Keresztelő szent Jánost ki keresztelte meg?

Szia

Senki. A keresztelkedés amit bevezetett, csak előkészítette az utat a messiáshoz. János keresztsége i. sz. 33. pünkösd napjáig tartott, amikor is kitöltetett a szent szellem. Akkortól kezdve „az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében” való keresztséget hirdették

Akiket ezután kereszteltek meg János keresztségével, azoknak újból meg kellett keresztelkedniük az Úr Jézus nevében, hogy megkapják a szent szellemet

János tette ismertté a keresztelkedést, azaz a vízbe merítést. A Szentírás igazolja, hogy nem saját indíttatásból végezte a szolgálatát és keresztelt, hanem Istentől kapta a megbízatását.

János azért ment el, hogy prédikálja „a keresztséget, mint ami a bűnök megbocsátásához vezető megbánás jelképe”

János keresztségének tehát nem az volt a célja, hogy Isten különleges módon megtisztítson valakit. A megbánás jelképe volt, vagyis mindenki előtt nyilvánvalóvá tette, hogy a keresztelkedő személy megbánta, hogy nem tartotta be a Törvényt, amely azért volt, hogy Krisztushoz vezessen

A munkája tehát azt a célt szolgálta, hogy egy „felkészített népet készítsen elő Istennek.

Jézust teljesen más okból keresztelte meg János, hiszen „Ő nem követett el bűnt, és csalárdság sem találtatott a szájában”.

Jézus ekkor többet tett annál, mint amit a Törvény megkövetelt tőle.

Kimutatta, hogy kész eleget tenni az Atyja ’akaratának’,

hogy Jézus áldozza fel a ’neki készített testet’, aminek köszönhetően ’el lesz távolítva’ a Törvény által előírt állatáldozat.

Jézusra vonatkozó akarata magában foglalta azt is, hogy megismertesse a Királyságot másokkal. Jézus ezt is vállalta a keresztelkedésével

János keresztségét felváltotta az a keresztség, amelyre Jézus parancsot adott: „tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében”

A keresztény keresztelkedéshez meg kell érteni Isten Szavát, és tudatosan kell dönteni úgy, hogy valaki felajánlja magát, hogy Isten kinyilatkoztatott akaratát tegye.

A Keresztelő János keresztelése gyakorlatáról nem olvashatunk az Evangéliumok előtti időkből.

A templomi szent dolgok végzése előtt,a lévitáknak,az erre Isten által elrendelt réz medencében kellett tetőtől talpig megmosakodni,ami nem csak a test,hanem a lélek megtisztulását is jelképezte.

A keresztelés újszövetségi kifejezése,az eredeti ógörög "baptismo" szó lefordítása magyarra,aminek eredeti jelentése,a "teljesen alámerít"ígéből származik.

Az Újszövetség egyáltalán nem tesz említést "meghintésről",amit sok felekezet gyakorol a teljes bemerítés helyett. Az,csak Kr.u 1000 körül vált szokássá.

3as,

Kicsit kiegészíteném a válaszodat azzal, hogy a tisztulást célzó, teljes testet érintő mosdás nem kizárólag a leviták/szentély körül szolgálók számára volt előírva.

Akinek a népből bármilyen tisztátalansága volt (poklos, magfolyós, vérfolyásos, elhullott állatot/vért megevő személy, illetve akik az engesztelésnapi bak körül szolgáltak) szintén meg kellett mosniuk magukat vízben a törvény szerint. Így ez a gyakorlat nem volt teljesen ismeretlen Izraelben, János csak kiterjesztette és kvázi önkéntes alapra helyezte, illetve összekötötte - elhívásának megfelelően - a Messiás megjelenésével.

"Keresztelő" (szent) János egyébként latinul, angolul és németül "bemerítő". Teljes bemerítéssel "tisztította meg" azokat, akik fölkeresték. A vízmeghintéses keresztelés csak később terjedt el.

Nem vagyok sem teológus, sem vallástörténész, de el tudom képzelni, hogy ennek inkább gyakorlati okai voltak.