Hogy kell Istenhez viszonyulni? (Milyen emberi kapcsolathoz hasonlítható.)

Mint egy édesapával. Egyedül Benne bízom gyermeki hittel.

1 János 3:2

Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Õ hozzá; mert meg fogjuk õt látni, a mint van.

Szia

Maga Krisztus mondja el, milyen a "viszonyunk" Istenhez. Ezt mondta: „Ti tehát így imádkozzatok: »Égi Atyánk«” Máté 6:9 Jó esetben egy gyermek szót fogad az apjának, hiszen az a javát, a boldogabb jövőjéért nevel. Így van ez a Teremtőnkkel is.

Ő mindig odafigyel ránk, nem mindegy neki, mi történik velünk. Támogat, segít a gondjainkban, amikor nehézségeket élünk át.

Bármikor és bárhol fordulhatunk hozzá tiszteletteljesen. Soha nem annyira elfoglalt, hogy ne tudna odafigyelni ránk. Ha megértjük, hogy Jehova meghallgatja az imáinkat, az elmélyíti a szeretetünket iránta. A zsoltáríró így fogalmazott: „Szeretem Jehovát, mert meghallgatja segélykiáltásomat” Zsolt 116:1.

Csatlakozom Zitushoz.

Egy ember is lehet "barátja" Istennek, ahogy szoktuk hallani emberek esetében, hogy a gyermek legjobb barátja a szülője.

Ilyen barátságban elsőként Ábrahám volt Jehovával.

Atya, mert ő a teremtő.

Úr, mert mindenható.

Egy az Isten, mert nincs különválaszthatóság. Oszthatatlan a létezés.

Ott van mindenben, mert az Isten a létezés.

Mindig igazságos, mert oka van mindennek.