Miért van tele ez az oldal kárhoztató bűntudatkeltőkkel?

Nekem kedves Kérdező hatalmamban áll Jézus Krisztus nevében minden bűnödet megbocsátani, melyeket elkövettél pont ebben a pillanatban. Minden bűnöd megbocsátatott, amit megbántál és Jézus nevében megváltattál.

Menj utadra és többet ne vétkezzél. Tiszta lapot kaptál.

Azt mondta a Megváltó, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a fa (rossz fa nem terem jó gyümölcsöt, és jó fa sem rosszat), és azt is, hogy onnan tudható meg, hogy valaki az ő tanítványa, hogy szeretettel van az az ember az embertársa felé. Nem csak szelíd és alázatos, hanem a kenyér megtörésében szorgos és kitartó. Azok, akik nem ismerték meg igaz lelki módon Krisztuson keresztül Istent, azok még tékozolnak. És aki így tesz, az csak hiszi, hogy Bennük hisz, de közben a testi akaratában, saját vágyaiban. Aki egy zárt rendszerhez hű, annak a tagja, aki bálványoz, aki dogmatikus és babonás felfogású, azokkal szimpatizáló, az azt mondja, amit akar, olykor erőszakosan, erőltető módon. De az Igazság nem erőszak. A túlságosan is nyomatékosított hittérítés, a bűntudatkeltés az ítélkezés a másik felett. De Krisztus azt mondja, hogy ahogyan ítél valaki, úgy is ítélnek neki vissza. Megíratott, hogy egyetlen ember sincs, aki ne lenne vétkes, így mindannyian rászorulunk az Atya kegyelmére. Ahogyan Pál apostol fogalmazta, minden ember vétkes, és érdem nélkül hit által lesz igazzá a törvény ismerete nélkül. Az emberek zöme felfuvalkodottá válik a vallások miatt, és azt hiszik, hogy ők kivételesek innentől, és sokszor lenézik, megalázzák azokat, akik nem hívők. Pedig Isten egyrészt nem vallás, másrészt senki sem tökéletes és igaz, csakis Egy az Isten.

Viszont vannak, igaz nagyon kevesen, akik valóban a Lélekből szólnak, de őket meg talán még inkább kiveti magából a világ, hiszen a sötétség nem képes befogadni a világosságot. Az igazság botrányos a testi ember számára, mert abba beleütközik. Aki az Igazságot szólja, azt hirdeti, azt megvetik és a világ peremkerületére száműzik, mert az emberek zöme azt akarja hallani, ami a füleinek kedves. Csak az képes meglátni, hogy ki az, akiket az Atya Krisztuson keresztül küld, akik már szintén újjászülettek víztől és Lélektől, akik nem tagjai rendszereknek és vallásoknak. Minden más ember nem fogja felismerni őket és elveti azt, amit mondanak az Igazság Szava által. Az ilyen emberek szelídek, alázatosak, de van bennük tűz és erő, ahogyan szólnak és szembe mennek a világi sémákkal. Az emberek nagy része mégsem azt nézi, hogy Kik által szólnak, hanem azt, ahogyan ezek megütköztetik őket. Aki valóban Istennel és Krisztussal ápol személyes köteléket, az arra kapja meg az elhívást, hogy világoljon, megtörje a kenyeret, még ha ezzel a világban kockáztat is és magára marad, ezért megutálják, megverik, kiközösítik. Vannak ilyen emberek is, de nagyon kevesen. Mert ilyenkor már nem a test, a száj beszél, hanem a lélek tesz bizonyságot. Mégis bolondnak és fanatikusnak tartják őket, ima a kivételekért, és még erőteljesebb ima a tékozlókért.

Ezt azért lett ennyire körülírva, mert akik ilyenek, azok nem kárhoztatók és bűntudat-keltők, de a legtöbben valóban ítélkezők. A Szent Lélek segedelmével meg lehet őket különböztetni. Nem azért szólnak ők, hogy bántsanak, hanem hogy a lélek ezáltal örömködjön és éljen! Egy egyértelmű jel az emberben magában, amit ilyenkor érez, amikor egy ilyen emberrel találkozik, akár online, akár a való életben,hogy amit érez iránta, az a megvetés és a harag. Elutasítja, amit mond, kineveti és megalázza, lepontozza és kibeszéli. Ha valaki magára ismer, az tudja, hogy amikor így érez valaki iránt, aki az Igazságot szólta neki, az nem magától szólt már, hanem Isten által, és aki azt az embert megalázza, azt elsősorban azzal teszi, akik azt az embert elküldték! Az Igazság hirdetése elementáris dühöt és megalázásra való hajlamot vált ki a testi emberből.

A kérdező említi Szent Erzsébetet. Ki Ő? Ilyen karakter sehol sincsen a Bibliában, és Isten senkit sem ruház fel a szent titulussal, mert azt emberek teszik. Egy Szent van: a Lélek! Minden más Istenkáromlás.

A másik, hogy nem létezik olyan, hogy kis bűn. Hogyan lehetne? Ez olyan, mint a kegyes hazugság. Isten irgalmazzon nekünk! Hogyan lehet ilyeneket kitalálni? Nem! Vétség van, hazugság. Bármilyen kicsi is legyen egy elkövetett kihágás, az gyarlóság, vétség, hazugság. Nem létezik, hogy másért teszed, hogy te kegyesen hazudtál. Vagy hazudsz, vagy nem, vagy vétesz, vagy nem. Két út van, két úr. Vagy Isten, vagy a Mammon, a világ. Nem lehet egyszerre a kettőt. Vagy az egyiket, vagy a másikat. Minden vétségért számot fogunk adni az Atya színe előtt, erről kétsége senkinek se legyen, főleg akkor, ha valaki úgy távozik el, hogy nem kérte Krisztuson keresztül a kegyelmet. Annak a vétsége nem lesz megbocsájtva.

Az is fontos, hogy nem "betalálták", hanem inkább megtalálták vagy beléjük kötöttek vagy nekik intézték. Szörnyű, hogy ezek a szlengek, ez a nyelvezet milyen szinten lezüllesztette az emberek lelkét. Mert a fiatalok zöme az online élettérből szocializálódik, és azt tartják "menőnek", ami a világ által közkedvelt, amit mások is követnek. Ez a fajta minőség árad az egész szórakoztatóiparból, a médiából, a közösségi világból. Az Igazságban ilyen szavaknak nincsen helyük. Olyan gyönyörű, mély és bölcs a nyelvünk. Sokan még beszélni sem képesek rendesen. Párját ritkító a magyar nyelv!

Ez nem a kérdésre válsz, de fentebb írta valaki, hogy neki van hatalma arra, hogy a bűnöket megbocsássa. Isten irgalmazz! Miként lehetne egy embernek arra felhatalmazása, ereje, hogy egy másik embertársának az összes bűnét megbocsájtsa? Megbocsájtani csakis Isten tud, a Szent Lélek, senki más. Az ember sem képes így tenni. Amikor az ember megbocsájt, akkor valójában nem a másik félnek a vétségét bocsájtja meg, hanem elengedi a haragját iránta! Ha így tennénk, akkor mindannyian Istenek lennénk. Megbocsájtani csak az tud, aki tökéletes. Az ember így képes Krisztuson keresztül megbocsájtani, hogy elengedi a haragját aziránt, aki őt bántotta. Ez óriási különbség. A megbocsájtás azért is lélekszabadító, mert nem csak a másik fél lelke könnyebbül meg, hanem a saját lelkünk is felszabadul a harag és düh, a sértettség és önsanyargatás alól. Mert amíg valakivel szemben ez nincsen kivitelezve, addig a másik lelke is szenved és meg van ítéltetve.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint. A Szent Lélek vezérelje azokat, akiket szükséges!

Üdv.

Rómaiakhoz 8:1

Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem Lélek szerint.

#14.

Ez aztán egy bölcs megállapítás. 😕

Ja, kezdem érteni! 😁

"mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, ... maguknak az elhívottaknak, ... az Isten ereje és az Isten bölcsessége. 🤣

/I. Kor. 21. 23-24./

Bűntudata csak annak van, akinek bűne is. Ébresztő! Minden egyes ember, aki nem gyermek az bűnös.

Ezért van a Jézus. Hogy aki hisz őbenne és olyanná válik lélekben, mint egy kisgyermek, annak van útja az Istenhez.

Aki bűntelen, abban pedig nem igazán lehetne bűntudatot kelteni. Nemde?

Tehát hárman olvasták, akik test szerint járnak .... 😅

Értsétek jól: a hitünk, Jézus vére olyan erős, hogy lepattant a bűn rólunk. Érezzük, hogy próbálkozik, de nem jön át a pajzson.

"Én gumiból vagyok a ragacs Te vagy" 😝

Főként a lepontozókat áldja meg az Úr Jézus Krisztus!

Legyetek nagyon, nagyon áldottak !

Elképesztő, komolyan, milyen is valójában az emberi természet. Amikor valaki ellent mer mondani, mint ami a megszokott séma, annak jussa a világtól az utálat, a pejoratív értelemben vett gyermekies lepontozás lesz. Odafordulunk a fülünket simogató szavakhoz, de elfordulunk az Igazságtól, ami szembesít.

A bűntudathoz annyit fűznék hozzá, hogy ez a kijelentés azért megtévesztő. Így van, a kisdedeken! kívül nincsen bűntelen ember. Azért a piciny gyermekeken kívül, mert amikor a gyerek nőni kezd, habzsolja az információt, először egy nagyobb közösség tagja lesz, iskolába jár, onnan kezdve kezdenek el rá hatni erőteljesen a világi ingerek, amelyek alaposan formálják a személyiségét. Egy 6-7 esztendős gyermek már nem bűntelen! Persze jóval tisztább lélekben, mint egy felnőtt, de elsősorban a szülői felelőtlenségnek, a társadalmi ráhatásnak, a környezeti együtthatóknak, a világi sémáknak hála elkezd egyre inkább eltávolodni Istentől. Ezért mondja Krisztus is, hogy a kisdedeket engedjék hozzá menni, az újszülötteket. Egyetlen egy ember sincs, aki bűntelen lenne. De a vallásokban, főleg a kereszténységen belül sokan felemelik magukat, hogy mivel megkeresztelkedtek és templomba járnak, szentséget vesznek fel, így ők már megtisztítottak. Ez hazugság! Krisztus megváltása addig terjed, amit elkövettél, onnantól tiszta lappal kezd valaki. De ha újra vétkezel, és nem kéred rá a kegyelmet, akkor nem is kapsz rá megbocsájtást. Ezért mondja a Mester, hogy aki őutána akar menni, annak naponta fel kell vennie a terheit. Az imádság a vétkekért szüntelen. Ez nem egy celebráció, egy spirituális hókuszpókusz megtapasztalás, hogy a Szent Szellem betölt és tiszta vagyok. Uram irgalmazz! És itt érkezünk el ahhoz, mi is a bűntudat és bűnbánat. Ezt rengetegen keverik.

A bűntudat, ahogyan az igen kifejező és bölcs nyelvünk is sugallja: tudat, azaz elme szintjén van még csak jelen. Amikor valaki vétséget követ el, az elméjében érzi, hogy vétett, de ez még kevés a tisztuláshoz. Ilyenkor vétenek a legtöbben, ezen a ponton, ezért nem képes az emberek zöme megbocsájtani. Mert a vétségük csak bűntudati szinten van megélve, nem viszik a gyarlóságot Krisztushoz. Mert ha valaki elé viszi, azt az Atya megszenteli, feloldja. Ez a folyamat a bűnbánat. Ez már a szívbe van pecsételve, ezért olyan mély és erős a hatása. Amikor sokan a szájukkal mondják ki motorikusan, hogy sajnálom, az még bűnbánat csupán, mert a szívük még haraggal telt. Nincsen bűnbánatuk. A bűntudat az erősebb, de ezt csak az kapja meg, aki gyermeki lélekből Krisztus elé viszi a tettét, így tudja azt lélekből megélni.

Azért kettős a megfogalmazás, mert ha valakinek nincsen bűntudata, bánata, akkor bűntelen, de ez nem igaz, hiszen a újszülötteken kívül minden ember bűnös. Valamilyen szinten ők is, hiszen testbe születtek, a gyarlóság porhüvelyébe, és nőnek majd, tapasztalnak, így beszennyeződnek, de az igaz, hogy a fel-nőtthöz képest jóval tisztábbak lélekben, mondhatni még vétség nélküliek. Ne csapja be magát senki, hogy azért, mert nincsen bűntudata, bánata, akkor ő tökéletes. Hazugság! Ha így érez valaki, akkor is tékozol, és ha ezt nem érzi, akkor is. Mert hiába, hogy valaki megváltást nyer, akkor sem létezhet ezen a Földön bűntelen ember, senki, mert testben vagyunk még! Mindenki elbukik, naponta többször is, de sokszor ott, ahol nem is gondolná, hogy annak súlya van: gondolatban, érzésben! Csak Krisztus volt arra képes, hogy bűntelen maradjon, ezt más senki sem képes megcselekedni, amíg idelent él testben. Úgy lehet csak egyfajta vétségek nélküli életet élni, ha valaki kéri az irgalmat és bűnbánatot tart. Megtöri a kenyeret és végig próbál állva maradni. De el fog bukni újra és újra, de már kap rálátást a tetteire, és egyre kevésbé követ el már vétséget. Ez egy szüntelen folyamat az ember életében. Elbukunk és felállunk Általunk. De nem létezik bűntelenség idelent.

Mindenkinek legyen meg a hite szerint!

Az Atyának és Krisztusnak Lelke óvja a gyermekeket, és irgalmazzon a felnőttnek!

Üdv.