Papok felvételénél hogy döntik el, az illetőnek van e hite és nem csak azért felvételizik, hogy papként belülről bomlassza az Egyházat?

Az nem úgy van, hogy valaki elvégzi a sulit, pap lesz, megkapja a szakmát és aztán elmegy a püspökségre a HR-eshez felvételizni, aztán ha kell éppen pap valamelyik faluba, akkor felveszik :DD

Valamelyik hittudományi főiskolára jelentkezik, elkezd tanulni és aztán majd meglátja ő maga is, meg a tanárai, mentorai is, hogy mi a helyzet. Aki kamuból megy oda, az nagyon hamar kibukik. 4. év után kell dönteni hogy pap szeretne-e lenni valaki. Az mire eljut valaki a papszentelésig az egy minimum 5-6 éves folyamat vége.

A zsidóságban ez sokkal egyszerûbb: az a féfi, aki Áron fõpapnak (Mózes mesterünk testvérbátyjának) egyenesági (férfiági) leszármazottja, az pap (kohén). Más kérdés, hogy ennek igazi jelentõsége sak a Szentély fenállásának idején volt, az õfeledatuk volt a templomi szolgálat.

Ma csak annyi a jelentõsége, hogy ha a közösségben a Tóraolvasáskor van kohén, akkor õt ívják elõször a Tóra elé.

A helyzet az, hogy simán megteheti. A kommunista időkben számos beépített embere volt a hatalomnak, akik jelentéseket írogattak. Nem kell sok a papsághoz: plébánosi ajánlás, érettségi, kellő ész, hogy elvégezz egy hittudományi egyetemet, s természetesen egy 6 éves szemináriumi képmutatás, ahol meggyőzően el kell játszani az imádkozó hívőt.

Az LMBTQ mozgalom emberi is simán beépülhetnek, egyáltalán nem vagyok abban biztos, hogy például Németországban ez nem tudatosan történt. Állítólag egyes szemináriumok ott már meleg klubokként működtek.

"Állítólag egyes szemináriumok ott már meleg klubokként működtek."

Ez lehet így van, de akkor erről nem az LMBTQ mozgalom emberei tehetnek, hanem sajnos ennyire romlottak a papok, illetve azok is, akik papnak tanulnak. Nyilván tisztelet a kivételnek.

Sokszor próbáltam nagyon naivan hozzáállni ehhez a kérdéshez, manapság már egyre kevésbé sikerül.