A katolikus vallási kánonhoz képest Mormon könyvét minek lehet nevezni?

#10

Érdekes, hogy azt mondod, annak idején indexre tették. Az Index 1948-as kiadásban nem találom felsorolva. Sőt, az Index összes kiadásának tartalmát listázó 2002-es műben (Jesús Martínez de Bujanda: Index librorum prohibitorum: 1600-1966) sem találom indxre téve a Mormon könyvét. Megadnál hozzá, kérlek, egy linket vagy oldalszámot vagy bármi egyebet?

Ha az 1966 utáni idők általános ajánlásait vesszük alapul, akkor egy református kiadású Biblia olvasása sem helyénvaló erkölcsileg egy katolikus számára. És akkor megint ott vagyunk, hogy a katolikus egyháznak nincs külön állásfoglalása a Mormon könyvéről.

"antikriszusi hamisságokat hirdetnek" - Tanúsíthatom, hogy nem így van. Meg lehetne nézni akár néhány konkrétumot is ennek cáfolataként, de valószínűleg az túlmenne az eredeti kérdés keretein. Ami a "más evangéliumot" és "antikrisztusi hamisságokat" illeti, a keresztény egyházak közül számos olyan van, amely a katolikus egyház tanításaitól eltérő tanokat tanít ebban vagy abban. Nyilván ha nem így lenne, akkor csak egyetlen keresztény egyház létezne.

#11

Itt utalnak rá:

[link]

A teljes indexet sajnos nem sikerült megtalálnom, csak kivonatokat, ahol a sok ezer könyv helyett legfeljebb alig néhány száz volt felsorolva.

"a katolikus egyháznak nincs külön állásfoglalása a Mormon könyvéről"

Az indiai védákról milyen állásfoglalása van, vagy a wicca témájú vallási irodalomról?

"Ami a "más evangéliumot" és "antikrisztusi hamisságokat" illeti, a keresztény egyházak közül számos olyan van, amely a katolikus egyház tanításaitól eltérő tanokat tanít ebban vagy abban"

Ne keverd a dolgokat, ez esetben a Bibliát idéztem, ahol Pál apostol konkrétan átkozottnak nevezi Moroni bukott angyalt, Joseph Smith hamis prófétát is. Egy református és evangélikus pont azokat az evangéliumokat hirdeti, mint a katolikusok, egy mormon "más evangéliumot". Függetlenül attól, hogy másként értelmezik azt.

Ezen felül a hamis próféta a Bibliát is átírta, azt olvastam, abból is van külön mormon "fordítás". Ugye a Biblia az ilyekkel kapcsolatban is a legsúlyosabb átkot fogalmazza meg.

#12

"Itt utalnak rá" - Ha ennek a ppt-nek a szerzője arra "utal", akkor azt ő is forrás nélkül teszi. Bujanda könyve az Index összes kiadását feldolgozta, abban nem szerepel. Ami viszont kiderül a ppt-ből is, hogy az 1865-ös Bécsben sem azért nem tudták a Mormon könyvét népszerűsíteni, mert a katolikus egyháznak külön előírásai vonatkoztak volna rá, hanem pont azért, mert _minden_ nem katolikus kiadvány osztogatása tilos volt.

Ami a "más evangéliumot" illeti, konkrétumok nélkül erről nehéz beszélgetni, a konkrétumok megvitatása pedig szerintem túlmegy az itteni kommentek keretein. De azért szívesen beszélgetek róla.

Mindenesetre igen érdekes, hogy az eltérő fordítású Biblia mekkora bűnnek számít (bár egyébként az tanulmányozási segédletként használatos, máskülönben a Jakab Király-féle van használatban), és szerinted bibliai "átok" vonatkozik rá, miközben a református szentíráskánonból konkrét bibliai könyvek hiányoznak a katolikushoz képest, de az mégis "ugyanaz az evangélium". Ezek szerint ott már nem bűn módosítani a Bibliát.

Persze nyilván sok függ attól, hogy mit nevezünk más evangéliumnak vagy ugyanannak az evangéliumnak. Előbb ezt kell tisztázni.

#13

Feltételezem, hogy mormon térítő vagy, azért véded annyira a védhetetlent.

A Bibliában 4 evangélium van, illetve általánosan Evangéliumnak nevezzük az apostolok által hirdetett Örömhírt. Mivel ezekben mind az általad említett katolikus és református megegyezik, ezért valóban "ugyanaz az evangélium". Néhány ószövetségi könyvnek ehhez konkrétan semmi köze nem lehet.

A hamis próféta ezzel szemben teljesen más evangéliumot hirdetett, ami ráadásul szembe ment az igazi, apostolok áltat hirdetett evangéliummal.

De mondok egy példát Isten szavában az áll, hogy Jézus feltámadása után felment a mennybe, ahol az Atya jobbján ül és újra csak az idők végén jön el. A sötétség angyala által küldött üzenetben az áll, hogy Jézus (amúgy soha nem létező) nefiták között tanított. Ez egy elég világos ellentmondás. Szent Pál ezért nevezheti már előre átkozottnak Smith hamis prófétát és a Moróni nevet viselő bukottat.

De Jézus maga is beszél ilyen hamis prófétákról és figyelmeztet minket, hogy óvakodjunk tőlük.

Az fenti példával, amikor a hamis próféta Jézus kitalált utóéletéről ír, mennyire jól "összecseng" Jézus tanítása:

"Akkor, ha valaki azt mondja nektek: ‘Íme, itt a Krisztus’, vagy ‘ott’, ne higgyétek. Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék."

#14

Az egyház tagja vagyok, de nem hiszem, hogy ez negatívum lenne egy ilyen eszmecserében. Sőt. (Kivéve persze akkor, ha valaki csak a saját visszhangjára kíváncsi.) Egyébként az egyház neve nem "mormon", hanem Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza, a tagjai az utolsó napi szentek, mert hát a katolikusokat sem szokás pápistáknak hívni jobb helyeken.

Mindenekelőtt hadd mutassak rá egy számomra ellentmondásosnak tűnő gondolatmenetre: ha az "evangélium" kizárólag a Bibliának egyes részeit jelenti, nem pedig a katolikus egyház által kanonizált teljes művet, és ha az utolsó napi szentek szentírásnak tekintik a Bibliát - mint említettem, a Jakab Király-féle fordítás van mindennapi használatban, magyarul a Károli-féle -, akkor hogyan lehet azt mondani, hogy nem ugyanazt az evangéliumot hirdetik? Ebben az esetben nyugodtan lehet azt mondani (amit mondtál is), hogy ami az így értelmezett evangéliumon kívül esik (például a Mormon könyve), annak "semmi köze nem lehet" ehhez: vagyis a hirdetett evangélium ugyanaz, az eltérések máshol vannak. Persze ezt csak a számomra ellentmondásosnak tűnő gondolatmenethez (kettős mércéhez) fűztem hozzá, valójában nem szeretnék ezzel érvelni, mert szerintem a Mormon könyve maga is "ugyanaz az evangélium", nem más.

Két dologra szeretnék rámutatni:

1.) A helyzet valójában az, hogy az "evangélium" nemcsak a négy könyv egyikét jelenti, és nem is csupán "örömhírt", bár ez utóbbi már elég széles értelmű szó. Hanem az üdvösség örömhírét. Lásd például a Magyar Katolikus Lexikon vonatkozó bejegyzését, amely rögtön úgy indít, hogy "már az Ószövetségben is több helyen szerepel". (Ennyit arról, hogy egyes Ószövetségi könyveknek van-e hozzá köze - de nem akarok ezen lovagolni).

Hogy ez az "üdvösség örömhíre" miben áll, arra a Katolikus Lexikon több példát is felsorol: jelenti a "próféciát..., hogy Isten megszabadítja népét a fogságból"; Jézus örömhírét, "hogy Isten országa elérkezett", "hogy az ő személyében, szavaiban és cselekedeteiben jelenik meg Isten országa"; "az Istentől kiinduló igehirdetést... és ennek az igehirdetésnek a tartalmát"; Pál "a Krisztusban már jelenlévő üdvösség megjelölésére használja... és közelebbről meghatározva Isten vagy Krisztus evangéliumának” nevezi.

Az utolsó napi szent szóhasználatban az "evangélium" mindezen meghatározásai léteznek, elfogadottak, értelmezhetők, de leginkább és leggyakrabban az utolsó értelemben használatos, szélesebb értelemben hozzáértve Jézus tanításait, parancsolatait is. Egészen pontosan a meghatározás úgy szól, hogy az evangélium "Istennek a mi szabadulásunkra vonatkozó terve, amely Jézus Krisztus engesztelése által vált lehetővé. Az evangélium magában foglalja azokat az örök igazságokat vagy törvényeket, szövetségeket és szertartásokat, amelyekre az emberiségnek szüksége van ahhoz, hogy visszatérve beléphessen Isten színe elé."

Azt hiszem, itt nem beszélhetünk arról, hogy "más evangéliumról" lenne szó. A kétségtelenül meglévő teológiai eltérések nem olyanok, amelyek alapján azt lehetne mondani, hogy az unitáriusok/reformátusok/evangélikusok/metodisták/görögkeletiek/stb. ugyanazt az evangéliumot hirdetik, de az utolsó napi szentek, na, ők aztán nem.

2.) Az utolsó napi szent teológiában számos olyan tan található, amely nem vág egybe azzal, ahogy egyes egyházak, köztük a katolikus egyház, a bibliai tanításokat értelmezik. Megint más tanok sokkal bővebben vannak kifejtve, mint ahogy azokra a Biblia utalást tesz. De egyetlen olyan tana sincs, amely ellentétes lenne a Bibliával. A látszólagos ellentmondások semmivel sem nagyobbak vagy feloldhatatlanabbak, mint a Biblia egyes könyvei között is fennálló látszólagos ellentmondások.

A Mormon könyve számunkra tehát egy olyan szentíráskötet, amely egyúttal a Biblia igazságait is alátámasztja, vagyis nem "másik evangélium", hanem pont ugyanaz az evangélium: a jézusi/isteni tanításoknak, parancsolatoknak, az üdvösség eléréséhez vezető ösvénynek ugyanahhoz a nagy egészéhez tartozó műve. Éppen ezért "más evangéliumként" hivatkozni rá számomra pont úgy hangzik, mintha azt mondanánk, hogy pl. Pál levelei "más evangéliumot" alkotnak, mert Pál írta őket, nem János vagy a szinoptikusok.

Nyilván elfogadjuk, hogy más egyházak nem tekintik szentírásnak az extrabiblikus forrásokat (bár amúgy pont ezt az elutasítást tartjuk a bibliai olvasattal ellentétesnek). Viszont szerintem ugyanígy elvárható, hogy más egyházak elfogadják azt, hogy mi meg nem tekintjük "szentírásnak", sem pedig valamiféle kötelező érvényű "kereszténységmércének" a Jézus kora után évszázadokkal született hitvallásokat. Valójában nagyon nehéz lenne olyan mércéket megállapítani, amelyek az utolsó napi szenteket úgy zárnák ki a keresztények közösségéből, hogy sok más odatartozó egyházat kikerülnek.

Ha viszont a kereszténység legkisebb közös nevezője Jézus követése és a Biblia szentírásként való elfogadása (vagy ehhez hasonló ismérvek), akkor ez az utolsó napi szentekre éppúgy igaz, mint más keresztény egyházakra, köztük a katolikus egyházra is. Sőt, bizonyos tanokban jóval nagyobb is az egyezés ez utóbbival (pl. a szabad akarat kontra eleve elrendelés kérdésében), míg más tanokban persze nem.

Visszatérve még a konkrét példákra, ezek is csak látszólagos ellentmondások:

1.) Jézus a feltámadása után nem _azonnal_ ment fel a mennybe. De ezt a Bibliából nyilván te is tudod. Sok napon át megjelent itt-ott a különböző tanítványai és tanítványok csoportjai előtt, akiket tanított is. A Biblia sehol nem írja azt, hogy kizárólag a Közel-Keleten jelenhetett meg ez idő alatt. Az ellentmondás látszólagos.

2.) "Jézus maga is beszél ilyen hamis prófétákról" - és milyen érdekes, hogy mindenütt kiemeli: "hamis"! Ám ha Krisztus után a világ végéig már csak hamis próféták létezhetnének, mit kellene ezen kiemelni? Ráadásul összevetve ezt az Ámós 3:7-tel ("mert semmit sem cselekszik az én Uram, az Úr, míg meg nem jelenti titkát az ő szolgáinak, a prófétáknak") ismét az derül ki, hogy az ellentmondás látszólagos. Valóban, vannak hamis próféták, óvakodni kell tőlük.

Szóval, összességében azt mondom, hogy szerintem felesleges ellenséget keresni az utolsó napi szentekben, és azt méregetni, hogyan lehet nem kereszténynek nyilvánítani egy magát ízig-vérig kereszténynek valló közösséget, de nyilván mindenkinek szíve joga így tenni. Én úgy gondolom, hogy egy ilyen országban, amelyik felekezetileg már évszázadok óta erőteljesen sokszínű, sokkal hasznosabb az erre a sokszínűségre kifejlesztett együttélést kiterjeszteni másokra is, és közös célokért küzdeni, nem egymás ellen. Főleg mivel ez tényleg nem egyházi előírás a katolikus egyház részéről, hanem egyéni döntés kérdése. És főleg akkor, ha - milyen érdekes! - sehol nem fogsz olyan irodalommal találkozni, amelyben az egyházunk vagy a vezetői támadják más felekezetek tanításait, alapítóit, gyakorlatát stb.