Jezus kifizette a váltságdíjat a vérével, hogy nekünk örökéletünk legyen. De mégis ki kérte a váltságdíjat?

" Mert amikor Mózes a törvény minden parancsát elmondta az egész népnek, vette a fiatal bikák és a kecskék vérét vízzel, skarlátvörös gyapjúval és izsóppal együtt, meghintette a könyvet és az egész népet, 20 és így szólt: „Ez annak a szövetségnek a vére, amelyről Isten megparancsolta, hogy meg kell tartanotok.” 21 A vérrel meghintette a sátrat és a szent szolgálatban használt valamennyi edényt is. 22 Igen, a törvény szerint csaknem mindent vérrel tisztítanak meg, és vér kiontása nélkül nincsen megbocsátás.

23 Szükséges volt tehát, hogy az égi dolgok másolatát ezek által tisztítsák meg, de az égi dolgok sokkal jobb áldozatokat igényelnek. 24 Mert Krisztus nem kézzel készített szent helyre lépett be, amely másolata a valóságnak, hanem magába az égbe, hogy most megjelenjen Isten előtt értünk." Zsidók 9:19-24

Istennek mutatta be Krisztus a váltságáldozatot, és Isten volt, aki gondoskodott róla. Egyedül Ő tudott gondoskodni ’a Bárányról, aki elveszi a világ bűnét’ (János 1:29) A Zsoltárok 49:8 konkrétan kimondja, hogy a váltságdíjat „Istennek” fizetik.

Ez nem egy szimpla csere volt, amikor a pénz átvándorol az egyik zsebből a másikba. Ez egy jogi ügylet volt.

A bűnbeesés után Isten nem tehette meg, hogy csupán az érzelmeire hallgat, és egyszerűen megváltoztatja a halálbüntetést, hiszen akkor a saját törvényét hagyta volna figyelmen kívül: „a bér, amellyel a bűn fizet, a halál” (Róma 6:23).

Az, hogy Isten — még hatalmas személyes áldozat árán is — gondoskodott a váltság kifizetéséről, megmutatja, hogy szilárdan ragaszkodik tökéletes igazságosságához.

Jézus akkor fejezte be megváltó munkáját mint Isten Főpapja, amikor halála és feltámadása után visszatért az égbe és belépett Isten színe elé. Krisztus nem vihette magával az égbe a fizikai vérét 1Korintus 15:50. Azt vitte fel, amit ez a vér jelképezett: feláldozott, tökéletes emberi életének a jogi értékét.Isten előtt hivatalosan bemutatta életének ezt az egyedülálló értékét, mely váltságul szolgált cserébe a bűnös emberiségért.

Senki nem kért váltságdíjat, ez csak egy gyermeteg vakbuzgó vallásos okoskodás, minthogy az Atya küldte volna egyszülött fiát közénk véres martalékul, méghozzá csak azért hogy Ő kiengesztelődhessen. Nagyon primitív gyatra elmélet.

Jézus, a szeretet nagy mestere, aki az emberek, a népek (ön-)tudatának felemelését látta feladatának, valóban megváltotta azokat, akik tanítását komolyan veszik, de nem a bűneiktől, sem azok következményeitől, hanem a tudat, az ön-tudat szánalmas állapotából.

Nem nehéz elképzelni tanítványainak lelkiállapotát, mikor az első alkalommal találkoztak vele azon emlékezetes nap után, mikor a kereszten látták meghalni. Ön- tudatuk akkor a magasba emelkedett, kibővült, egy embertársuk lehetőségeinek láttára, aki isten kilétére ébredve a Krisztust hozta kifejezésre.

Az igazságosság követelte meg,hogy a bűnnek(Isten elleni lázadásnak) legyen büntetése.

Isten a szeretetéből fakadóan,az egy Isten lénye részét képező Egyszülött Fia adta életét váltságként.