Keresztények, szerintetek is ezt keressük? Nálatok ez megvan?

Milyen jó Jézussal, a múltamban a jelenemben és a jövőmben !

Minden más elmúlik.. Ő az, akire a szívünk vár szüntelen.

(ezt honnan idezted?)

Ennek nincs koze a keresztenyseghez vagy a hitnek.

A nosztalgia egy ismert neuropszichologiai jelenseg es a memoria mukodesevel fugg ossze.

Az emlekek nem ugy halvanyodnak, mint egy fenykep, hogy minden egyforman kopik. Hanem a rossz erzesek, szenvedesek, felelmek, fajdalmak hamarabb eltunnek, es a jo elmenyek maradnak meg. Ezert a legnehezebb idoszakra is ugy emlekszunk, mintha akkor minden jo lett volna, jobb, mint a jelenben.

Azok, akik most gyerekek, ugyanigy fognak a mostani karacsonyok utan vagyakozni, mint akik ezt a cikket irtak. Amikor a cikkiro gyerek volt, az o nagyszulei is azt mondogattak, hogy bezzeg, amikor en kisgyerek voltam, egy babanak meg egy almának is hogy tudtunk orulni.

Figyeld meg, minden 30 feletti felnott ugy emlekszik a gyerekkorara, hogy sokkal kevesebbje volt, megis boldog volt, szabadok voltak, egesz nap jatszottak a szomszed gyerekekkel a patak partjan / jatszoteren. Nagyobb volt az osszetartas es szeretet az emberek kozott.

Az anyak a szules utan 1-2 hettel mar nem tudjak felidezni a vajudas fajdalmait, sem az ujszulott-tel jaro kialvatlansag gyotrelmeit 10 evvel kesobb.

Ennek az az oka, hogy a negativ elmenyek inkabb a rovid tavu memoriaba kerulnek, es egy ido utan, ha akarjuk sem tudjuk felidezni oket.

Errol azert jo tudni, hogy ne vegyuk tulsagosan komolyan. Lehet nosztalgiazni, retro filmeket nezni, vagyakozni a nagymama sultje utan, orulni a regi emlekeknek es szeretettel gondolni a gyerekkorunkra. Csak nehogy elkezdjunk visszafele akarni menni pl. a szocializmusba, vagy megvetoen allni a jelenhez.

A nosztalgia egyebkent pszichologiailag egy olyan erzelem, amely egyszerre rossz es jo erzes, de definicio szerint inkabb jo. A rossz erzes az benne, hogy olyan dolgok utani vagyakozast jelent, amelyek nem terhetnek vissza. A nosztalgia erzeset ki lehet valtani illatokkal, izekkel, zenevel stb.

Igazabol ha most kellene egy napot eltolteni 30 evvel ezelott, az eleg kiabrandito lenne. Megdobbennenk a kosztol, buztol, szegenysegtol, az etelek egyaltalan nem lennek olyan finomak, mint most. Kopott ruhakban es csizmakban lokdosodnenk a kenyelmetlenul berendezett boltokban, a tomegben, lejarnank a labunkat, hogy valami megfelelo ajandekot, csomagolopapirt talaljunk, hogy hol arulnak meg halat. Tocsognank a villamosmegalloban a vizes saros hoban. Az emberek apolatlannak latszananak, foleg a ferfiak apolatlanok, igenytelen hajuak. A bolti eladok nagyon durvan beszeltek az emberrel es az emberek egymassal is ingerultebbek voltak.

Ha pedig valaki az akkori allitolagos szeretetre, osszetartasra vagyik: nos, ez megvalosithato. Segitsunk mi a rokonoknak, szomszedoknak, betegeknek, raszoruloknak. Ehhez nem kell keresztenynek sem lenni.

35 éves vagyok. kiskoromban hittem a Jézuskában és abban, hogy minden gyereknek ajándékot hoz. Valamiért a karácsony más volt, mint a többi ünnep.

idővel, felnőve már nem vártam a karácsonyt. Nem volt benne semmi, nem volt illúziója. Később tértem meg újra és azóta gyakorlatilag minden nap karácsony van. legalább is úgy várom minden nap a Jézuskát, mint kisgyermekként karácsonykor.

Így felnőve a karácsony nálam arról szól hogy valahogy a gyerekeknek adjam át azt amit én kaptam gyermekként. Sajnos az elmúlt 2 évben a karácsony a gyerekekkel úgy adódott, hogy Januárra esett. De különleges volt úgy is. Idén végre karácsonykor lesz a karácsony a gyerekekkel.

Lassan kinyílik a szemük a világnak nevezett illúzióra és nem fogják már várni a Jézuskát. A kislányom 7 éves, ő még várja, sőt szereti, ha a Jézuska meglepi. A 10 éves fiam pedig pénzt kér a Jézuskától.

Hát ez van srácok. Az emlékek megszépűlnék, de a szép emlékeknek nem kell megszépűlniük, hanem mintává válhatnak. De sajnos haladni kell a korral.

Próbálom az én részemet felismerni a Jézus krisztusban. Nem csak karácsonykor, de a mindennapjaimban is. Bár mondhatnám, hogy mindig sikerül, de aszért törekszem minden napot a szívemben karácsonyként megélni. 3 és fél éve igyekszem minden napot úgy megélni, hogy várom a jézus krisztust. Ha pedig másnap reggelre nem jön, az ajándéka akkor is megmarad, hiszen minden nap egy ajándék, amit tőle kapok.

Sajnos vagy szerencsére én bónusz időmet tölthetem a földön Jézus krisztus jóvoltából. Úgyhogy nálam nem magától értetődik, hogy lesz holnap, mert volt egy nap, amikor igen csak úgy tűnt, hogy nem lesz holnap. Köszi Jézus!

Nem bölcs dolog a múltba ringatni a lelkünket.

Préd 7:10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés.

A jelenben kell élni mert azok vagyunk amit a jelenben csinálunk és az előttünk álló feladatokra kell összpontositani nem a múltba révedezni. Egyedül abban van igaza az idézetnek, hogy a múltra egyedül akkor kell emlékezni ha valamit a múltban jobban csináltunk. Pl ha többet éltünk a való világban személyes kapcsolatokban mint a virtuális világban, és ez a helyes akkor vissza kell térni valóban. A mai fiatalokon tényleg észre lehet venni, hogy szorongósabbak mint valaha bármelyik nemzedék mert ezt teszi a szociális média az emberek lelkével. 30 évvel ezelőtt is ugyanolyan hitetlen és gonosz volt az emberek szive, ugyanúgy zúdult az emberekre a hazugság, csak nem volt még beteljesedve ennyire a gonoszság, nem vette ennyire körül az embereket a bün. De pl senkit se kényszeritenek arra a neten, hogy bolondok módjára fárassza magát mindenféle hirrel, vagy olyanokat nézzen ami miatt itéletre kerül majd.

Nem így gondolom...

"Rohanunk, és közben épp ezekre a 'régi vágyott' dolgokra nincs időnk. Azokra a krumplievős, beszélgetős estékre"

No most, nálunk a karácsony sosem egy "krumplievős, beszélgetős este" volt, pedig nem voltunk soha full gazdagok. Nálunk gyerekkoromban igen is csillogó volt a ház, fel volt díszítve minden, különleges ételek voltak (és vannak ma is, mert tartjuk a hagyományokat), amiket csak ekkor eszünk, többféle sütemény... A legszebb terítéket rakjuk fel, amit csak karácsonykor és húsvétkor használunk. A város gyerekkoromban is fel volt díszítve (90-es évek), sőt még az államszocializmus idején is. Szóval nem tudom, mire gondol, aki ezt írta, hogy most csillog a város és ez milyen baj. Egyrészt nem baj, másrészt régen is ez volt.

És ez nem jelenti azt, hogy belül üres. Utálom ezt a leegyszerűsítést: ha valaki külsőleg kifejezi az ünnepet, kidíszíti a lakást stb. az biztos üres belülről. Bezzeg ha krumplit zabálunk és "jóvanazúgy", akkor biztos belül van az érték...

Nálunk ez úgy van, hogy persze előbb a lelkünket kell felkészíteni, de nekünk húsvét után a karácsony a legnagyobb ünnepünk, a Megváltó megtestesülését ünnepeljük, és ezt kifejezzük külsőleg is, mert ez nem egy átlagos hétköznap.