Van egy érdekes kérdésem: ugye Isten megteremtette a Földet és minket. Ő neki viszont kik a szülei? Honnan származik? Vagy ez is olyan felvetül észrevétel, mint a "hiszem ha látom, és látom ha hiszem? "

Akik nem tudják elképzelni, hogy a világ valamilyen formában mindig is létezett, és egy változási folyamat következtében lett olyan, amilyennek ma látjuk, azoknak kell valami, ami változatlan formában létezett mindig is. Számukra ez valahogyan hihetőbb. Erről mindig csak ez jut eszembe:

[link]

kedves kérdező.

Sok embert megtéveszt, az hogy ő(egyén) világra jött(teste), s emiatt gondolják, hogy magának a létezésnek is keletkeznie kellett...ez enyhe tévedés. Ugyanis van egy valami, ami nem létezik, ezt "semminek" nevezzük, és van egy valami, ami létezik, ezt "mindennek" nevezzük(teljesen mindegy hol a határa). Mindkét funkció örök...mindig létezik a "semmi", és mindig létezik a "minden", tehát Isten a minden, így ő nem keletkezett, hanem örök. S az embert/Földet/bármit nem csak teremti, hanem fenn is tartja, hiszen amit létrehoz az ő maga is egyben...egy kedves válaszoló szavait használnám, aki gyakran megfordul vallás kategóriába, miszerint Istennek nem a teremtményei vagyunk, hanem a fejleményei...Isten szerves részei, ha szabad így fogalmaznom. S a "minden" léte így örök...egyébként az emberé is, mert igazság szerint az ember nem a test...hanem az elme, ami pedig meg nem szűnik. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Ki teremtette a Teremtőt?

A filozófia jelen állapotában döntő jelentőségűvé lépett elő a közölhetőség. A televízió tudományos felfedezéseket ismertető dokumentumfilmjei elkényeztetnek bennünket. S a jelen kérdés sajátos kihívása épp az, hogy meghökkentő egyszerűséggel és naivitással megfogalmazott formájában találkozik benne az élénk eszű tinédzser a filozófiát csak felületesen ismerő természettudóssal. Előbbiről tizenéveseknek tartott hittanórák tanúskodhatnak. Utóbbiról az Univerzum világszerte ismert tudósa nyilatkozott, a maga szintjén is föltéve a kérdést, ,,Az idő rövid története'' című portréfilmben. Holott ő a kozmikus ,,fekete lyuk'' nagyhírű fölfedezője, zseniális matematikai gondolkodás birtokában: Stephen Hawking. S ez a kérdés az, hogy ,,Ki teremtette a Teremtőt?''

A kezdet és a vég a filozófia visszatérő problémája. A válaszadásra azonban nem a szaktudósok illetékesek, akkor sem, ha a kozmológia, ill. kozmogónia felől közelítenek. Holott sokan az ő tekintélyükre hivatkozva bíznak a tudományos igényű válasz megfogalmazásában. A kérdésnek azonban a filozófus a szakembere. S a bölcselet története elárulja, hogy a számban és minőségben jelentős többségben lévő filozófusok hogyan jutottak el a maguk sajátos útján az Abszolútumig, ,,amely'' -- vagy ,,aki'' -- az egyetlen kielégítő válasz a kérdésre. Ez a válasz pedig így fogalmazható: a Teremtőt mint Abszolút Valóságot senki és semmi nem teremtette, sőt nem is teremthette. Nem csak a pantheizmus tarthatatlan tehát, hanem az a feltevés is abszurd, hogy a Világegyetem és annak egyik bolygóján, a Földön kibontakozó élet hordozója, az általunk ismert anyag, öröktől fogva létezik. Ez ugyanis visszafelé számolva a ténylegesen végtelen számú és ténylegesen végtelen időkvantumú létezés föltételezését követelné meg. Teljesen világos és meggyőző logikai zátonya ennek a feltevésnek az, amit már Schütz Antal megfogalmazott, s amire többször hivatkoztam: ,,Nem lehet minden mástól, mert a mindenen kívül nincs más''.

Kell tehát lenni egy végső Valóságnak, ,,amely'' mindig volt és mindig lesz, ,,amely'' az egyetlen biztos hordozója és alapja a létezésnek, ,,amely'' tehát maga a Teremtő Valóság. Scotus Eriugena találékonyan így nevezte meg: ,,A Teremtetlen Teremtő Természet''. Ez a rejtélyes Ősvalóság pedig a metafizika gondolati ostromának legfőbb célpontja. Esendő hasonlattal: ő a körhinta acél tartóoszlopa, miközben az Univerzum és benne mi is olyanok vagyunk, mint a körhinta acélhuzalain forgó elemek. A teljesen Önmagában Való, ,,amely'' a ,,keletkező-elmúló'' és ,,változó'' létformák stabil fenntartója. Arisztotelész -- kevéssé szerencsésen -- ,,Mozdulatlan Ősmozgatónak'' nevezte, holott a legdinamikusabb teremtő Valóságról van szó. A filozófia szaknyelvén kifejezve: nincs létében függő, relatív létforma Abszolút Való nélkül. Ez fogalmából eleve adott, kényszerítő erejű következtetés. Ahogyan a ,,fiú'' fogalmából következik az ,,apa'' léte, az ,,árnyék'' fogalmából a ,,fény'' léte, úgy következik -- belső kényszerrel -- a ,,keletkező és elmúló'' létformából a ,,nem keletkező és soha el nem múló'' Létforma, a teremtett létezőből a Teremtő Létező. Ez persze belátás kérdése, amelyhez érdemes kijárni a filozófia iskoláját -- akár magánúton is --, hogy szellemi tapasztalattá érjen, belső evidenciává fényesítve a felismerést, amellyel túlemelkedünk a tinédzser és a nagy természettudós idézett kérdésfölvetésén: ,,Ki teremtette a Teremtőt?''

Szükséges tehát ehhez a valóságra való logikai ,,rálátás''. S meg kell érteni a nagy tudósok filozófiai esendőségét. Egy híres festmény -- mondjuk a Mona Lisa -- szépségét csak képi egészében ragadhatjuk meg. A nagy tudósok tekintélyes része nagyítólencsével, sőt mikroszkóppal vizsgálja a képet. Így közelről és élesen látja a részleteket, de nem szemléli eléggé a kép egészét. Eljuthat akár a festékszemek egyes atomrészecskéinek fotózásáig is, anélkül, hogy a kép esztétikai egészét megragadná. A létezés összefüggő egészének, magának a Létnek kutatói a filozófusok. Korunk tömegtájékoztatásában mégis a szaktudósok véleményét kérik ki, még a tudományuk határán túli kérdésekben is. És ez a baj. Ha a szaktudós -- mondjuk kozmológus -- eljut az ősrobbanásig, mint a kezdetek kezdetéig és Univerzumunkat egy atomnyi ősmagból eredezteti, akkor megkérdezik tőle: mi volt az ősrobbanás előtt? A gyanútlan szaktudós erre beleesik a csapdába és esetleg ezt válaszolja (egyébként megtörtént): ,,A Semmi''. Tehát a Semmi a teremtő Ősvalóság? Holott a korrekt válasz ez volna: ,,Erről kérdezzék meg filozófus kollégámat''. Amikor pedig a legvégső végre, az Univerzum omega-állapotára kérdezünk rá, a kozmológia tudósához fordulva, akkor nem az a korrekt válasz, hogy megint a Semmi jelenti a végső megoldást, a fizikai világ energiáinak totális elernyedésével és a kozmikus sötétséggel, a Weltnachttal. A korrekt válasz ez: ,,Ha pusztán fizikai energiák vannak és csupán azokkal kellene számolnunk, akkor a Kozmosz visszahullana a végső sötétségbe. Ha azonban magasabb Teremtő Energia is létezik és magasabb létdimenziókkal is számolhatunk, akkor nem ez a végső felelet. Ebben átadom a szót a filozófusoknak.'' A létbizalom képviselője egyszerű és logikus választ ad: ,,Mivel a Semmit ki kell iktatnunk mint végső magyarázó elvet, ésszerűen feltételezhetjük, hogy ugyanaz a Teremtő Valóság, ,,amely'' elindította kibontakozásának kozmikus útjára a Világegyetemet, újjá is teremtheti azt''. A végső okot keresve az Abszolútumot mint Teremtő Ősvalóságot nem tudjuk kikerülni. A metafizika minden útja őhozzá vezet. És tőle nem vezet tovább, visszafelé a létben. A metafizika ,,visszaszámlálása'' eddig ér el.

Ki teremtette hát a Teremtőt? Csak nem veszi komolyan egy igényes gondolkodó, hogy a Teremtőt egy másik Teremtő teremtette, azt ismét egy másik, és így tovább, a végtelenségig. A hosszú sorban ütőtávolságra elhelyezett dominók visszatérő példáját idézve: eszerint minden dominót egy előző másik dominó ütött volna el. Csakhogy a ,,minden'' dominón kívül fogalmi képtelenség föltételezni egy rajtuk kívüli ,,másik'' dominót, mint arra részletesebben utaltam. Ez a legközérthetőbb példa.

Lehet, hogy sokat kell együtt gondolkodni az olyan kivételesen nagy filozófusokkal, mint Arisztotelész vagy Aquinói Tamás, Leibniz, Pascal vagy Spinóza. El kell jutnunk a belső tapasztalásig, a bennünk kiérlelődő gondolat-evidenciáig. Akkor világossá lesz előttünk, hogy az elemzett kérdésfölvetés a filozófiába még csak belekóstoló tizennégy évesekre jellemző, amelyre meg kell tudni adni a választ. Akkor is így van ez, ha olyan kiváló természettudós, mint Stephen Hawking szintén megkérdezte egyszer, és ugyanazzal a gyanútlan filozófiai naivitással: ,,Ki teremtette a Teremtőt?''

Tehát a kérdés trükkös, mert alattomosan azt sugalja, hogy Isten származik valahonnan, aztán felteszi a kérdést, hogy honnan. A válasz egyszerűen annyi, hogy a kérdésnek semmi értelme. Mintha azt kérdeznénk: “Milyen szagú a kék?” A kék nem abba a kategóriába tartozik, ahol a dolgoknak szaguk van, tahát a kérdés maga hibás. Ugyanígy Isten sem abba a kategóriába tartozik, amelyben a teremtett, létrejött, okozott dolgok találhatók. Isten nem valaminek a következménye vayg teremtménye.

Honnan tudjuk? Nos, tudjuk, hogy a semmiből nem áll elő semmi. Így ha valaha létezett időszak, amikor abszolút semmi sem létezett, akkor soha semmi nem keletkezhetett volna, nem létezne ma sem semmi. De – mint azt látjuk – léteznek a dolgok. Éppen ezért, mivel soha nem lehetett olyan időszak, amikor semmi sem létezett, kell lennie valaminek, ami mindig is létezett/létezik. Ez a mindig-létező pedig maga Isten.

"Ezek a lények bizonyítottan léteztek. De... azt irják hogy isten megteremté ádámot és évát. Akkor nem a dínókkal kezdte? A másik pedig hogy ha ádám és éva volt csak,akkor hogyan szaporodtak? Tegyük fel hogy született egy fiuk és egy lányuk."

Bocsi, de Isten előbb megteremtette az állatokat, és Ádámot és Évát utolsóként. Olvasd el a Biblia idevágó részét.

Szaporodás: Emberek mint biológiai faj, voltak. (közös ős a majmokkal)

Ádám és Éva volt az első megvilágosodott emberpár, akik öntudatra ébredtek. Szellemi értelemben voltak elsők. Három fiuk volt, Kain megölte Ábelt. Aztán Kain más tartománybeli lányt vett feleségül és letelepedett Édentől keletre.

"Ádám és Éva volt az első megvilágosodott emberpár, akik öntudatra ébredtek."

Köhm keh khrr

[link]

"Egyedül az anyagi dolgokat kell létrehozni, a szellemi dolgoknak nincs kezdete és vége."

Kezdem megérteni azokat az embereket, akik egy nap fegyvert ragadnak, és irtóhadjáratba kezdenek.

A keresztények "alapkönyve" a Biblia. Sok tudományos dolog van benne megfogalmazva, csak ki kell belőle hámozni.

De, pörgessük vissza az idő kerekét a Krisztus előtti időkre. Minden ókori népnél több isten létezett és csak a zsidóság és az abból kinövekvő kereszténység olvasztotta össze őket. Az előbbi egyre (Mózes I.18.2 - de lehet, hogy többre), az utóbbi kettőre (plusz szentlélek) zsugorította. És nem tudjuk, hogy miért.

Minden nép mítoszai a teremtéssel kezdődnek. Tehát a Föld (és a rajta lévő összes dolog) teremtett bolygó - 4,5 milliárd éve nem hűl ki, valószínű radioaktív anyagokat helyeztek el a belsejében és réteges a felépítése.

Az anyag és energia megmaradás törvénye azt feszegeti, hogy ezek nem keletkeznek a semmiből, nem tűnnek el, csak átalakulnak.

Nos a bennünket körülvevő és megismerhető anyagokat már konkrétan tudjuk, hogy vannak. Az energia egyes típusai még ismeretlenek. Én úgy gondolom, hogy az egyik (de mondjuk a "legnagyobb") ismeretlen energia húzódik meg az isteni elnevezés mögött itt a Földön. Ugyanis Istent az Ószövetségben többen látták, általában felhőbe burkolva, ami lehet egy megjelenési formája az energiának, és a papság elnevezte léleknek.

Mondjuk, ha egy kicsit türelmesebb lesz az emberiség és a tudomány is eléri a Bábel tornyának tervezett magasságát, akkor a végén ott lesz Isten - és akkor elmondhatja: láttam és hiszem.