Mit gondolnak a mélykeresztények a meddőségről, mesterséges termékenyítési technikákról?

Katolikus keresztényként válaszolok (hitemet gyakorlónak tartom magam).

Meddőség:

Ez egy állapot, ha úgy tetszik egy betegség. Nem Isten büntetése, ahogy a keresztény teológia szerint egyik betegség sem az. Lehet, hogy nekem sem lehet természetes úton gyerekem, volt nőgyógyászati műtétem is. Én abszolút nem estem ettől kétségbe, nem vagyok se kevésbé keresztény, se kevésbé nő akkor, ha nem lehet gyerekem. Nem élem meg tragédiának. Ettől függetlenül megértem azt, akinek ez nagyobb fájdalmat okoz.

"Mindenféle termékenységi kezelés nem Isten akarata ellen megy? Istent játszik akkor is az orvos, nem?"

Az egyház alapvetően nem azért tartja erkölcsileg helytelennek a mesterséges megtermékenyítsét, mert "Isten akarata ellen megy", hiszen ilyen erővel haljunk meg nyugodtan maláriában is... Hanem két okból:

- egyrészt mert szétválasztja az aktust a fogantatástól, ami sérti a gyerek jogát arra, hogy a kölcsönös szeretet önátadásából szülessen és ne pusztán egy orvosi beavatkozás eredménye legyen

- másrészt - és szerintem ez súlyosabb - mesterséges megtermékenyítéskor gyakran több megtermékenyített petesejtet is létrehoznak, majd ebből kiválasztják, hogy melyiket ültetik be. A többi mehet a kukába.

Persze, itt megjegyzem: több technika is létezik, nem mind ilyen, van azért elfogadhatóbb.

A mesterséges megtermékenyítésről a Katolikus Katekizmus többek között ezt írja:

Azok a technikák, amelyek a házaspár számára idegen, harmadik személy bevonásával (sperma vagy petesejt adományozásával, méh bérbeadásával) a közös szülőséget fölbontják, súlyosan erkölcstelenek. Ezek a technikák (idegen spermával való [heterológ] megtermékenyítés és beültetés) sértik a gyermeknek azt a jogát, hogy az általa ismert és egymással a házasság köteléke által egyesült apától és anyától szülessen. (...)

A gyermek nem járandóság, hanem ajándék. "A házasság legnagyobb ajándéka" egy új emberi személy. A gyermeket nem szabad tulajdonnak tekinteni, mintha követelni lehetne a "gyermekhez való jogot". Ezen a téren egyedül a gyermek rendelkezik igazi jogokkal; tudniillik, hogy "szülei házastársi szeretete sajátos aktusának gyümölcse legyen, hogy fogantatása pillanatától kezdve személyként tiszteljék"

Megosztó téma egyébként hitüket gyakorló keresztények között is. Sokan nem fogadják ez el, mert végső soron a gyerek az jó, a gyerek az "jár".

Egyszer az egyik püspök felszólalt nyilvánosan, hogy nem kéne a kormánynak milliárdokkal támogatnia a mesterséges megtermékenyítést, mert amúgy ellentmond a keresztény etikának. Leginkább keresztény oldalról támadták ezért a véleményért.

Ezért (is) elavult a kereszténység.

Egyszerűen nem tud mit mondani a modern fogalmakra. Ötlete sincs, hogyan álljon hozzá úgy, hogy az jó is legyen, és ne csak durva tiltás mindenütt.

Szerintem nem vagy rá ténylegesen kíváncsi, hogy mit gondolunk.

Mert nyilván nem azt akarod komolyan, hogy ha elítéljük az abortuszt, akkor már legyünk következetesek, és ítéljük el a mesterséges fogantatást is.

Hanem burkolva, kérdésnek álcázva ugyan, de számon kéred rajtunk, hogy a mesterséges fogantatást nem ítéljük el, bezzeg az abortuszt igen. Nincs igazam?

A kettő nem ugyanaz, és erkölcsileg is más.

Az egyik egy élet létrehozása, a másik a megszüntetése.

Az élet létrehozását alapesetben a normális erkölcs nem tiltja, míg a megszüntetését igen. Az igaz, hogy itt mindkettőnél sok módosító lehetséges, de ezek akkor sem ugyanaz a probléma.