Az ateisták miért bunkók ha a vallásról van szó?

Nekem volt egy osztálytársam akivel a beszélgetés közben, hirtelen elkezdte mondani hogy az egyház hanyatlik, aztán áttért a Bibliára és egy végeláthatatlan monológ lett az egész. Ha megmondtam neki hogy én nem értek vele egyet, kiakadt, vagy nem beszélt hozzám két napig.

Ez nagyon ember függő és nem lehet általánosítani akár ateista akár vallásos ember

"Nagyon sok ateistát ismerek akik szerint mi hívők logikáklanok vagyunk, és a hitünk irracionális..."

. Ebben semmi bunkóság nincs.

"a 18. században még akik az "úr isten" létezésében hittek, megégetteék máglyán azokat, akik gondolkodtak és a csillagokat kutatták.."

. Ez így nem igaz.

Egyébként Te minősíted a vallást kitalált mesének, szóval nem értem, mi a gondod.

Két féle nézőpont létezik.

Az első a hívő nézőpont:

Ez a fajta hisz és belé kóstolgat a vallásokba. Végül azt választja, amelyikről úgy érzi, hogy erőt ad neki a szürke hétköznapokban. Ő ezt megosztaná másokkal is, mert nem irigy és tudja, hogy végtelen ez az erő. Értetlenkedve fogadja, ha valaki nem fogadja el a hitét. Vannak fázisai a hívő nézőpontnak. Titkolózó, térítő, elfogadó. Ilyesmik.

Van az ateista nézőpont:

Kényelmes dolog nem hinni semmi olyanban, amire nincs bizonyíték. Kényelmes dolog, hogy az ember maga dönti el, mit fogad el bizonyítéknak.

Kényelmes dolog, hogy az ember magát tartsa a legokosabb lénynek az univerzumban.

Önigazolásként pedig a legkényelmesebb lealázni a hívőket.

Az ateizmusnál nem fázisok léteznek, ott inkább erősségi fokozatok. Van a gyenge, ami aztán le tojja, ki miben hisz, nem is foglalkozik ezzel az egésszel.

Meg van a profi, amelyik alázza a keresztényeket és abban leli kedvét, hogy racionalizálva leépíti a hívőt a hitében. Ebből meríti erejét, ettől érzi magát valakinek. Ha pedig valakit nem győz meg, akkor azt fanatikusnak bélyegzi.

Sem a hívők nem az ateisták körében nem érdemes általánosítani. A vitákban én mindig a hívők felé hajlok. Nehezebb arról az állásról csatározni, olyannal, aki ateista. Ezért díjazom a hívőket, mert ők nem a kényelmes utat választják, hanem a nehezebbet, de helyesebbet is.

Az ateistákat pedig azért díjazom, mert segítenek kirostálni a hívők közűl azokat, akik hite nem bizonyságon alapul. Mert aki ateistával vitatkozik és minden észérv ellenére vallja, hogy van Isten, az már megtapasztalta a létezését. Azt nem lehet szervekkel eltéríteni a hittől, akinek megvannak a bizonyságai. Ez pedig idegesítő lehet az ateista számára.

Én megértem mindkét nézőpontot. Ateista voltam, de tapasztaltam olyat, melyre nincs logikus magyarázat és olyan mennyiségben, amely a szerencsét és a véletlen létezését kizárja. Van valaki, aki hallgatja az imákat és terelgeti az embereket. De ráerőltetni ezt sem lehet senkire, csak arra, akit elhívtak erre az útra. Jézus az út, az igazság és az élet.

#7: amit leírtál, annak nem sok köze van az ateista nézőponthoz. Nem ismerek ateistát, aki azt gondolná, hogy az ember a legokosabb a világon.

De azzal persze nincs gond, ha egy hívő azt gondolja, egy intelligens tervező csak érte teremtett mindent...

Pont egy hívő az, aki számára már adott a konklúzió, ezért megengedi magának, hogy válogasson a bizonyítékok közül. Más kérdés, ha Te önkényesen használod a bizonyíték fogalmát.

És a banális magyarázatokat sokkal kényelmesebb elfogadni, mint a racionális magyarázatot.

"Sem a hívők nem az ateisták körében nem érdemes általánosítani"

. De Te azért megteszed. Persze úgy, hogy az ateisták jöjjenek ki rosszul.