Bűn az, ha azt mondom imádok egy könyvet?

Ma történt. Egy könyvről beszélgettünk, majd a végén hozzátettem: Ah, imádom ezt a könyvet.

Erre random csaj belém kötött, hogy egyedül Istent szabad imádni és elkárhozok, ha ilyeneket mondok.

Én meg: Ettől?! Na ne viccelj már.. és hitetlenkedés.

De igen, ez így van és meg kell gyónni, majd levágott egy kisebb előadást Isten szeretetéről és a feltételezett bűneimről.

Ez valóban így lenne?

Bűn, ha imádok egy könyvet, imádok olvasni, imádom a metalt, imádom a takoyakit, stb?

Bűn, ha a szimpla szeretetnél jobban szeretek bizonyos dolgokat és ennek hangot is adok?

Ide jutott az emberiség, mert értem, hogy a templom közepén nem való ilyet kikiáltani, de egy baráti beszélgetés, ami normál emberek között zajlik, normális témáról, mert nem a Sátán bibliáját, vagy A fekete mágia szertartásait magasztaltam, hanem egy normális fantasy könyvet, mégis újra meg újra odatolják az orrom alá, Nesze, egyél! Egyél az Isten-koktélból és tedd azt, amit az ige diktál, különben elkárhozol?!

Ez...Ez nem más, mint támadás az ép elme ellen!

Mellesleg, ha Isten sérelmezte volna imádatomat a könyv felé, ott helyben elpusztít, de nem tette. Akkor miért kellett mégis beszólnia? Isten eszközének érezte magát, vagy végre ő került a figyelem középpontjába és otthon boldogan véste fel a nap történéseit keresztecskés naplójába: Igen Istenem! Ma végre rám figyeltek, mikor szavaidat hirdettem! Te is dicsérj meg, jó?