágosodáshoz. Ez a személyiség egyszerűen kialszik. Hogy mi által? A bibliai jó és gonosz tudását egy másik tudással lehet szerintem megszüntetni. Buddha szerint is a nem-tudás az oka minden nyomorúságnak. Úgy gondolom, hogy ha valaki megérti, hogy mit jelent az, hogy "egy az Isten", akkor ez az a tudás, amely kialtathatja a "motort". Úgy gondolom, hogy én tudom, hogy mit jelent amit írtam és jelenleg ez által érezhetően haladok. Ennek a végigvitelére mentor nélkül közel nulla az esély, de van. Egyes nézetek úgy tartják, hogy kegyelemből lehet csupán feltámadni. Az idézett kérdező kommentben erre utal a szöveg. Tudom, hogy sokak számára elfogadhatatlan, de a feltámadás eleve elrendelt, amit ez a szöveg is sugall.

Amíg nem bizonyítottam magamon a nézeteimet, addig azonban nem vagyok bizonyítottan hiteles, így amit olvastál, pusztán egy véleménynek számít - az én véleményemnek.

Mivel az elgondolásaim rendkívül szokatlanok, ezért nem számítok elfogadásra :)

A nyitott ember azonban el fog gondolkodni rajta és jól is teszi.

Buddha szerint az ok és okozat törvénye ott van mindenben mindenkor. Az ember megteremtése szükségszerű volt. Egyszerűen így kellett lennie. Szerintem Isten nem személy, nem lény, de az ember szereti a megszemélyesítést.

Ha valóban az ok és okozat törvénye ott van mindenben és mindenkor, valamint Isten ott van mindenben, akkor itt már érezhető egyfajta átfedés. A dicsőség, az érdem stb. csak a jó és gonosz tudása által, azaz csupán az ember fejében létezik. A Biblia embereknek készült, tehát emberek tudatához van "igazítva" és ezért szerepel benne a sok különféle jelző, hogy az embernek legyen valamilyen "nem filozófiai" elképzelése.

Ahogy az előbbi hozzászólásomban leírtam, tévedés azt gondolni, hogy az ember azonos a fizikai testtel és annak az agyával. A szellemi sík ettől független, mégha oly nehéz is ezt elképzelni. Ezen a szellemi síkon létezik az ember és a fizikai test úgymond hozzákapcsolja a fizikai világhoz. Elválaszthatatlan a fizikai testtől, de nem azonos vele.

Istennél pedig híre hamva sincs dicsőségnek :) Csak az ember gondolja ezt bele, mert emberi módon közelít. Az Isten egyszerűen van. De hogy mi ez az Isten? Hát bizony ez már fogós kérdés :) Én nem állítom magamról, hogy ma ezt tudom.

Szia

Elég sokszor tanított Krisztus is arról, mit vár el tőlünk Isten, mi az akarata velünk kapcsolatosan.

A Cselekedetek ihletett könyvéből megtudhatjuk, mik voltak azok az elsődleges lépések, amelyeket az akkor megmentésben részesülő keresztényeknek meg kellett tenniük. Ezt olvassuk: „A legnagyobb készséggel fogadták [az Isten szavát], naponta gondosan kutatva az Írásokat, hogy vajon úgy vannak-e ezek a dolgok.” „Azok pedig, akik szavát örömmel fogadták, alámerítkeztek. ... És állandóan nagy figyelemmel hallgatták az apostolok tanítását” Cselekedetek 17:11; 2:41, 42.

Ebből az isteni beszámolóból kitűnik, hogy a megmentés elnyerése magában foglalta azt is, hogy meg kellett ismerniük Isten Szavát, rendszeresen kellett tanulmányozniuk az Írásokat, és a tanultakat alkalmazniuk kellett mindennapi életükben. Az akkori megmentetteknek nem volt olyan érzésük, hogy a naponkénti Biblia-tanulmányozás fanatikusságuknak vagy kiegyensúlyozatlanságuknak a jele. Ellenkezőleg, a Biblia tanulmányozása teljes szemlélet-változást hozott életükben és szokásaikban. Egy merőben új, de boldognak mondható életutat kezdtek követni.

Pál apostol később így fejezte ki magát: „Távolítsátok el a régi egyéniséget, amely a korábbi magatartásotokhoz alkalmazkodik... újuljatok meg az elméteket működtető erőben, és öltsétek magatokra az új egyéniséget, amely az Isten akarata szerint lett megteremtve valódi igazságosságban és lojalitásban” Efézus 4:22–24. Persze elkerülhetetlen, hogy ne vegyék észre ezt a keresztényi életformában bekövetkező változást. Erről Péter apostol így írt: „Mert elég volt, hogy az elmúlt időben a nemzetek akaratát vittétek véghez, amikor gátlástalan viselkedés, bujaság, túlzott borivás, dőzsölés, és törvénytelen bálványimádat cselekedeteiben jártatok. Mivel már nem futtok velük együtt ezen az úton... zavarban vannak és továbbra is gyalázkodóan beszélnek rólatok” 1Péter 4:3, 4. Az első keresztények megmentése tehát a dolgok ama gonosz rendszeréből történt, amelyben éltek.