Más vallás "hívői" kegyelemből fognak üdvözölni?

Azok fognak üdvözülni, akik ismerik az igaz Istent. Ez csak Jézus Krisztuson keresztül lehetséges, mert semmilyen más módon nem lehetséges a bűnöket eltörölni, csak az Ő ártatlan vérén keresztül, és csak Ő ismer téged annyira, hogy el tudjon vezetni az örök életre a szent Lelke (Szelleme) által.

ApCsel 4:12 "Mert nincs üdvösség senki másban [csak Krisztusban], és nem is adatott az ég alatt [vagyis az egész világon] más név, amelyben üdvözülhetnénk."

Ezért kell Krisztust hirdetnie minden kereszténynek azon a körön belül, amire Isten akaratából hatása van, amire el van hívva, mert Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és senki nem vesszen el. A kör, amibe elküldi Jézus a tanítványait egyeseknek egy szűkebb kör, pl. család, barátok, munkahely, míg másoknak tágabb kör, egy falu, egy városrész vagy város, egy ország, de az apostoloknak a küldetése anno az egész világra szólt. Ma már nincsenek apostolok, és nem is lesznek többé mellesleg, mert egy apostolnak követelmény, hogy szemtanúja legyen Jézus földi missziójának és feltámadásának (ApCsel 2:21-22). Pál apostol némileg kivétel, mert ő nem itt a földön, hanem a mennyben látta a feltámadt Jézust a damaszkuszi úton, és őt Jézus utólag tanította a Mennyből, nem a földi missziója során.

Józanul kell gondolkodni a misszióról a hitünk mértéke szerint, nem a gyors, könnyű és népszerű megoldásokra törekedve, mert könnyű többnek gondolni magunkat, mint amik vagyunk, és felfuvalkodva és az ördöggel azonos ítélet alá esni. Isten útja radikális, ami nem gyorsat jelent, ez lassú, mélyreható, alázatos, szenvedésekkel teli út. Így járt maga Jézus is, és a keresztények arra vannak elhívva, hogy úgy járjanak (éljenek) mint Jézus. Csak szenvedésen keresztül lehet megmentei másokat. Ezt írja a Biblia az 1Pét 2:21-ben "Hiszen erre hívattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát adott nektek, hogy az ő nyomdokait kövessétek." Ő így, a kereszthordozás által készíti fel a saját tanítványait arra, hogy egyre nagyobb feladatokra legyenek képesek a misszióban.

És arra is nagyon kell vigyázni, hogy meglegyen a megfelelő tudásunk és szilárd jellemünk, mielőtt Krisztust hirdetnénk, ne csupán a jószándék. Bár a "Pokolba vezető út jószándékkal van kikövezve" így szó szerint nincs benne a Bibliában, de jelentésileg hasonló mondatok vannak, pl. Mt 23:15 "Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bejártok tengert és szárazföldet, hogy egy megtérőt szerezzetek, s amikor megszereztétek, magatoknál kétszer inkább a gyehenna [vagyis a Pokol] fiává teszitek." Jézus nem a buzgóságukat vagy jó szándékukat kritizálja, hanem az elbizakodottságukat, és egyéb súlyos, ördögi jellemhibáikat, mint például a hatalomvágy, önzés, emberektől nyert dicsőség vágya, pénzsóvárság, irgalmatlanság, hűtlenség, szűklátókörűség és hasonlók, amivel akár mások Pokolba kerüléséért is felelőssé válnak. Vagy Péld 19:2a "Tudás nélkül az igyekezet is rossz." Ami arra utal, hogy ha jóra is törekszik az ember, de nincs meg hozzá a képzettsége, tudása, akkor több rosszat csinál, mint jót.

Én villamosmérnökként szabadidőmben szoktam audió erősítőket javítani, de amelyik erősítőbe szakszerűtlenül (megelelő tudás nélkül, elbizakodottan) megpróbált belejavítani valaki, aki nem szakmabeli, azzal gyakran sokkal jobban elrontotta, mint előtte volt, mert nem logikus, nehezen felderíthető hibákat okozva akár annyira is tönkretehette, hogy teljesen javíthatatlanná vált a készülék. Attól, hogy sok emberben van vágy a misszióra, arra, hogy valami önmagánál nagyobb, jó ügyet szolgáljon, még kell az alapos tudás is. Nem kell tökéletesnek lenni, csak erősnek lenni a kereszténység tanításának alapjaiban mind szóban, mind tettekben.

Azt pedig, hogy azok részére, akik ebben a világban nem hallották a Jézus szenvedéséről és feltámadásáról szóló evangéliumot, van-e egy újabb esélyük a testi halál után, nem tudok nyilatkozni se pro, se kontra. Ezt nem tudom, és úgy tűnik, a Biblia sem mond erről semmi konkrétumot. Valószínűleg azért, mert Isten úgy gondolja, hogy nem használ nekünk, ha ezt tudjuk, és valószínűleg ez a probléma olyan bonyolult, hogy meg sem értenénk. Azt tudhatjuk, hogy hirdetnünk kell "az örök életet, amely az Atyánál volt, és megjelent nekünk" (1Jn 1:2). Ennyit kell tudnunk, és Isten szerint ez pontosan elég. Aki elutasít minket, akik az igazságban járunk, Jézust utasítja el, aki minket elküldött, és aki Jézust elutasítja, az azt utasítja el, aki őt küldte, a mennyei Atyát. Az Atya pedig tiszteletben tartja mindenki döntését. Tiszteletben tartja, hogy valaki nem az örök életet választja. Úgy gondolom, az ilyen embernek nem lesz második esélye a testi halála után, de ez csak egy erős előérzet, nem 100% bizonyosság. Egy biztos, én, mint ember nem tudok senkin segíteni a testi halál után, csak addig amíg a testben él.

üdv, a javuló Stefán

#5

Köszi, hogy egy igen/nem kérdésre írtál pár paragrafust.

Csak azt nem értem, hogy miért 'javuló', amikor hónapok óta ezt csinálod. Inkább romló lenne a helyes kifejezés.