Fel tudnád most mondani a Mi Atyánkat?

Ismered égi Atyádat?

MENNYIRE ismered az édesapádat? Furcsának tűnhet ez a kérdés, ha szerető családban nőttél fel. „Persze, hogy jól ismerem” – mondhatod. Igen, a legtöbb ember tudja, mit szeret az édesapja, és mit nem, hogyan reagál bizonyos helyzetekben, és hogyan törődik a családjával.

Előfordulhat azonban, hogy az édesapád számodra teljesen meglepő módon reagál valamire. Például egy gyermek csendes és szelíd embernek ismerheti az édesapját, egészen addig, amíg vészhelyzet nem adódik. Hirtelen azt látja, hogy az édesapja határozottan cselekszik, hogy megvédje a családját.

És a Teremtőnket mennyire ismered? Ezt olvashatjuk róla: „általa van életünk, általa mozgunk és létezünk” (Cselekedetek 17:28). Neki köszönhetjük az életünket, ezért mondhatjuk, hogy ő minden élő Atyja (Ézsaiás 64:8). Lehet, hogy ugyanezt gondolod Istenről, és ez így is van rendjén. Ám ennél sokkal többet kell megtudnunk és megtanulnunk róla. Ez pedig a hasznunkra fog válni, és örömet fog nekünk szerezni.

Az édesapád iránti érzéseid és tiszteleted attól függ, hogy mennyire ismered őt. Ugyanígy van ez Istennel is. Minél jobban megismered, annál meghittebb lesz vele a kapcsolatod. Isten átsegíthet az élet próbáin és buktatóin, ha jól megismered őt, és megtanulod cselekedni az akaratát.

Milyen személy Isten? Milyen hatással legyenek a tulajdonságai arra, ahogyan iránta érzel? Felelősséggel jár, ha ismered őt?

Békesség neked, kérdező!

A Miatyánk valójában nem szájjal kerül kimondásra, hanem a szív érzi és a lélek cselekszi meg. Ez nem egy mantra, egy szinte végtelenségig ismételt, sokszor már unott imafüzér, amit főleg a vallási kényszer és babona hatására valaki ismételget naponta akár többször is. Ahol sokat szól a száj, ott keveset mond a szív.

A Miatyánk egy kódolt tervrajz. Krisztus, amikor közénk elérkezett testben, akkor a Hegyi beszéd során átadta nekünk ezt az imádság-csokrot, amit alaposan félreértelmeztek. Ő ezt ne azért hozta el közénk, hogy ezen szavakat a szánkkal ismételjük, hanem azért, hogy lélekből megéljük a jelentését, és ezáltal lelki gyermekek legyünk, kapcsolódjunk az Atyához, és Benne is maradjunk, munkálkodjunk. Valójában a Miatyánk a két legfőbb parancsolatnak a rejtjeles fohász-füzére! Aki ezt megcselekszi, az betölti a parancsolatokat. Ezt adta át nekünk Krisztus. Nem törvényt, mint Mózes idejében, ami csak babonát, dogmát, erőszakot és vágyakat szült az ember szívében a megannyi tiltás okán, hanem a tervrajzát az Igének az ember életére vetítve! Csak nem gondolj azt valaki, hogy azért lesz meghallgatva ő az Atyánál, mert ezen szavakat szüntelen ismételgeti Neki? El is szomorítja őt, és untatja is. Azt mondja a Mester, hogy ne legyünk szavak szaporítói, amikor imádkozunk, és menjünk be a belső szobánkba. Ehhez képest mit is cselekszik az emberek zöme? Telt hát során egymás előtt mormolják a szavakat a templomban, miséken. Az ima az személyes és intim, Istenre és a lélekre tartozik, nem másra. Ekkor töretik meg a mennyi kenyér is. És akinek ebből feleslege van, abból tud majd adni az embertársainak. Azt is elmondja a Mester, hogy az Atya jól tudja, mit akarunk, mielőtt azt kérnénk. Milyen dolog abban hinni, hogy ez Őt akkor nem untatja, nem alázza meg? Állandóan ugyan azon szavakat, ugyan azon sorrendben mondogatjuk Neki? Sokszor unottan, kényszertől telve, másokat követve mások előtt képmutatóan? Ez lenne kedves az Atyának? Az ember nem papagájnak lett teremtve. És arra sem lett alkotva, hogy másokat bálványozzon, másokat emeljen fel, másokra hallgasson, másokat kövessen. Az ember fő dolga idelent annyi volna csupán, hogy Megismeri Istent, és a Fiút, megtöri a kenyeret és állva marad a próbák alatt. Elmondja Krisztus. Ez a Miatyánk lényege, ez azt mutatja meg, hogy ezt valakik miként képes megcselekedni lélekből. Az ima az sosem szájjal kerül kimondásra elsődlegesen. Mit sem ér a szó, ha a szív mást érez, és a legtöbbek esetében bizony mást, mert az ember tekintélyelvű és képmutató, ima a kivételekért. Azért ima, i-ma, azaz Isten ma.

Ha az ember még mindig gyermek volna lélekben, akkor nem is lenne szüksége rá, hogy egyáltalán megnyissa a száját. De ma annyian beszélnek, de semmit sem mondanak, mégis felemelik magukat, hiszik, hogy ők jó emberek és bölcsek. Imát mantráznak mások előtt, még nyelveken is elszavalják, akár iskolában a bemagolt leckét, büszkén, propagálják is, és így hiszik azt, hogy ez Istennek tetsző. De aki valóban Istenben újjászületett angyal, az az imát nem szólja a szájával szüntelen, hanem a lelke cselekszi meg. Az ima valójában azt jelenti, hogy valakinek a lelke Istennel van. Ez az ima, ami egy lelki állapot! Ez nem szavak láncolata, ehhez semmi köze. Az újszülött csöppségek is szüntelen imában vannak, mert még romlatlanok. Még beszélni sem tudnak, éppen ezért nincs bennük gyarlóság sem. Azt majd később tanulják meg a szülőtől meg a környezettől. Ezért mondja a Mester, hogy az ő angyalaik szüntelen látják az Atya arcát. Nem beszélnek, mégis Isten kegyelmével teljesek. Csak a fel-nőtt akar mindig beszélni, csak ő akar megfelelni. De minél többet beszél, annál inkább nincsen imában.

A Miatyánk egy tervrajz. Úgy kezdődik, hogy Mi Atyánk, ki vagy a Mennyekben, azaz nyomatékosítja, hogy Egy Isten van csak, rajta kívül minden Istenség hazugság. Ez nagyon fontos, hogy kihez is imádkozunk. Utána szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, mint a Mennyben, úgy a földön is. Áldott legyen az Ő Neve a lélekben, betöltve azt. Az Ő tökéletes kegyelme hassa át a lelket. Nem embereké, nem másoké, hanem Istené. Legyen meg az Ő szentséges és jó akarata az ember lelkében is szüntelen. Ezzel egyúttal megteremtődik az, hogy az Ő akarta hasson, ne az ember testi vágyaié. Ezzel az ember elengedi a földit, a világit, így adva helyet Istennek. Mert az kegyelemnek nem csak a Mennyországban szükséges meglennie, hanem a földi életünkben is.

Utána úgy folytatja, hogy mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma. De mi is a mindennapi kenyér? Az a mennyei, tökéletes eledel, ami Krisztus étke is. Isten kegyelme, az Ige munkája a lélekben, ami tisztára mos. Mert kevesen nem tudják, élik lélekből, de a kenyér megtörése először Isten és a lélek között történik meg, és csak utána a lélek és a lélek között. És amiből így feleslegünk van, abból tudunk majd adni, így mi is megtörhetjük a kenyeret. Az ember szüntelen csak abból képes adni, amiből feleslege van, de a legtöbbeknek miből van feleslege? Isten kegyelméből vagy a képmutatásból? És ez az a kenyér, amiért imádkozni szükséges naponta, szüntelen, hogy az eltöltsön, mert különben nem lesz mit megtörni.

És most jön az a rész, ahol a legtöbben naponta elbuknak. Az, amit tapasztaltam már az egész életemben. És ez az emberi gonoszság, meg nem bocsájtás, tüske hordás és haragos lelkület, irigység, ami a ma emberéből csak úgy árad. Pedig ez volna a lényeg Isten felé. És bocsájtsd meg vétkeinket, miként mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőnek. De ha az ember nem képes elengedni a haragját, ha nem törekszik a megbocsájtásra, akkor milyen lelki fedezettel szólja az imát? A mai világba elképesztő méreteket öltött az, ahogyan az emberek nem képes megbocsájtani és akár egy életen át is haragot tartanak, de Istenről szólnak! Sajnos fájó saját tapasztalat. Azt sem élik meg sokan, hogy mi is a megbocsájtás. Mert valójába az ember megbocsájtani nem tud, hiszen a vétkeket csakis Isten tudja megbocsájtani. Amikor az ember megbocsájt, akkor valójában Krisztuson keresztül a haragot, a dühöt engedi el az embertársa felé. Erre nem képesek annyian. Isten akkor bocsájt meg, ha mi is ezt tesszük, ha elengedjük a haragot azok felé, akik minket bántottak, akik kimondták nekünk az Igazságot, de mi inkább megaláztuk őket, mert azt nem akartuk hallani, így inkább lepontozunk és nevettünk rajtuk.

És végül ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól. Az első része elképesztően félrefordított! Mert Isten soha senkit sem visz kísértésbe! Azt az ember teszi magával a testi vágyai miatt. Helyesen úgy volna, hogy ne engedd, hogy kísértésbe essünk. A másik része pedig szintén félreértelmezett a világban. Mert a legtöbbek nem tudják, ki is a gonosz. Ami valójában nem egy szárnyas lény, hanem az ember gyarló szíve! Az Antikrisztus, sátán, ördög, Leviatán mind szinonimái ennek a lelkületnek. Ez él az emberben, ha az nem az életet szolgálja, hanem a testi vágyát, a világot. Tehát szabadíts meg minket a saját romlottságunktól.

Legyen meg a hitünk szerint, és a Szent Lélek akarata érvényesüljön szüntelen!

Üdv.

Kérdező: Igen, az Igazság botrányos a túlságosan is testi ember számára, mert nem azt mondja, ami a bevett norma, amit a befogadó füle hallani akarna, ezért megbotránkoztat és indulatokat szít. De szükséges a világolás, a kenyér megtörése, főleg ebben az egyre inkább sötétségbe boruló világban, ahol a legtöbben már nagyon távolra kerültek Isten kegyelmétől.

Fontos, hogy Istenbe már nincsen saját akarat, önmagam. A lélek ilyenkor már nem azt teszi, amit maga akar, hanem amire indítást kap. Magam semmibe sem mentem bele. Egyszerűen kijelentettem azt, amit szükséges volt átadni. És bocsásson meg érte a Szent Lélek, ha nem megfelelően tettem, mivel gyarló ember vagyok magam is.

Igazán bölcsen jelentetted ki, mert ez így igaz: nem szabad vitázni. Főleg nem akarni. Mert aki akar még, az nem lehet Istenben, hisze az akarás az a test indulata. Nem akarni kell, nem vitázni, hanem lelki gyermekké válni, és így örömmel fogadni az Igazságot. Jóllakni vele, eltelni. Csak sokaknak a gyomrát megfekszi, mert azt szeretnék fogyasztani, amit akarnak. Nem lenne vége, mert aki vitázik, az ítéletet von a saját lelkére, és csak boldogtalanná teszi azt. Mindig újra és újra fel akarja venni a kesztyűt, hogy a saját igazát indulattal erőltesse a másikra.

Az érdekes inkább az - és ezt nem feltétlenül neked szól -, hogy sokan állítják, őt nem akarnak vitázni, helyette inkább egy piros pipát adnak, leszavaznak. Az ugyan úgy vitának minősül, viszont nincsen benne felelősségvállalás, kötelességtudat. Mert könnyedebb rányomni a szavazás ikonra, mintsem kifejteni alázattal és szelídséggel azt, ami a lelket nyomja. Nem vitázni szükséges, felvállalni azt szelíden, amit érez a szív.

Legyen meg a hitünk szerint! Áldás és dicsőség a Szent Léleknek mindörökké!

Üdv.

Üdv.

#15

Megszoktuk. Primo, nem ismered a kenyértörés fogalmát. Pedig nem bonyolult, összetett szó. Secundo, ezt a maszlagot... A következő meg nyilván az lesz, hogy aki misére jár, vagy kötött szövegű imát mond, elkárhozik.

#17

Ki az, aki nem akar vitatkozni? Véletlenül sem te? Mert bárhányszor leírom a logikai bukfenceket az írásaidban, semmi.

És persze csak te tudod az igazságot, ezt se felejtsük ki.

Azzal, hogy leírod a szokásos szövegedet privátban, ne is fáradj, mindig ugyanaz (kb. mekkora egy istentelen felfuvalkodott ... vagyok, meg félek, meg nő vagyok 😄, meg az összes egyház a sátán műve (mert ha több ember ugyanazt hiszi, az ugye rossz, mintha 2 egymásnak ellentmondó dolog ugyanúgy igaz lenne)). Vissza tudok rá emlékezni.