Miért van az, hogy hívőként bűnnek érzem az evést?

Jelenleg abban a helyzetben vagyok, hogy kb bármiféle ételt veszek magamhoz, elítél a lelkiismeretem és addig nem tudok tőle szabadulni, amíg úgymond be nem ismerem, hogy bűn volt, amit tettem. És itt most nem feltétlen zabálásról van szó, hogy felfalom a hűtőt. Hanem hogy mondjuk leülök normális módon enni, ahogy tegnap tettem ebédre is. Leves, illetve második fogás és ennyi. De azokat is elég mértékletesen fogyasztottam. És a lelkiismeretem azért, hogy ettem elítél és vádol és emiatt folyton bűnnek érzem és úgy érzem bűnt követek el azzal, ha eszek, akármennyire is furcsán hangzik.

Írtam már ezzel kapcsolatosan kérdést itt, és többek között azt is válaszolták, hogy egyek nyugodtan (kicsit másként megfogalmazva), de ez nem sokat segített.

Miért van az, hogy bűn számomra az evés? Miért vannak aggályaim ezzel kapcsolatosan?

Próbáltam már választ találni erre a Bibliában is.

Főként Pál levelei között.

De pl. ő is írja a rómaiakhoz írt levélben, hogy minden, ami nem hitből van, az bűn.

És rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. (Még akkor is, ha ez állítólag a bálványáldozati hús evésére vonatkozik, amit el is tudok fogadni, de ez sajnos a lelkiismeretemet továbbra se nagyon győzi meg...)

Ezzel ellentétben meg ugyebár a Korinthusi levélben azt is elmondja, hogy semmi sem tisztátalan önmagában, csak ha valaki valamit annak tart, annak tisztátalan az.

És még néhány vers található arra vonatkozóan, hogy minden étel tiszta és semmit sem kell megvetni, ha hálaadással élünk vele. És hogy az étel a gyomorért van és fordítva...

De sajnos ezzel továbbra sem sikerült magamat meggyőzni...

Miért ítél el a lelkiismeretem az evéssel kapcsolatosan?

Már bő egy éve annak, hogy megtértem és hívővé lettem.

És az evést illetően azóta mindig is voltak aggályaim, de most ezek már tarthatatlanok úgy érzem.

Mit tudok ezzel kezdeni?