Ki hogyan értelmezi a Bibliai tudás fáját? Mi volt az konkrétan? Anyagi, szellemi dolog? És mi, és miért ilyen volt a hatása? És Éden a szellemi dimenzióban volt, vagy a földön?

Szia

Az Édenkert valós, itt a földön volt. Hiszen mi emberek is itt élünk a földön. Ha a bibliai beszámolót olvasod, teljesen olyan a történet, mint amikor egy földi eseményt írnak le. Nem is lehet azt máshova képzelni, ha figyelembe vesszük, a beszámolót: "Jehova Isten ekkor kiűzte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből lett. Kiűzte hát az embert, majd az Éden kertjének keleti oldalára kerubokat állított, és egy szüntelenül forgó kard lángoló pengéjét, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat." 1Mózes 3:23,24 Azok az emberek, akik a következő századokban születtek a földön, valószínűleg látták, a kerubokat, amint őrizték a kert bejáratát, és nem engedtek senkit az élet fájához. Nem ír a Biblia arról, hány száz évig őrizték az Éden bejáratát.

A tudás fája.

Mi volt Ádám bűne? Ez összefüggésben állt a „jó és gonosz tudás fájával”. Erről a fáról sokan vitatkoznak. Valóban egy fa volt-e az? Mit jelent a „tudás”, és mit jelent az, hogy „jó és gonosz”? Egyáltalán, miért ültetett Isten ilyen fát a kertbe?

A Bibliából megtudjuk, hogy egy valóságos fáról van szó, mert a kert egyik gyümölcstermő fájaként említik az 1Mózes 2:9 versében.

A fa annak a határnak — demarkációs vonalnak — volt a jelképe, amely az ember jogkörének végét jelentette. Jogos, célszerű, sőt elengedhetetlenül szükséges volt az, hogy Isten Ádámot kioktassa ezzel a határral kapcsolatban. Ha ő mint tökéletes ember enne erről a fáról, ez részéről jól átgondolt, tudatos döntés lenne. Előre el kellene határoznia, hogy elveti alárendeltségét az isteni uralom iránt, és a saját útján kíván járni, tehát azt kívánja tenni, ami a saját döntése szerint „jó” vagy „gonosz”.

Az ember tehát függetlenítette magát Istentől. Isten nem akadályozta meg Ádámot saját akaratának gyakorlásában. Ádám azonban helytelen döntése által magára és gyermekeire mindenfajta kellemetlen — emberi szemmel nézve — megoldhatatlan nehézséget zúdított: "És mivel nem tartják helyesnek, hogy elismerjék Istent, Isten hagyta, hogy helytelenül gondolkodjanak és cselekedjenek." Róma 1:28

Ádám és Éva lázadása azonban több vitás kérdést is felvetett. Isten földi fiának lázadása felvetette a kérdést: Egyáltalán Isten földi családjából hű marad-e valaki Isten uralmához szabad akaratából? Lesz-e, aki hű marad Istenhez nyomás alatt, vagy ha kísértésbe esik, hogy helytelen úton előnyökre tegyen szert? Így Isten összes teremtményében a mennyen és a földön kétség merült fel minden ember tisztaságával és hűségével kapcsolatban.

A jó és rossz gyakorlati megkülönböztetésének jelképe.

"És Éden a szellemi dimenzióban volt, vagy a földön?"

Ez az egész történet műfaját tekintve egy aetiológia. Nem történelmi leírás, de nem is pusztán egy kitalált történet. Nyilván a szerző nem volt, nem tudja, hogy hogyan zajlott a teremtés, ezért nem lehet történelmi vagy természettudományos leírás. Azonban a szerző egy adott problémára (ha Isten jó, akkor miért van bűn) keresi a választ és a morális tanítást egy történetbe ágyazza. A Teremtés Könyvének szerzője a bűn okának az első emberpár engedetlenségét és gőgjét jelölte meg. Ezt jelenti az, hogy az isteni felszólítás ellenére szakítottak a fa gyümölcséből = azaz ők akarták meghatározni, hogy mi a morális jó és rossz.

Véleményem szerint az Írások történetei valóságosak és az anyagi világban ténylegesen lezajlottak. Ugyanakkor minden feljegyzett történés akár több rétegű, jelképes értelemmel is bír, amiben tanítás, vígasztalás, szellemi érték van.

Az édenben történtek is konkrét események voltak. A kertben állt egy bizonyos fa, amit az Örökkévaló arra jelölt ki, hogy az által történjen meg a bűn bejövetele a világba, és megnyissa az utat az egész emberiség történelme előtt. Lehetett bármilyen jellegű/gyümölcsű, erről nincs hiteles információ. Az, hogy a "jó és gonosz tudásának"(ismeret/felfogás/megkülönböztetés) a fája volt azt takarja, hogy bár Isten által ki volt jelentve, hogy ez a bizonyos fa "rossz" azaz kerülendő, azonban az ember mégis evett róla, tehát saját véleménye szerint "jó"nak nyilvánította, így a magáénak tulajdonítja ezt a különbségtételt.

A hatása a szellemi szférából indult ki, amennyiben Isten többé nem tekintett elfogadott, tiszta teremtményként az emberre, nem vállalt vele közösséget, hanem jogilag egy elszakított állapot keletkezett, mivel az egyik fél felmondta a szerződést azzal, hogy megszegte a fennállás feltételét. Emiatt nem részesülhettek tovább a kert áldásaiból, és az élet ALkotója és folyamatos Fenntartója "levette róluk a kezét" (ezt jelképezi, hogy már nem ehetnek többet az élet fájáról). Ennek földi, anyagi következménye a kertből való kikerülés, a halál megjelenése, illetve a földi életkörülmények, testi adottságok fokozatos romlása lett.

Maga a kert valószínűleg egy metszete lehetett a szellemi és az anyagi világnak, talán az a bizonyos "harmadik ég", ahová még el lehet jutni testben (lsd. Illés, Énok és Pál).

Szerintem a Jó és a Rossz Tudás Fája Éva jelképe volt. (Ádámé az Élet Fája) Nem szó szerinti fákról volt szó és a gyümölcs is szimbolikus volt, amely így Évához kapcsolódott.

Az Édenkert pedig Isten egész teremtése. Az, hogy Ádám és Éva az Édenkert közepén voltak, nem szó szerinti helyet jelöl. Isten teremtési eszményének a középpontjában és legfontosabb részeként az ember állt. Ezt azzal lehet alátámasztani, hogy az ember Isten képmására lett teremtve.

Kedves kérdező!

Ha még aktuális a kérdésed...

A vallásosan Éden-kertnek elnevezett elkerített rész, valós földrajzi terület volt.

A "tudás fája" egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy igazi fáról van szó, mert attól, hogy eszik valaki egy fáról, nem fog bővülni a tudása, ismerete semmiről.

Biztos, hogy Isten képies, allegórikus kifejezéséről van szó, amikor a fáról vagy az evésről beszélünk/olvasunk.

Nézzük is meg a Biblia szerint:

1Móz 2:9 És nevele az Úr Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót, az élet fáját is, a kertnek közepette, és a jó és gonosz tudásának fáját.

1Móz 2:17 De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.

Értelmezve ezt a 2 kiinduló igét és kiemelve a kulcsszavakat, láthatjuk, hogy ugye azt írja, hogy "..minden féle fát...tekintetre kedvest, eledelre jót, élet fáját, jó és gonosz tudásának fáját"

Tehát voltak fák amelyek fizikai táplálékként lettek teremtve ott, és volt a jó/gonosz tudásanak

fája, ami lelki "táplálék" volt és ez tiltva volt.

Nézzükeg, hogy Isten nyelvezetén, szimbolikus/jelkép rendszere szerint, mit jelent a fa:

Márk 8:24 Az pedig föltekintvén, monda: Látom az embereket, mint valami járkáló fákat.

Ugye itt, a vak ember, amikor meggyógyította a Megváltón keresztül az Isten, az embereket járkáló fáknak látta. Máshol is van erre hasonlat, amikor a Megváltó hasonlítsa az embereket fáknak:

Máté 3:10 A fejsze pedig immár a fák gyökerére vettetett. Azért minden fa, amely jó gyümölcsöt nem terem, kivágattatik és tűzre vettetik.

Máté 7:19 Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.

Két ige helyet is lehet találni a Máté-ban, amikor az embereket fáknak,mint jó és rossz fáknak jelképezi.

Ebből lehet megérteni azt, hogy az "Éden-kert"-ben lévő "tudás fája", nem igazi fa volt, hanem valószínűleg embert jelképez az Írás, mivel Ádámékon kívül még bejutott az elkerített részre ember, akit az Írás "kígyó"-nak nevez, amire az óhéber "Nahas" szót használja, aminek jelentése kígyó.

1Móz 3:4 És monda a kígyó az asszonynak: Bizony nem haltok meg;

Nyilvan, nem egy beszélő kígyóról, vagy kígyón keresztül beszélő szellemről van szó, ahogy a keresztény hazugsággyártók ezt elterjesztették és félrevezették a világot, hanem a kígyót, hasonlatképpen használja az Isten.

Jóval később pedig, olvashatunk egy Náhás nevű emberről is itt:

1Sám 11:2 Az ammóni Náhás ezt felelte nekik: Csak akkor kötök szövetséget veletek, ha kivághatom mindnyájatok jobb szemét, hogy egész Izráelre gyalázatot hozzak ezzel.

A Náhás azt jelenti, hogy kígyó, dnnek bárki utána nézhet!

Tehát, látni azt egyre inkább, hogy az Éden-kertjében lévő "kígyó" az egy ember volt, aki valahogy bejutott az elkerített részre és a kert közepén volt megtalálható, aki Évának átadta azokat az információkat, utasításokat, amiket elfogadva, megcselekedve, engedetlenné vált az Isten előtt. Ezért mondta azt az egyetlen Igazság, Utasítást adó(Isten), hogy amikor eszik arról a fáról( elfogadja azokat a tanításokat), azon a napon meghal. Ennek ellenére, mégsem halt meg, ahogy Ádám sem.

Akkor hogy lehet ez?

Úgy, hogy Istennél, az számít halottnak, aki engedetlenségben él, az Ő igazságai, utasításai nélkül.

Luk 9:60 De Jézus így válaszolt: Hadd temessék el a halottak a halottaikat, te pedig menj, és hirdesd az Isten országát.

Látni ebből azt, hogy Isten azokat tekinti élőnek, akik neki szót fogadnak!

Gal 3:12 A törvény pedig nincs hitből, hanem amely ember cselekeszi azokat, élni fog azok által.

Máté 4:4 Ő pedig felelvén, monda: Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik.

Ján 6:48 Én vagyok az életnek kenyere.

Tehát ezekből is megérteti az Iszen azt, hogy az Ő igazságai szerint való élés az élet.Ezért mondta a Megváltó, hogy az élet "kenyere".Mint lelki jó táplálék.

Tehát mivel Éva és Ádám is elfogadta a gonoszságokat, engedetlenné váltak és lelkileg halottak voltak, mert Isten ítélete volt rajtuk.

Ádám és Éva egy lezárt korszakból lettek átmenekítve, ami elpusztította önmagát az akkori korban élő emberek engedetlenségei miatt(kapzsiság, hatalom vágy,stb.ami manapság is jelen van).De mivel Éva és Ádám úgy döntött, mert belátta azt, hogy csak az Isten utasításainak engedelmeskedve menekülhetnek meg a pusztítástól, ezért látva Isten az engedelmességüket, kimenekítette őket és tovább élhettek egy új, másik korszakban.

Joggal vetődik fel a kérdés, hogy honnét veszem én ezt, amikor nincs is ilyen leírva a Bibliában?! De igen, le van írva utalásokkal:

1Móz 1:1 Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet.

1Móz 1:2 A föld pedig kietlen és puszta volt, sötétség volt a mélység színén, és Isten Lelke lebegett a vizek felett.

Ugye azt olvashatjuk, hogy a föld kietlen és puszta VOLT...

Ha megnézzük, hogy a "volt" múlt idejű szónál milyen szó szerepel ezt láthatjuk:

H1961 ‫הָיָה‬ (hájáh)

Kal

1) van, létezik, válik vmivé

2) történik, megesik, bekövetkezik, végbemegy

3) időzik, tartózkodik, van vhol

Nifal

1) történik, megtörténik

2) végbemegy, befejeződik

Tehát azt láthatjuk, ennek értelmében, hogy pusztává VÁLT a föld, és nem puszta volt eleve!

Azaz, valaminek a következményeképpen vált pusztává!

Ádám, Éva, és az az egy ember, egészen biztosan léteztek már. Ugyanúgy ahogy a jelen korszak összeomlása előtt, ki lesznek emelve az Isten igazságaiban élő emberek, a jelképes 144.000. Ők ugyanígy, ahogy Adámék is, ki lesznek emelve a pusztítás alól és át fognak menni egy másik, következő korszakban.

Lehetne folytatni Ádám és Éva történetéről, hogy mit jelent h a porból lett teremtve Ádám meg hogy Ádám bordájaból lett Éva, mert ezek is jelképszólások, de ez egy másik téma.

#7

"A "tudás fája" egyáltalán nem tartom valószínűnek, hogy igazi fáról van szó, mert attól, hogy eszik valaki egy fáról, nem fog bővülni a tudása, ismerete semmiről.

Biztos, hogy Isten képies, allegórikus kifejezéséről van szó, amikor a fáról vagy az evésről beszélünk/olvasunk."

Ha így gondolod, ezt hogyan értelmezed?

1Mózes 3:1,2, 6-7

" „Valóban azt mondta Isten, hogy nem ehettek minden fáról a kertben?” Az asszony erre így felelt a kígyónak: „A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. De a kert közepén lévő fának a gyümölcséről Isten ezt mondta: »Abból ne egyetek, ne is érintsétek, mert különben meghaltok.« .... Az asszony pedig látta, hogy a fa gyümölcse evésre jó, olyan, ami kívánatos a szemnek. Igen, a fára jó volt ránézni. Így hát szakított a gyümölcséből, és evett belőle."

Miben látod a "képies, allegórikus kifejezést"?

#8 KZitus!

Tudni érdemes szerintem, hogy ugye amint mutattam igéket, hogy ez embereket fának is jelképezi az Isten.A kertben ténylegesen voltak valódi fák is, hiszen az Ige írja, az 1Móz.2:9-nél hogy tekintetre kedves, eledelre jót..aztán mas fáról is beszél ezen igén belül, a jó és gonosz tudásának fájáról. Tehát számomra látszik, hogy voltak evésre alkalmas fák, ami fizikai táplálékot adott, és volt a kert közepén valaki, aki a jó és gonosz tudás birtokában volt, akit tudás "fájának" nevez az Írás.

A jobb megértéshez, talán segít az, hogy Ádámról (akkor most belemegyek egy kicsit a témába) azt mondja az Írás, hogy:

1Móz 2:7 És formálta vala az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehellett vala az ő orrába életnek leheletét. Így lőn az ember élő lélekké.

Tehát mik a kulcsszavak? " formálta; földnek porából; lehellt az orrába; életnek lehellete; élő lélek.

Itt is egészen biztos, hogy nem arról van szó, hogy igazi, fizikai porból gyúrmázta/formázta az embert, hanem a formálás az nevelést jelent. Nagyon érdekes egyébként, hogy az Ószövetségben ami fizikai értelműnek van írva, az az Újszövetségben, már lelki értelmű. pl.:

2Kor 3:18 Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.

Ézs 64:7 És most, URam, Atyánk vagy te, mi vagyunk az agyag, te pedig formálónk, kezed munkája vagyunk mi mindnyájan.

Látszik a párhuzam az új és ószövetség közötti azonos szavaknál.

Tovább haladva..

a por..mit jelképez ez a por?

Teljesen józan ésszel gondolva, hol talalható a por leginkább? A földön, mert nem marad a levegőben, leszáll a por egy felületre, tehát lent van, nem magason..ugye minél feljebb kerülünk, pl minél magasabb helyre, pl hegyre, annál kevesebb a por, tisztább a levegő.

1Sám 2:8 Felemeli a porból a szegényt,; És a sárból kihozza a szűkölködőt,; Hogy ültesse hatalmasok mellé,; És a dicsőségnek székét adja nekik;; Mert az Úré a földnek oszlopai,; És azokra helyezé a föld kerekségét.

Zsolt 22:16 Erőm kiszáradt, mint cserép, nyelvem ínyemhez tapadt, és a halál porába fektetsz engemet.

Máté 10:14 És ha valaki nem fogad be titeket, és nem hallgatja a ti beszédeteket, mikor kimentek abból a házból, vagy városból, lábaitok porát is verjétek le.

Apcs 13:51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.

Ján 13:10 Monda neki Jézus: Aki megfürödött, nincs másra szüksége, mint a lábait megmosni, különben egészen tiszta; ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.

Én látom azt ezekből az igékből, higy a por, mint jelképszólás azonos a bűnnel, engedetlenséggel, világi dolgokkal.

Ezért mondta a Megváltó a tanítványainak, hogy aki megfürdött(igazság fürdője/az Ő beszédje , tanítása) az már egészen tiszta, elég csak a lábaikat megmosni ugye a szennyeződésektől, por, sár,stb. Tehát a világi élet ami körül vette őket engedetlen emberektől hallott igazságtalanságok, hamis beszéd, ezeket kell lemosniuk, és nekünk is így tenni és egymással si, hogy a mindennapjaink során pl munkahelyen, barátoktól, TV, zeneszövegek, stb. összeszedett erkölcstelenségeket lemosni az Isten tiszta beszédjével, mint tiszta vízbe mártani lelki lábainkat. Tehát a por, az Isten igazságai nélküliséget, lelki szennyet jelképezi.

Ebből formálta ki, ebből nevelte ki Ádámot az Isten az igazságaival, az örök életet adó utasításival.

Tovabb haladva..

"Lehellt az orrába"

Itt is, mint az előző pontnál, egészen biztos, hogy nem az történt, hogy fogta a porból formázott ember alakot, befogta az Isten annaka száját, és az orrába belefújt és életre kelt ettől.

Hanem nézzük meg, mit jelent az orr.Így meg fogjuk érteni, mit jelent ez a képies kifejezés, hogy az orrába lehellt Ádámnak.

Jób 4:9 Az Istennek leheletétől elvesznek, az ő haragjának szelétől elpusztulnak.

Jób 37:9 Isten lehelete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

Zsolt 33:6 Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregük.

Ján 20:22 És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nekik: Vegyetek Szent Lelket:

2Thess 2:8 És akkor fog megjelenni a törvénytaposó, akit megemészt az Úr az ő szájának leheletével, és megsemmisít az ő megjelenésének feltűnésével;

Ezekből kiderül, hogy a "lehellet", az valamilyen utasítást, információt, vagyis beszédet jelent. Tényleg csak egyszerű gondolkodással ugye, a lehelletünk távozik a szánkból, amikor beszélünk, a tüdőnkből kiáramló levegő megrezegteti a hangszálainkat, és a szánkból kijövő levegő/lehellet hanggá alakul. Tehát ez a "rájuk lehele" kifejezés sem valódi lehelletet jelent, hogy eléjük állt a Megváltó a tanítványainak, lehellt rájuk egy nagyot, aztán vagy eltalálta őket, vagy nem. Hanem arról van szó, hogy átadta az Istentől jövő igazságokat, utasításokat. Tehát beszélt hozzájuk.

Na ugyanilyen módszerrel kell vizsgálni a többi kulcsszavakat is.

a lélek személyt jelent..élő személlyé vált Ádám az Isten szemében, mert a tőle jövő igazságokat átadta neki, szótfogadott azoknak Ádám, így élőnek tekintette őt az Isten.

A fás dologra visszatérve(igen, látszólag kitérőt tettem azért, hogy jobban átláthatóbb legyen az értelmezés), voltak evésre alkalmas fák, de a kert közepén, nem igazi fáról van szó.Évának tetszettek azok a romlott, erkölcstelen tanok, amiket tanított, megismertetett Évaval ez az ember, akit kígyónak nevez az Írás.Így a Sátán(Ellenség[Istené;Emberé]) visszahúzta Évát a régi, rossz erkölcsű, bűnös gondolkodáshoz, és az ebből eredő cselekedetekhez. Tehát, hűtlen lett Ádámhoz és Istenhez is. Mert addig volt Ádám a férje/feje, amíg rá hallgatott.

Szóval szövegkörnyezet függő, hogy az Isten a fa kifejezés alatt mit akar megértetni az olvasóval/hallgatóval.

Bízom benne, hogy valamennyit segített ez a válasz.

Van még az általad példaképp felhozott igékben jelképszólás, pl a "ne is illesd", de most nem megyek bele, mert sok lenne szerintem.