Hogyan zajlik le az emberben a Megtérés?

Elolvassa a Bibliát és mikor becsukja a Könyvet, nagy levegőt vesz, szemeiből könny patakzik, előreborul és zokogni kezd. Rájön Isten mennyire szereti őt és onnantól Krisztus jegyese lesz.

Depressziós, Isten felé fordul és Ő segít rajta, kilábal a szorongásaiból és új életet kezd Jézus oldalán.

Börtönben van 8 éves kapott, gyilkosságért. Odabent megtér és mikor kijön szakít bűnös múltjával.

Összezúzott térddel fekszik otthon, a családja bár gondoskodik róla, mégis magányos. Hogy elüsse az időt, lovagregényeket olvasna, de csak a Krisztus élete és a Legenda aurea van a családi könyvtárban. Miközben olvassa, világnézete megváltozik, bár addig nem érdekelte, most mégis Istenhez tetsző életet kezd élni, nagy álmokat dédelget magában. Évek múlva szerzetesrendet alapít.

Egyedül élő elvált alkoholista. Még legurít egy utolsó felest aztán elindul, a kedvenc helye felé tart, egy kis pad az erdő szélén. Nem aludni megy oda. Leül és felnéz a csillagokra, nagyot sóhajt és előveszi a kést. Épp rákészül, hogy a szívébe mártsa az acélt, amikor nagy fényességet lát. Otthon ébred az ágyában, megnyugodva, benne a Szentlélekkel, többé nem gondol öngyilkosságra, leteszi az alkoholt és rendet tesz az életében.

____________________________________

Valódi emberi sikertörténetek, ahol az érintettek mind újjászülettek.

De én...Én miért nem tudok megtérni? Évek óta annyira próbálkozok. Kétszer is elolvastam a Bibliát, évekig jártam templomba, adakozok, de nem megy. Már elegem van az egészből, tehetetlen vagyok, szomorú és kétségbeesett.

Valahányszor a megtérésükről beszélnek előttem, vagy mennyire érzik Isten vagy Krisztus jelenlétét, a teljes önkontrollomra szükségem van, hogy ne kezdjek el tombolni. Legszívesebben fájdalmat okoznék nekik, miközben azt üvöltöm: ÉN MIÉRT NEM TUDOK MEGTÉRNI?! Nekem miért nem adja meg Isten azt a kegyelmet?! Irtózatos önuralomra van szükségem ahhoz, hogy a bennem tomboló vihart féken tartsam.

Gyűlölöm! Gyűlölöm! Gyűlök mindent és mindenkit! Soha nem mentem a bűn után, mindig is betartottam a bibliai és civil törvényeket, mégse vagyok képes rá, hogy megtérjek?!

Csalódás, harag, düh, gyűlölet, önsajnálat, reménytelenség - velük fekszem, velük kelek.

Napok óta alig aludtam, egyre csak az jár a fejemben Isten egy gyilkosnak is szívesebben mutatja meg az Utat, mint nekem. - Ha erre gondolok elfog az önsajnálat és csak zokogok keserves magányomban.

Újabban nem járok templomba, nem tudok ránézni szorongás nélkül, úgy érzem nem vagyok szívesen látott vendég és nem akarok hívatlanul belépni Isten házába...

--- Ez mind csak egy szelet, a frusztrációból amit az utóbbi időkben érzek.