Lehetséges, hogy Isten nem akarja, hogy bizonyos számára szent helyekre elmehessek? Miért nem akarja?

Például a Sínai-hegyhez, Betlehembe, Názáretbe, Jeruzsálembe, a Templom-hegyre stb. stb. Szerte a világon (Izrael, Egyiptom, Görögország, Olaszország, Perzsia, India, Jordánia stb.)

Meg volt szervezve, hogy ide is el fogok menni, de az utolsó pillanatban mindig baki csúszik a gépezetbe. Nincs hely a repülőn, nincs hely a szállodában, terrorveszély van, cápatámadások, politikai zavargások, de olyan is volt, hogy a család nem oda akart menni egyszerűen.

A helyzet az, hogy én sokáig mélyen hívő, vallásos ember voltam, viszont úgy éreztem, hogy az egyház hátba döfött (nagyon szemét módon, protekció alapján elkövettek velem szemben egy undorítóságot, utána be is bizonyosodott, hogy egyértelműen protekció volt, tehát nem csak az én vádaskodásom) és úgy éreztem, hogy elhagyott az az isten, akit Istennek neveznek a világvallások. Mivel spirituális ember voltam továbbra is jellememből fakadóan (tehát ki volt zárva, hogy Dawkis legújabb apostola legyek), de csalódtam a főáramú vallásokban és az általuk előírt szigorú önreflexiót, önmegtagadást, önmegtartóztatást, szigorú életmódra vonatkozó szabályokat amúgy sem bírtam, ezért kerestem magamnak néhány extrém módon heterodox tanítást, irányzatot és azok után jártam. New age szervezetek videóit kezdtem nézegetni, thelema, újpogány, eklektikus wicca, meg boszorkány oltárt emeltem magamnak. Direkt a szobám azon sarkát szenteltem át szentéllyé, ami korábban az imahelyem, "házi oltárom" volt, ahol korábban imádkoztam, meditáltam, szentírási részeket olvastam, ugyanazzal a nagyobb és kisebb asztallal, ugyanazzal a füstölőtartóval, ugyanazokkal a gyertyákkal, füstölőkkel, sőt, a korábbi vallási szimbólumokat is ott hagytam (csak azt mondtam, hogy például Jézus is ennek az igazából személytelen istenségnek volt a megnyilvánulása, ahogy Buddha is, meg hogy Mózes minden bizonnyal mágus volt stb.), csak kiegészítettem még néhánnyal (Sante Muerte szimbólumával). Egy időben diakónussá akartam magam szenteltetni egy ilyen közösségben és másokat is ilyen dolgokra bátorítottam. A végén odáig jutottam, hogy szentnek tekintettem a maszturbációt, az egy éjszakás kalandokat, az alkoholfogyasztás, az összes vágyam, az indulataim, sőt, úgy gondoltam, hogy ha ezeket vallási szertartások keretében gyakorlom, akkor megvalósíthatom az evilági örömöt, jólétet a túlvilági "üdvvel", "beteljesedéssel", "magasabb tudatállapottal" szinkronban. Volt, hogy a fény tortáját (cake of light) készítettem, amibe emberi vér és sperma van sütve sok esetben, többek között a zsidó szent kenet receptjével együtt és a célja amúgy hasonló, mint a Volt, hogy bálványszobrot készítettem magamnak, ami a "jó ördög" megtestesítője.

Az idő előrehaladtával egyre inkább kezdtem ezektől eltávolodni, kicsit bűntudatom is volt...

Lehet, hogy Isten rettenetesen megharagudott rám és gyűlöl engem? A bűnöm megbocsáthatatlanul súlyos? Isten nem akarja, hogy az általa megszentelt helyekre akár betegyem a lábam?