Isten olyan mint az ateisták? Nem érdekli az érzelmeket. Például ha valaki az érzelem miatt lesz öngyilkos. Az ateistát pedig nem érdekli, hogy az érzelem miatt vagy hívő.

Hú!

Minden rendben van az emeleten?

Jaj de elvakult, provokatív kérdés már megint.

Ha pontokat akarsz szerezni gyakorin akkor azt könnyebben is lehet.

Na de, hogy válaszoljunk a kérdésre is.

Az ateisták sem olyanok mint az ateisták. Ahogyan a teisták sem olyanok mint a teisták. Az egyik teista szerint bűn a gyilkosság míg a másik szerint nem, az alapján, hogy melyik istenben vagy istenekben hisznek.

Az ateistákban egy olyan pont van amiben azonosak mind, hogy nem hisznek Istenben.

Ennél fogva, biztosan vannak olyanok akik ateisták is és nem érdeklik mások érzelmei. De nem azért van ez mert ateista, ahogyan van ilyen ember a hívők között is.

#6

Emberek eleve nem szoktak ilyet mondani.

"Hitetlen: Nem érdekelnek az érzések, biztosan képzelődtél!"

Ezt gondolod az ateistákról? Akkor elég rossz nyomon jársz. Szerintem nem ismered az ateistákat.

Egyrészt az érzések szubjektívek. Vannak, akik szereti, sőt imádja a spenótot. Vannak – és közéjük tartozom –, akik nem szereti a spenótot.

Hogy most neked a spenót elfogyasztása milyen érzéseket, érzelmeket vált ki belőled, és ez engem mennyire érdekel engem, az attól is függ, mennyire szoros a viszonyunk. Pl. kedvesem szereti a spenótot. És ha kifejezi, hogy mennyire ízlik neki, akkor az érdekel. De attól, amit ő érez, az számomra nem érv a spenótfogyasztás mellett, nekem ettől egy szemernyit sem okoz jobb érzést a spenót elfogyasztása, és ez nem jelenti azt, hogy érzéketlen lennék.

De itt legalább azt azért objektíven meg lehet állapítani, hogy a spenót létezik. A Szentlélek ilyen szempontból más kategória.

Tegyük fel egy hozzád közel álló ember azt mondja, hogy ő érzi az aurát. Téged lehet, hogy ez érdekel, lehet, hogy nem, de egy biztos, ez számodra nem lesz érv az aura létezése mellett, ettől te továbbra is meg leszel győződve arról, hogy az, amit az ismerősöd aurának vél érezni, az valami másból származik. Az érzései nyilván valódiak, de az nem, aminek tulajdonítja ezeket. És annak ellenére ezt fogod gondolni, hogy amúgy szereted az ismerősödet, nem tartod őt sem őrültnek, sem ostobának, sem drogosnak. Egyszerűen csak téved, mikor az érzéseit az aurának tulajdonítja.