Hogy álljak ellen az új, hamis tanítók csábító tanainak?
Rengeteget foglalkoztam vallásokkal, vallási tanításokkal, rengeteget tanultam róluk, és itt a hagyományos vallásokra gondolok. Végül el is köteleztem magam az egyik mellett. Mélyen vallásos, hívő ember vagyok, aki néha, néha megbotlik. Legbelül tudom, hogy a new age, a mindenféle új spirituális tanok, önfejlesztő spiritualitások/vallás stb. egészében hamisak, de ennek ellenére mégis annyira vonzóak ezek a tanítások számomra.
Azt ígérik, hogy nem kell lemondanom semmiről, felhagyhatok az önmegtagadással, az önmegtartóztatással, a szigorú vallási szabályok, törvények, irányelvek szerinti élettel, a szigorú gyakorlati, illetve hitbéli tételekkel, élvezhetem az élet minden szegletét, és mindemellett spirituális életem lehet (lásd: Osho, meg a tanításai, de más hasonló new age spirituális tanítók is voltak és vannak is, mind Magyarországon, mind külföldön). Ha követem az életmódbeli tanácsaikat, spirituális gyakorlataikat, akkor még ebben a földi életemben sikereket, szerencsét, boldogságot érhetek el vérfakasztó küzdelmek és munka nélkül, mindenféle cserébe nyújtott vallási életmód nélkül, és nem kell várnom mindenféle halál utáni dologra (ellentétben a hagyományos ábrahámi vallások és keleti vallások tanaival). Azokkal a gyakorlatokkal pénzt, szerelmet, sikereket vonzhatok be állítólag. Interneten találtam pont egy olyan magyar spirituális tanítót a Youtube-on és a Facebookon, aki ilyeneket ígért. Testi-lelki egészséget tudok ezáltal magam számára nyújtani. De hallottam olyan irányzatokról is, ami azt ígérte, hogy a tudományra támaszkodva segíti a spirituális fejlődést stb.
Nagyon jól tudom, hogy az egész hazugság, tehát nem ezt kellene megtudnom, hanem inkább felfognom kellene. Tudom, hogy az ilyen tanítók mindezt jó pénzért ígérik, szinte minden dolgukért fizetni kell, és azt is tudom, hogy az igazi spiritualitás nem így működik. A valódi spiritualitáshoz elhanyagolhatatlan, hogy szakítsak a földi dolgokhoz való ragaszkodással, így szükséges az önmegtagadás és az önmegtartóztatás is a dologhoz. Ami azt hirdeti, hogy lehet anélkül is, az vagy zsákutca, vagy tévtan, vagy egyszerre mindkettő. Tudom, hogy már Platón, meg a Biblia is megfogalmazta, hogy választani kell a földi örömök, és a lelki örömök között, de mégis... Tudom, hogy a vonzás törvénye, meg hasonló new age badarságok, amelyek hamisságáról még hagyományos, eredeti buddhista tanítóktól is hallottam, de mégis annyira vonzó... Tudom, hogy általában a tudományt legjobban hangsúlyozó "irányzatok" a legáltudományosabbak, hisz a saját spiritualitásukat, meg a tudományt akarják összemosni, de mégis annyira vonzóak a szavaik... Sok sikert értem el így, hagyományos értelemben vallásos emberként is, de mégis annyira vonzóak az olyan szavak, amelyek szerint nem kell keményen dolgoznom, cselekednem a sikerekért, és valójában mindenfajta fejlesztés nélkül, így is maximálisan jó vagyok.
Mit tegyek ebben a helyzetben? Miért van ez? Tudom, hogy valójában ők a sikereiket azzal érték el, hogy mások pénzét nyúlták le így, és valójában mindenek, csak nem hiteles tanítók, de mégis annyira vonzóak a szavaik...
Miért lehet vonzó számomra valami olyasvalami, amiről tudom, hogy hazugság?
"Miért lehet vonzó számomra valami olyasvalami, amiről tudom, hogy hazugság?"
Mert az igazság kemény.
Ehhez még vallásosnak sem kell lenni hogy tudjad.
Kedves kérdező! Nem tudom, megszámoltad-e, hogy hányszor szerepel a "siker" szó a kérdésedben, de megdöbbentően sokszor. Az a baj, hogy akár munkával, akár munka nélkül, ha a siker a célod az életben, akkor eltévesztetted a célt. A siker, a pozíció, a státusz, a pénz elérésére összpontosítás a világiasság része, ami lelkileg elsorvasztja az embert. Természetesen, ha valaki csalással és munka nélkül akarja ezeket elérni, az az ember még gonosz is, de maguk ezek a vágyak nem Isten felé vezetnek akkor sem, ha önmegtagadással, munkával stb. éred el.
Jakab levelének elolvasását javaslom neked. A Jakab levelében van írva arról, hogy a világi gazdagság (siker, pozíció, státusz) Isten szemében lenézett dolog, a világi szegénység pedig nagyrabecsült dolog Isten szemében. Szokták mondani, hogy a világban az újságokban a 100 leggazdagabb ember van a címlapon, Isten újságában pedig a 100 legszegényebb. Jakab 1:9-11 "A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is."
Az igaz vallásról pedig a következő van Jakab 1:27-ben: "Tiszta és szeplőtlen vallásosság az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól." A legtöbb vallás különféle törvényeket, előírásokat tartalmaz, hogy az ember a maga teljesítményével kivívja Isten elfogadását. A keresztény vallás nem ilyen. A keresztény vallás alapja nem a mi teljesítményünk, hanem Isten Fiának tökéletes teljesítménye. Hogy az Isten megváltó tervében és szeretetében való hit által Isten tesz minket elfogadhatóvá, nem a saját vallásos cselekedeteink. Miután megigazultunk hit által, életünk célja megváltozik arra, hogy Istennek teremjünk jó gyümölcsöket, neki hozzunk dicsőséget, hogy tanuljunk Istentől Jézuson keresztül, és átformálódjunk a személyiségünkben olyanná, mint Isten. Ez Istennel együtt hitben járva lehetséges is. De továbbra sem a jó cselekedeteink vagy tökéletes engedelmességünk vagy az "elég magas" erkölcsi színvonalunk alapján üdvözülünk, mert ezek nem tökéletesek, hanem Isten kegyelme által, ami Jézus bűneinkért vállalt kereszthalála által jött el a világba, és ami tökéletesen eltörli a bűneinket és tökéletlenségeinket. Övé a dicsőség, senki másé.
Amikor Isten bemutatkozott Mózesnek, azzal kezdte, hogy "Az Úr irgalmas...", aztán mondott más dolgokat is, például, hogy türelme hosszú, szeretete és hűsége nagy stb., de az irgalmassággal kezdte bemutatni az Úr magát. Ezért nem véletlen, hogy Jakab is azt írja, hogy az igaz vallásosság meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, vagyis az irgalmasság.
Ha a kereszténységet egy kívülről jövő törvény és szabályrendszernek látod, akkor megint eltéveszted a célt. A keresztények belülről formálódnak a Szentlélek által a Fiú képére, akit azután kapnak meg, hogy megtérnek és megkeresztelkednek (ApCsel 2:42-43). Isten velünk, sőt bennünk van, és az ő lelke a erő, a szeretet és a józanság lelke, tehát nem a saját erőnkből, nem a saját forrásainkból élünk, Isten nyilvánul meg általunk. Ez egy iga, de egy könnyű és boldogító iga, mert ha hitben élünk, akkor a szeretet, erő nem belőlünk jön, hanem Istentől jövően átáramlik rajtunk. Na most a józansághoz szükséges önmegtartóztatás és önmegtagadás is, de nem egy önmagunknak való önző célért, hogy pl. magunknak elérjünk valamit, hanem ezt is, mint mindent Istenért tesszük, hogy az ő kedvében járjunk, vagyis más szóval Jézus nevében tesszük.
Egy keresztény nem az élvezeteknek él, de hálaadással élvezhet sok mindent az életben, ami nem bűnös és nem tisztátalan Isten szemében, és amit Isten ad. Olvasd el pl. a 1Tim 4:1-3-at, amelyben le van írva, hogy pl. a házasélet és az ételek élvezete hálaadással jó és nem tiltandó dolog.
Szóval javaslom neked az egész Jakab levelét, de megy most a Spotify-on Douglas Jacobynak egy kb. 15 perces tanításokból álló sorozata a Jakab leveléből (angolul). Itt található:
üdv, a javuló Stefán
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!