Hívő társaim: mi a szerepem a lenti (hosszúra sikeredett) történetben? Csodatételre bűnnel felelek?

Isten csodát tett velem, én mégis bűnös vagyok. 2008 novemberében, egy évekig tartó pszichiátriai "pályafutás" után öngyilkossági kísérletet követtem el. Az előzőleg dobozszám felírt gyógyszerekből két zacskónyi gyűlt fel (amolyan "teszkós" kategória), amit egy átalkoholizált éjszaka után egyedül hazaérve néhány pohár víz kíséretében fölettem. A lakás ajtaját belülről kulcsra zártam, a kulcsot a zárban hagyva - akkor már nagyjából fél éve éltem egyedül. November 21-e volt.

Három nap múlva arra ébredtem, hogy szomjas vagyok. A fürdőszobában nagyon sok vizet ittam, ezután felöltöztem és elmentem a pszichiáterrel megbeszélt konzultációra. Végül Sacher doktor úrnál kötöttem ki, aki már csak a kiszáradást tudta kezelni infúzióval. Tudom, hogy Isten hozott vissza az életbe, hiszen ilyen mennyiségtől egy ötvennéhány kilós nőnek "illett volna" elpusztulnia, főképp ha tekintetbe vesszük az elfogyasztott "gyógyszerek" minőségét is (nem macskagyökér volt vagy orbáncfű, hanem erős antipszichotikumok és trankvillánsok, pl. Rivotril, Zyprexa, Anafranil és társaik). Eldöntöttem, hogy ezután Istennek fogok élni, amelyet nagyon nagy belső küzdelmek árán próbálok tartani. Most egy kétes társadalmi státuszú, de csodaszerű férfi-nő kapcsolatban vagyok szeretőként. Emiatt nagyon szégyellem magam Isten előtt (az emberek véleménye már régóta másodlagos) és sejtem, hogy nem esik jól Neki a dolog (nagyon óvatosan fogalmaztam). Azt tudom, hogy ha az illető jól érezné magát a több mint öt éve tartó kapcsolatában, akkor csöppet sem érdekelném. Azt mondja, a leányon is látszik, hogy boldogtalan. Ezt magam is így gondolom, hiszen ellenkező esetben nem kutatna a párja telefonjában, nem kérné számon vélt sérelmekért (a valósakért kérje, legyen). Ezt a mentalitást egy ember, legyen az férfi vagy nő, nehezen viseli hosszú távon - az is, aki ellenőriz és az is, akit ellenőriznek.

A kérdésem az, hogy mi a szerepem ebben az egészben? Vállalható-e a bűnös szerepe, ha ezzel hozzájárulok egy pozitív irányú változáshoz? Hiszen az is pozitív irány lenne, ha újra tudnák jól szeretni egymást miattam, és az is, ha külön folytatnák útjaikat a boldogság felé. Kérlek, segítsetek, nem akarom Istent bántani.

Trollok, spammerek, társadalom által kitalált szabályokban hívők kíméljenek lehetőleg. Köszönöm előre is. (30/L)