Van a Bibliában oylan rész ahol azzal foglalkozik, hogy egy ember sorsát ki írja? Isten vagy az ember inkább?

Szia

Összetett a kérdésed: "...ki írja az ember életét?"

Részben Isten részben te, részben a körülmények...

Te mit hiszel? Vajon Isten már előre meghatározta, hogy milyen lesz a jövőd? Vajon csakugyan van az embereknek szabad akaratuk, vagyis az a képességük, hogy gyakorlatias döntést hozzanak a jövőjükre nézve? Milyen mértékben függ sorsunk a saját cselekedeteinktől?

Előre megírt jövő

Aki olvasta a Szentírást, tudja, hogy a szó szoros értelmében több száz próféciát tartalmaz. Az olyan történelmi eseményeket, mint például az ókori Babilon bukását, Jeruzsálem újjáépítését (i. e. VI—V. század), valamint az ókori méd—perzsa és görög királyok felemelkedését és bukását részletekbe menően mind megjövendölték: Ésaiás 13:17–19; 44:24—45:1; Dániel 8:1–7, 20–22. Ezeknek a próféciáknak a beteljesedése az egyik legerősebb bizonyíték arra, hogy a Szentírás valóban Isten Szava, hiszen csakis Istennek van képessége arra, hogy előre lássa és meg is határozza, mi fog történni a jövőben. Ebben az értelemben a Szentírás valóban előre feljegyzi a jövőt írott formában.

Isten tehát azt a képességét, hogy előre tud dolgokat, arra használja fel, hogy valóra váltsa szándékait. Gyakran használta fel ezt arra, hogy figyelmeztesse a gonoszokat a közelgő ítéletre, és hogy reményt nyújtson szolgáinak a megmentésre. De vajon korlátlanul használja fel Isten ezt a képességét? Van bizonyíték arra a Szentírásban, hogy bizonyos dolgokban Isten úgy döntött, hogy ne tudja előre?

Az eleve elrendelést alátámasztó mindegyik érv azon a feltételezésen alapul, hogy mivel Isten kétségtelenül képes arra, hogy előre tudjon és meghatározzon eseményeket a jövőben, akkor előre kell tudnia mindent, amibe beletartozik minden személy jövőben megtett cselekedete is. De vajon megállja a helyét ez a feltételezés? Amit Isten feltár a Szentírásában, az mást mutat.

Az Írások például azt mondják, hogy „Isten próbára tette Ábrahámot”, azt a parancsot adva neki, hogy áldozza fel égő áldozatként a fiát, Izsákot. Amikor Ábrahám már épp feláldozta volna Izsákot, Isten megállította, és ezt mondta: „MOST MÁR TUDOM, hogy istenfélő vagy, és nem tagadtad meg tőlem a fiadat, a te egyetlenedet” (1Mózes 22:1–12). Vajon tett volna Isten ilyen kijelentést, ha előre tudta volna, hogy Ábrahám engedelmeskedik ennek a parancsnak? Vajon tisztességes lett volna ez a próba?

Ezenkívül az ókori próféták arról számolnak be, hogy Isten többször is úgy beszélt magáról, mint aki ’sajnált’ valamit, amit tett, vagy amit meg akart tenni. Isten például azt mondta, „megbánta, hogy királylyá tette Sault” 1Sámuel 15:11, 35; itt is: Jeremiás 18:7–10; Jónás 3:10. Mivel Isten tökéletes, ezért ezek a versek nem jelenthetik azt, hogy Isten hibát követett el, amikor Sault választotta Izráel első királyának. Inkább azt kell hogy mutassák, hogy Isten sajnálta, hogy Saul végül hűtlennek és engedetlennek bizonyult. Istennek ez a kijelentése önmagáról értelmetlen lenne, ha előre tudta volna, mit tesz Saul.

Nos, Isten vajon előre tudta, sőt úgy rendezte, hogy Ádám bűnbe essen, és hogy ennek szörnyűséges következménye legyen az emberi családra nézve? Ez biztos nem így van. Ezenkívül ha Isten mindezt előre tudta volna, akkor ő lett volna a bűn előidézője, amikor megalkotta az embert, és határozottan ő volna a felelős minden emberi gonoszságért és szenvedésért. Ez nyilván nem egyeztethető össze azzal, amit Isten feltár önmagáról az Írásokban. Ő a szeretet és jogosság Istene, aki gyűlöli a gonoszságot. Itt ír erről: Zsoltárok 33:5; Példabeszédek 15:9; 1János 4:8.

Sok olyan esemény volt a Bibliában, amit nem Isten rendezett úgy, hanem az ember döntött. Csak pár példa az Ószövetségből:

A bűneset az ember hibája. Pontosan tudta Isten parancsát Ádám, és Éva, de inkább a kígyóra hallgattak.

Kaint figyelmeztette Isten, hogy ne tegye meg, amit tenni akar, de mégis megteszi.

Dávid látja, hogy Betsabé fürdik, és később megtudja, hogy van férje, mégis közösül vele, és csak ezután öleti meg a férjét.

De vannak pozitív példák is, pl. Salamon, aki kérhetett volna bármit Istentől, de csak bölcsességet kért, ezért minden mást is megkapott érte.

Van szabad akarat, de I-ten tudja elõre, hogy Te mit fogsz akarni.

Mégis: a DÖNTÉS a Tied. Ezt sokan félre értik: ami a Tied, a döntés a jó és a rossz között. De, hogy mi a jó, azt többnyire nem tudod biztosan, csak késõbb derül ki. (Jó=helyes, I-ten elõtt)