Maszturbálás miatt el lehet kárhozni?

23 Szodoma és Gomorra

Elterjedt tévhit, hogy az említett 2 város története a szexuális élvezetek hajszolása miatt került sorsára.

Szodoma és Gomora a homoszexualitást, a szexuálisan szabados életvitelt és az erkölcsi romlottságot maga után vonó ítélet, illetve az emiatt bekövetkező bűnhődés metaforájává vált. Ugyanakkor a Bibliában nem található sem arra vonatkozó állítás, sem olyan egyértelmű utalás, mely szerint e két város lakosainak bűne, amiért büntetésüket kapták, az a homoszexualitás, vagy önmagában csak bizonyos szexuális cselekedet elkövetése lett volna.

Az volt a bűne a húgodnak, Sodomának, hogy bár fenségben, kenyérbőségben és zavartalan békességben volt része neki és lányainak, de a nyomorultat és a szegényt mégsem támogatta.

– Ezékiel próféta könyve 16. fejezet, 49. vers

Amíg Mózes első könyve egyszerűen csak a gonoszságot nevezi meg szodomaiak fő bűneként, Ezékiel könyve szerint a bűnük a gőgösség volt és az, hogy a jólétük ellenére nem segítették a szegényeket és a rászorulókat, Jeremiás könyve a házasságtöréshez és a hazugsághoz hasonlítja Szodomát és Gomorát, Péter második levele pedig az istentelenséget és kicsapongást emeli ki, Ézsaiás könyve a bűnnel való dicsekvést hangsúlyozza,addig Júdás levele paráznaságként hivatkozik Szodoma és Gomora lakosainak bűnére. A Júdás levél magyar fordításának bizonyos változatai viszont értelmezhetők úgy is mint ami a szabados életvitelre vagy akár a szexuális irányultságra is utalhat; egyes fordításokban a Szodomára és Gomorára vonatkozó szakaszban "idegen test utáni kívánság"-ként a paráznaságra utalva, egyes bibliafordítások (a Szent István Társulat fordítása) pedig "természetellenes kívánságok"-ként fordítanak.

Mivel a történet egyik értelmezése szerint Szodoma és Gomora népe csoportosan és nyilvánosan szexuális erőszakot akart elkövetni, egyes bibliaértelmezés szerint a bűnük lényege nem a szokatlan szexuális tevékenységek gyakorlata, hanem sokkal inkább az erőszak, a bántalmazás, mindennek a nyilvános elkövetése és nyilvános felvállalása volt. E megközelítés igazságtartalmát, mely szerint a bűnük lényege az erőszak volt, alátámasztani látszik az a szakasz, melyben a Biblia arról ír, hogy Szodoma és Gomora miatt sok „panasz és jajkiáltás” történt. Szintén a lakosok erőszakos és másokkal szemben ellenséges magaviseletére utal, hogy a pusztulás előestéjén, amikor Lóthoz érkezik a két angyal, hogy figyelmeztesse őt a várható katasztrófáról, akkor az embereknek feltűnik a két idegen érkezése. Ekkor Lót házához mentek a "város lakói, Szodoma férfiai körülvették a házat, gyerektől az aggastyánig az egész nép" és az idegenek kiadatását követelik, ám Lót a keleti íratlan törvényekre hivatkozva kész akár életét is áldozni értük, mert Keleten a vendég személye szent és sérthetetlen. Tény, hogy a tömeg nem fogadta el a felajánlott lányokat, helyettük a férfiak kiadatását követelve Lóttól (Mózes I. könyve 19:5-9), és igaz, hogy a bibliai szöveg nem részletezi mi volt a célja a kiadatás követelésének. Egyes értelmezések szerint mivel nincs részletezve, hogy mit akartak a férfiakkal tenni, illetve ha erőszakot akartak velük szemben elkövetni, akkor az milyen jellegű erőszak lett volna, így az is lehet, hogy a vagyontárgyaikat akarták erőszakkal elvenni tőlük és Lót az ilyen jellegű erőszak elkövetését akarta megelőzni a felajánlásával. Néhány vallástörténész értelmezése is arra utal, hogy a történet nem a szexualitásról, hanem a városlakók egymással szemben, és különösen az idegenek felé megnyilvánuló bánásmódról szól. Véleményük szerint a történetben szembekerült egymással az ókori nomád törzsi kultúrában igen fontos, idegenekkel szemben "kötelezően" vendégszerető bánásmód kultúrája a barátságtalan (erőszakos, vagy az ismeretlen kultúrából származó embertársakat ellenségesen, illetve idegenként kezelő viselkedéssel jellemezhető) városiasodott kultúra jellegzetességeivel. Állításuk szerint e történet azon értelmezése, amelyben azt főként csak a szexuális bűnökkel hozzák összefüggésbe (a történet keletkezéséhez viszonyítva sokkal később) csak a Kr. u. első század környékén jelent meg.

A biblián kívüli azon források közül, amelyek a két város szokásairól, illetve (a zsidó-keresztény értékrend szempontjából értékelt) bűneiről írnak egyik az apokrif Jásár könyve, amelyben bizonyos leírások az ünnepekkel egybekapcsolt házasságtörés szokásáról adnak leírást:

„A földjükön egy széles völgy feküdt (…) Szodoma és Gomora lakói évente négyszer kivonultak gyermekeikkel és feleségeikkel, hogy ott örvendezzenek dobszóval és táncokkal. És amint örvendeztek, felkeltek és megragadták szomszédjaik feleségeit, mások pedig szomszédjaik szűz leányait és élvezték őket. Minden férfi látta, amint felesége és leányai ott vannak mások kezében, és senki nem szólt egy szót sem.”