Vallásos témájú kérdés, úgyhogy ateista szellemű emberek kerüljék a válaszadást :) Milyen mindennapi életbeli cselekvések (átlagnak számító tevékenységek/ akár többé kevésbé “megbotránkoztató”) számítanak vétkeknek, bűnbeesésnek?

Sok minden lehet. Nem írtad, milyen vallású vagy, de pl. egy katolikus lelki tükör rávezethet. Akár az is bűn, ha nem jársz templomba, vagy gonosz gondolataid vannak (pl. irigység, harag).

[link]

"Alkut kötni az ördöggel" nem létezik.

Semmi nem számít bűnnek, amivel nem ártasz másoknak. Bizonyos vallások szerint az is bűn, ha élvezed az életet, vagy megkérdőjelezel bizonyos negatív hitrendszereket, esetleg dogmákat.

A kereszténység jóra és rosszra hasítja szét a világot. Úgy gondolják, hogy a "Jóisten" és az Ördög folyamatosan harcol egymással, holott ez a két energia egységes egészet alkot és csak rajtunk múlik, hogy melyik aspektusát erősítjük a gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel.

A keresztények minden olyan dolgot az Ördögtől valónak gondolnak, amit nem értenek, vagy kívül esik a megismerésük határán. :)

Minden bűn, amivel másoknak vagy magadnak ártasz.

Feloldozást pedig Istentől nyerhetsz, ha hozzá fordulsz tiszta szívedből és ha megkapod, azt érezni s tudni fogod, mert megkönnyebbül a lelked és béke költözik beléd.

Tehát a feloldozás tulajdonképpen maga a harmónia érzete és az Istenbe vetett hit mindennek az alapja.

Alkut pedig nem éri meg kötni, mert ha meg is valósul, amit kértél, csak átmeneti lesz és rövid ideig tartó. A kárhozat viszont örök.

Sátánnal mindennemű kapcsolatot kerülni kell.

Bűn a vele való kapcsolat is. Pontosabban, minden gondolat, szó vagy tett amely alapot teremt ahhoz, hogy Sátán vádoljon.

Hagyja, hogy az ember belesétáljon a csapdájába, vagy ha úgy nem megy, próbálja ráerőltetni akaratát az emberre. Ő a bűnbeesés okozója, még attól sem riadt vissza, hogy Jézust megkísértse. A neve azt jelenti, "vádló". Ilyennel nem szabad közösködni.

#3

Véleményem szerint jól látod, hogy rajtunk múlik, melyiket erősítjük, a jót vagy a rosszat.

De szerintem a rossz nem volt a világ része a kezdetektől fogva. A jóval pedig mindig szembenáll. Ha a teremtés (én ebben hiszek) kezdetén már jelen lett volna a gonosz, Sátán, nevezzük bárhogy, akkor ez a világ már csírájában elpusztult volna. Nem tudott volna olyanná fejlődni, mint amilyen ma.

A rosszat nem találjuk meg a természet világában, csak az emberek társadalmában.

6-os, a teremtés előtt még a jó fogalma sem létezett, hiszen nem volt megnyilvánult világ, így az ehhez kapcsolódó fogalmi rendszer sem. Minden minőség Istenen belül létezhetett csupán, a teremtés után pedig a "jó-rossz" relációban nyertek értelmet.

A jót csak a rosszal szemben tudod értelmezni, tehát valamilyen szinten mindkettőre szükség van a fizikai valóságban. Természetesen az lenne a kívánatos, ha szabad akaratunkkal élve jó döntéseket hoznánk az életünkben, de megkaptuk a lehetőséget arra, hogy hibázzunk és tanuljunk ezekből a hibákból. :)