Akik járatosak; a gnosztikus iratok ugye a hamisság műve és "aki konkoly közé keveredik...", tehát a gonosz műve?

Még az őrtorony is megírja:

Apokrif evangéliumok – Rejtett igazságok Jézusról?

„VALÓDI szenzációról van szó, amely sokakat fel fog zaklatni.” „A kódex megváltoztatja a korai kereszténység történetéről alkotott elképzeléseinket” (National Geographic, 2006. május. 64. o.). A tudósok lelkesedését Júdás evangéliumának nyilvánosságra hozatala váltotta ki, egy olyan szövegé, melyet több mint 16 évszázada eltűntnek hittek (lásd a fenti képet).

Napjainkban az apokrif evangéliumok újra az érdeklődés középpontjába kerültek. Néhányan azt állítják, hogy ezek a szövegek Jézus életének és tanításainak eddig rejtegetett, fontos részleteire derítenek fényt. De mit is nevezhetünk apokrif evangéliumnak? Vajon az apokrif szövegek olyan igazságokat tartalmaznak Jézusról és a keresztény hitről, melyeket a Bibliában nem találhatunk meg?

Kanonikus és apokrif evangéliumok

Jézus Krisztus történetét i. sz. 41 és 98 között jegyezte le Máté, Márk, Lukács és János (Máté 1:1). Ezt a Jézusról szóló négy beszámolót evangéliumnak is nevezik, mely azt jelenti, hogy „jó hír” (Márk 1:1).

Bár szóban és írásban is fennmaradhattak Jézusról történetek, csak a négy evangéliumot tekintették Istentől ihletettnek és méltónak arra, hogy részét alkossa a Szentírásnak. Csak ezekről lehetett elmondani, hogy „bizonyosak”, vagyis hogy megbízhatóan számolnak be Jézus földi életéről és tanításairól (Lukács 1:1–4; Cselekedetek 1:1, 2; 2Timóteusz 3:16, 17). Ez a négy evangélium a Keresztény Görög Iratok összes ókori katalógusában meg van említve. Nincs okunk arra, hogy megkérdőjelezzük a kanonikus voltukat, vagyis azt, hogy joggal alkotják-e részét Isten ihletett Szavának.

Ám idővel más írások is megjelentek, melyeket ugyancsak evangéliumoknak neveztek. Ezeket apokrifeknek tekintették.a

A második század végén Iréneusz azt írta, hogy azoknak, akik eltértek a kereszténységtől, nagy mennyiségben vannak apokrif és hamisított irataik, köztük evangéliumok is, melyeket ők maguk készítettek, hogy tévútra vezessék a tudatlanokat. Ennélfogva az apokrif evangéliumoknak nemcsak az olvasása, hanem a birtoklása is veszélyesnek számított.

Ám a középkori szerzetesek és másolók gondoskodtak róla, hogy ne merüljenek feledésbe ezek az írások. A XIX. században fokozott érdeklődés övezte az apokrif iratokat. Sok apokrif gyűjtemény és kritikai kiadás, köztük számos apokrif evangélium került napvilágra. Az apokrif iratok napjainkban a főbb nyelvek többségén elérhetőek.

Apokrif evangéliumok: képzelet szülte történetek Jézusról

Az apokrif evangéliumok gyakran olyan személyekről számolnak be, akikről a kanonikus evangéliumok keveset vagy szinte semmit sem beszélnek. Emellett Jézus kisgyermekkorának állítólagos eseményeiről is írnak. Nézzünk néhány példát:

◼ Jakab ősevangéliuma Mária születéséről, gyerekkoráról és a Józseffel kötött házasságáról ír. Jó okkal tekintik vallásos fikciónak vagy legendának. Mária örök szüzességét hangsúlyozza, és nyilvánvalóan abból a célból íródott, hogy dicsőítse őt (Máté 1:24, 25; 13:55, 56).

◼ Tamás gyermekségevangéliuma Jézusnak az 5 és 12 éves kora közti időszakáról ír, és számos valótlannak tűnő csodát tulajdonít Jézusnak. (Lásd: János 2:11.) Rossz, hirtelen haragú és könyörtelen gyermeknek állítja be Jézust, aki arra használja természetfölötti erejét, hogy bosszút álljon a tanárain, a szomszédjain és a gyerekeken. Megvakítja, megbénítja, vagy akár meg is öli őket.

◼ Néhány apokrif evangélium, mint például Péter evangéliuma, Jézus perével, halálával és feltámadásával kapcsolatos eseményekről szól. Más evangéliumok, mint a Pilátus cselekedetei, mely Nikodémus evangéliumának a része, az előbb említett események szereplőivel foglalkozik. De mivel valótlan történetekről és kitalált személyekről olvashatunk bennük, nem megbízhatóak. Péter evangéliuma felmentést keres Poncius Pilátus tettére, Jézus feltámadásáról pedig irreális képet fest.

Apokrif evangéliumok és a keresztény tanok elhagyása

1945 decemberében Felső-Egyiptomban, Nag-Hammadi közelében 13 papirusz kézirat került napvilágra. A lelet 52 szöveget tartalmazott. Ezek a IV. századi dokumentumok a gnoszticizmus nevű vallási és filozófiai mozgalom hatására keletkeztek. Mivel a gnoszticizmus misztikus elemeknek, a pogányság, a görög filozófia, a judaizmus és a kereszténység tanainak az elegye volt, sokakat megfertőzött a magukat keresztényeknek valló személyek közül (1Timóteusz 6:20, 21).

A Tamás-evangélium, Fülöp evangéliuma és az Igazság evangéliuma, melyek szintén a nag-hammadi leletek részét alkotják, számos titokzatos gnosztikus tant Jézusnak tulajdonítanak. A nemrégiben felfedezett Júdás evangéliumát is a gnosztikus evangéliumok közé sorolják. Ez az evangélium kedvező képet fest Júdásról, úgy ábrázolja, mintha az apostolok közül egyedül ő értette volna meg Jézust. Egy tudós szerint a következőképpen mutatja be Jézust: „elsősorban a bölcsesség és tudás tanítója és kinyilatkoztatója, nem pedig megváltó, aki meghal a világ bűneiért” (Júdás evangéliuma). Az ihletett evangéliumok viszont azt tanítják, hogy Jézus feláldozta az életét a világ bűneiért (Máté 20:28; 26:28; 1János 2:1, 2). Egyértelmű, hogy a gnosztikus evangéliumoknak az a céljuk, hogy gyengítsék, nem pedig hogy erősítsék a Bibliába vetett bizalmunkat (Cselekedetek 20:30).

A kanonikus evangéliumok hitelessége

Az apokrif evangéliumok alaposabb vizsgálata feltárja, hogy nem megbízhatóak. Ha összehasonlítjuk őket a kanonikus evangéliumokkal, egyértelmű, hogy nem Istentől ihletettek (2Timóteusz 1:13). Mivel az apokrif evangéliumokat olyan személyek írták, akik sosem ismerték Jézust és az apostolait, nem tudhatunk meg belőlük rejtett igazságokat Jézusról és a keresztény hitről. Ehelyett pontatlan, kitalált és a valóságtól messze elrugaszkodott beszámolókat tartalmaznak, melyek nem segítenek abban, hogy megismerjük Jézust és a tanításait (1Timóteusz 4:1, 2).

Ezzel szemben Máté és János a 12 apostol között volt. Márk Péter apostollal, Lukács pedig Pál apostollal volt közeli kapcsolatban. Máté, János, Márk és Lukács Isten szent szellemének az irányításával írták az evangéliumaikat (2Timóteusz 3:14–17). Tehát a négy evangéliumból kellőképpen meggyőződhetünk arról, hogy „Jézus a Krisztus, az Isten Fia” (János 20:31).

Az eredeti ősi Biblia:

[link]

[link]

[link]

alt.

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]