Jézis miért a saját testét adta oda az utolsó vacsorán az apostoloknak, miért nem a többiekét?

Mert a prófécia szerint kellett, hogy történjen minden.

Egyébként pedig a tanítványai tökéletlen emberek voltak, öröklött bűnre való hajlammal.

Áldozatnak pedig egyenlőnek kellett lennie, a bűnbe esése előtti első ember, Ádám tökéletességével.

Senki nem tudott ilyen áldozatot felmutatni, mivel Ádám egyik leszármazottja sem örökölte a tökéletességet.

Mivel a halál kizárólag a bűnért jár, Jézus vállalta, hogy bűn nélkül fog meghalni. Így "helyet cserélt" Ádámmal, az utódok érdekében.

Senki sem válthatja meg még a testvérét sem Isten előtt.

Mindenki a saját felelősségét hordozza, a másik bűnéért Isten nem vonja felelősségre. Igazságtalanság.

Ezért is mondható, hogy bizony nagy áldozatot hozott.

Sokan még a jogosságban sem szívesen mondanak le az életükről, nem hogy jogtalanul.

Ennyire szereti az embereket, az Atyjával együtt.

Vajon melyik ember tudja ezt átérezni...az biztos, hogy a hálás ember változtat az életén.

2.Hsz!

Azt hiszem,megfogtad a lényeget!

Az isteni rend,amit Krisztus bemutatott,az egyedüli út a boldogsághoz.

A gond az,hogy ezt az egyedüli utat képtelenek vagyunk önmagunktól követni.Csupán a krisztusi áldozatért érzett hála képsíthet a Szentlélek által,azt követni.

Amikor nem érzünk elég erőt követni Őt,gondoljuk át mit tett értem,érted, hogy örök életünk lehessen! A hála képsíthet erre.

János evangéliuma egyértelműen összekapcsolja a kenyeret és a tanítást. Az utolsó vacsorán pedig a kenyeret és Krisztus testét. Ez teljesen természetes, logikus (LOGOSZi :D) rendszer.

Isten maga a rend. Teste a rend. Aki megtarja az a rendben lesz. Körülötte és benne is rend lesz. Azaz Istenben lesz, és Isten benne lesz.

rendben lesz szó szerint: benne lesz a rendben, azaz Istenben.

János 6. fejezetében 5000 ember megvendégelése egy db kenyérrel és két hallal megfeleltethető a szinoptikusokban részletezett "hegyi beszéd" történetnek.

János 6.

35. Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; a ki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és a ki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.

És itt látszik meg a teljes egység is, ami összekapcsolja János evangéliumát a többivel. A kenyérről ugyanis már hallottunk a megkísértés történetében:

Máté 4.

3. És hozzámenvén a kisértő, monda néki: Ha Isten fia vagy, mondd, hogy e kövek változzanak kenyerekké.

4. Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden ígével, a mely Istennek szájából származik.

Továbbá Jézus mondja:

Én vagyok az út, az igazság és az élet.

Az igazság az amit tanításai során szétoszt. Az igazság, azaz a helyes világlátásból fakad az élet.

János 11:

10. De a ki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen abban világosság.

Jézus szóhasználatában a vak is és a halott is a megtévedt (Istent nem követő) ember.

"hadjátok a halottakat a halottakra"

"év vagyok a világnak, ama világossága" (Magyarban a világ= szeme világa= látás)

Lázár feltámasztása is ugyan ezt a tanítást magyarázza: Jézus távollétében Lázár nem látja az igazságot=meghal. Jelenlétében visszanyari életét.

Ilyen módon mások testének szétosztásának semmi értelme nem volna.

Lk 5,

37.

És senki sem tölti az új bort ó tömlőkbe; mert különben az új bor megszakasztja a tömlőket, és a bor kiömöl, és a tömlők is elvesznek.

38.

Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, és mind a kettő megmarad.

39.

És senki, a ki ó bort iszik, mindjárt újat nem kiván, mert azt mondja: Jobb az ó.

Ebben a helyzetben a boros példát Jézus az új szokás/rend és a régi hagyomány közti váltás érzékeltetésére mondja.

Az ó hagyomány=szokásrend az öreg tömlő, a bor pedig a tanítás=a világ ismerete az Isteni rend ismerete.

Ez utóbbi értelmezéssel a hasonlat kerek egésznek, az az ellentmondásmentesnek és következetesnek tűnik:

Isten Krisztuson keresztül ismét megosztja bölcsességét az emberekkel. Ez a tanítás az ember élethez és a világhoz való viszonyulásáról szól.

A régi tanítás már nem teljes. Megkopott, szövete már foltozhatatlanul feslett. (textil - textus = szövet - szöveg). A régi tanítás immár elérhetetlen, az új tanítás szálai pedig nem szőhetők a régi közé.

A régi keretek közt, az az a régi közösségi-szakrális szokásrendben élve (ó tömlő) nem lehet az új tanitást (új bor) befogadni. A kettő nem illik össze. Az új tanítás, ami ÚJ SZÖVETSÉG néven is összefoglalható, felborítja a régi "társadalmi berendezkedést", szétfeszíti a régi közösségi szokásokat. Így felborult rendben az új tanítás sem maradhatna fenn. Elveszne értelme.