Jézus az eredendő bűntől váltott meg minket? Mielőtt jézus nem váltotta meg a világot mi történt az elhunytakkal?

#9#: "A Biblia nem írja, hogy evett volna az ember az élet fájáról a kiűzetés előtt."

Isten mindent odaadott és átengedett az embernek. Minden növénynek ehettek a terméséből, gyümölcséből, ebbe beletartozott az élet Fája is.

1Móz.1,29. És monda Isten: Ímé néktek adok minden maghozó fűvet az egész föld színén, és minden fát, a melyen maghozó gyümölcs van; az legyen néktek eledelül.

1Móz.2,16. És parancsola az Úr Isten az embernek, mondván: A kert minden fájáról bátran egyél.

Az ember tehát evett az Élet Fájának a gyümölcséből! Egy fa volt megtiltva az ember számára!

1Móz.2,17. De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél; mert a mely napon ejéndel arról, bizony meghalsz.

Nos a Biblia bizony ír róla, hogy az ember igenis evett a bűnbeesés előtt az Élet Fájáról!!!!

#9#: "De, Jézus az eredendően bűnös természetünket is megváltoztatja."

Ez most számodra mit jelent? Te hogy értelmezed, amit írtál? Téged Jézus, hogy váltott meg az eredendő bűntől és, hogy változtatta meg a veled együtt született eredendő bűnös természetedet??? Írásodból az derül ki, legalább is úgy tűnik, mintha azt állítanád, hogy az ember Jézus által teljesen tökéletes és bűntelen lesz ebben a testben ebben a világban.

Szerinted ez így helytálló és igaz??? Te annak tartod magad, teljes mértékben bűntelennek, tökéletesnek és nincs benned semmi születendő, erdendő és öröklött bűn????? Ha így gondolod, akkor rosszul látod, rosszul gondolod!!! Érdemes olvasgatni a Biblia írásait, az Apostolok bölcs leveleit, mert akkor rádöbbensz az igazságra és megismered azt!!!!

Nos az ember amíg ember ebben a világban és ebben a testben, addig az ember nem tud tökéletes lenni, csak törekedni tud a tökéletességre az Atya Isten akaratának való engedelmesség által. Ebben segít az Isten Szent Szelleme, mert csak Ő általa tud az ember engedelmes lenni!

Istent és az Ő igazságát, kegyelmét, megbocsátását megismerve Jézus által az ember engedelmes tud lenni megzabolázva és féken tartani a bűnös énjét azaz, az ó emebrét!!!! A Szent írás ugyanis így tesz említést és így nevezi a féken tartott megzabolázott bűnös emberi tulajdonságot azoknál, akik már Krisztusban vannak: "Ó ember". (Efe.4; - Kol.3;)

Aztán az Írás kisértésekről ír, ahol és amiben helyt és ellen kell állni. Ha az ember még bűnében lenne megváltatlanul, akkor számára a bűn nem jelent kísértést, hiszen a számára a bűn természetes. Ám azért jelent kísérétst, mert az emberi énünk az ó emberünk meg szeretné tenni a bűnt. Ez viszont azt jelenti, hogy nem vagyunk tökéletesek és nem vagyunk teljes mértékben bűntelenek, noha Jézus mmegbocsátott és kegyelmébe fogadott.

Ezért is kell mindig imádkozni, hálát adni, bűneinket elismerni, beismerni és megvallani személyesen Jézusnak. Az Apcsel-ben is olvashatunk az Apostolokról, amikor éppen nem helyesen gondolkodtak vagy cselekedtek.

#11, #12.

A #9-es válasz írója vagyok.

Köszönöm a válaszodat!

Először a bennünk lakozó bűntől való megváltással kapcsolatos kérdésre térek ki:

Nem állítom azt, hogy én hibátlan lennék, ne lennék képes kisebb-nagyobb hibákra.

Az valóban igaz, hogy a lelkünk és a testünk még nem hibátlan, ezért képesek vagyunk hibázni és félreérteni dolgokat, vagy nem megfelelően gondolkodni bizonyos dolgokkal kapcsolatban.

Azonban a szellemünk már átesett a megváltáson.

János apostol 1. levelében ezek állnak:

"Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden." - 2 Korinthosz 5:17

"Senki sem cselekszik bűnt, aki az Istentől született, mert benne marad annak magva; és nem cselekedhetik bűnt, mivelhogy Istentől született." - 1 János 3:9

"Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született" - 1 János 5:1 első része

És még ez is fontos a kérdés kapcsán:

"és mindaz, aki szereti a szülőt, azt is szereti, aki attól született." - ez ugyanazon vers másik része.

Tehát szándékosan nem cselekszünk rosszat, legfeljebb mert nem értünk valamit eléggé, nem vagyunk elég erősek valamilyen téren, vagy még valami gonosz szellemi befolyás alatt áll az életünk, gondolkodásunk, amitől meg kell szabadulnunk. Ha tudjuk, hogy valami Isten szerint rossz, azt természetesen nem akarjuk cselekedni.

Ha a szellemünk nem lenne tiszta, hogy lakozna bennünk a Szent Lélek?

Természetesen pedig arra tényleg törekednünk kell, hogy a jót cselekedjük! Ez kötelességünk és dolgunk nekünk, Krisztus követőinek.

És jó ilyenkor átértékelni a dolgokat, ha tudjuk, hogy hibáztunk, megbánni bűneinket, imádkozni Istenhez, hogy mutasson utat, és hogy mit kellene jobban csináljunk, miben kéne változzunk. Hogy adjon bölcsességet. Ha átadjuk az életünk konkrétan adott területét Istennek őszintén, alázattal, komolyan, az is egy jó módja a cselekvésnek. Ezt javaslom.

És természetesen továbbra is törekedni, hogy jól cselekedjünk az ismereteinktől telhetőleg és, elhagyni addigi bűneinket miután felismertük őket.

Ezen felül az eredendő bűn következtében jött a halál az emberre, Jézus pedig megváltott a halál alól és a bűn szolgasága alól. Folyamatosan tisztít meg minket. És már egyiknek sincs hatalma rajtunk, ha hiszünk, mivel a Jézuséi vagyunk. Addig van hatalma a bűnnek és a halálnak az emberen, amíg nem fogadta el Jézust; amíg azokat szolgálja akár akaratlanul. Különben, mint említettem mi keresztények jól akarunk cselekedni.

A bűnös természet nem pont az lényegében, ami ellenkezik Istennel? Hogy ellenkezünk Istennel? Jézus Krisztus pedig pont ettől a tulajdonságunktól szabadított fel bennünket. Hogy ne ellenkezzünk vele, hanem az Ő dicsőségére éljünk, az Istent szolgálván. És mi már nem akarunk ellenkezni vele.

"Aki ismeri az én parancsolataimat és megtartja azokat, az szeret engem" - János 14:21-ből

"Ha valaki szeret engem, megtartja az én beszédemet:" - János 14:23-ból

"Mert az az Isten szeretete, hogy megtartjuk az ő parancsolatait" - 1 János 5:3

Aki pedig hiszi Jézus igazságát, az az Istentől született és mint írtam nem cselekedhetik bűnt, mert benne marad az Isten magva. Ha valaki hisz és megérti Isten és Jézus irántunk való tetteit, akkor ő szeretni fogja az Istent. Ezek miatt az Ő parancsolatait is megtartja. És formálja a szeretete.

Az Ó emberrel kapcsolatban szerintem kétértelmű is lehet a fogalom a két idézett fejezet alapján. A Kolossé levélben, ha jól látom úgy is értelmezhető, hogy azt már levetkeztük. Tehát mi már új teremtések vagyunk, ahogyan az általam idézett Korinthoszbeliekhez írt levélbeli részben áll. És csak legfeljebb a visszamaradó gondolkodások maradnak meg, amelyeknek még meg kell szűnni jelen lenni tudatos gondolkodásmódunkban, el kell tűnnie belőle. De ez talán inkább már ilyen agyi és lelki jellegű dolog szerintem. Tehát a szellemünk az nem akarja ezeket és folyamatosan ismerjük meg az igazságot. Ahogyan mondtad: Törekszünk a jóra, és ha felismerjük hogy valami rossz azt elhagyjuk. És a kísértés is egyre kisebb lesz. Végül talán még földi létünk során is megszűnhet - ezt most nem tudom biztosra(lehet, hogy nincs így), mindenesetre hatalma az nincsen felettünk. Mikor pedig Hozzá kerülünk meg is szűnik.

A másik témával kapcsolatban:

Az említett idézetekből azt gondolnám, nem következik, hogy evett az ember az élet fájáról. Csak az, hogy Isten megengedte. Legalábbis én ezt így értelmeztem, hiszen az egy felhatalmazás volt, amit az Úr mondott. Az pedig nem vonja maga után, hogy tényleg meg is tette, amire fel lett hatalmazva.

És később pedig abban a részben, amit korábban is idézni akartam, így írja a Biblia, mit mondott Isten:

"És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:" - 1 Mózes 3:22

(Sajnos a #9-es válaszban elírtam és 1 Mózes 4:22-t írtam, 1 Mózes 3:22 helyett.)

Ezért gondoltam, hogy nem evett. Mert, ha azt mondja: "ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is", én azt gondolnám, hogy abból még nem evett, mert akkor nem így fogalmazna Isten. És pedig akkor nem az lenne, hogy az ember(mindegyik) már most örökké élne, mert evett az élet fájáról?

Valahogy úgy képzelném el, hogy megkapta az ember a lehetőséget és a felhatalmazást, hogy bármiről egyen, amit Isten engedett, azonban még nem tette meg, hogy evett róla, ugyanis valamiért még nem vitte arra a lélek.

(A King James Biblia is így írja:

"And the Lord God commanded the man, saying, Of every tree of the garden thou mayest freely eat:

But of the tree of the knowledge of good and evil, thou shalt not eat of it: for in the day that thou eatest thereof thou shalt surely die."

Egy másik mai nyelvezet szerint könnyebben érthető fordításban(Bible in Basic English) így áll:

"And the Lord God gave the man orders, saying, You may freely take of the fruit of every tree of the garden:

But of the fruit of the tree of the knowledge of good and evil you may not take; for on the day when you take of it, death will certainly come to you."

Ez is egy felhatalmazás, nem pedig egy kötelezően megteendő dolog.)

(Az egy másik kérdés, hogy amennyiben még bűntelen volt és az Isten azt parancsolta, hogy "a kert minden fájáról bátran egyél; De a jó és gonosz tudásának fájáról, arról ne egyél", akkor nem az volt-e, hogy mivel nem volt bűnben, megtartotta az Isten parancsolatait és tényleg mindenről evett azt az egyet leszámítva, mivelhogy ez parancsolat volt. Azonban akkor az is magyarázat lehet a dologra, hogy a szándék a parancsolat megtartására megvolt, csak nem teljesedett be az élet fájáról való evés a bűnbeesés előtt. Talán pl. mert addig nem jutott eszébe, hogy arról egyen, de idővel evett volna, ha nem lett volna bűnbeesés. Tehát megtartotta volna ezt a szándéka szerint, csak nem tudta bevégezni, mert közbejött a bűnbeesés.

Ezenkívül Jelenések 22-ben is olvashatunk élet fájáról. Sokan azt mondják, hogy az ugyanaz. Ha a kettő ugyanaz, akkor az ember fog is enni abból, tehát a parancsolat így be is teljesedik.)

Én még mindig azt mondanám, hogy nem evett az ember az élet fájából az említett okokból kifolyólag.

Különben utánanéztem a neten több, kb. 5-6 forrásból is, meg megnéztem még néhány főcímet, amit kiadott a google és eltérő vélemények voltak a kérdésben. Volt aki ezt írta, volt aki amazt.

És megjegyezném most, hogy természetesen elfogadok bármi érvelést, ha akarsz valamit ezekkel kapcsolatban mondani.

És mindenki másnak meg írom, hogy mi itt nem gyűlölködünk, hanem egy értelmes eszmecserét folytatunk.

Nekünk keresztényeknek kötelességünk szeretni egymást.

#13#: "Tehát szándékosan nem cselekszünk rosszat, legfeljebb mert nem értünk valamit eléggé, nem vagyunk elég erősek valamilyen téren, vagy még valami gonosz szellemi befolyás alatt áll az életünk, gondolkodásunk, amitől meg kell szabadulnunk. Ha tudjuk, hogy valami Isten szerint rossz, azt természetesen nem akarjuk cselekedni."

Teljes mértékben egyetértek! A Krisztusban lévő ember szándékosan és tudaosan nem fog bűnt elkövetni, amiről tudja és tisztában van vele, hogy az.

#13#: "Ha a szellemünk nem lenne tiszta, hogy lakozna bennünk a Szent Lélek?"

Így van! Sőt, a Szent Szellem nélkül a szellemünk halott és tudatlan állapotban van. A Szent Szellem nélkül nem lenne tudomásunk Isten létezéséről, ismeretéről, bölcsességéről stb. sőt, azzal sem lennénk tisztában és tudatában, hogy bűnösek vagyunk és nap, mint nap bűnben élünk és bűnt követünk el tettekben, cselekedetekben, gondolatokban.

#13#: "Ezen felül az eredendő bűn következtében jött a halál az emberre, Jézus pedig megváltott a halál alól és a bűn szolgasága alól."

Ez így van, egyet értek. Az eredendő bűn az Istennek való engedetlenség, melynek következménye a halál, mind testi, mind szellemi halál.

A testi halál megmaradt, viszont a "halott" szellemi állapot megújúl, megvilágosodik, megtisztul, feltámad Jézus Krisztus megbocsátása, megisztítása és kegyelembe fogadása által által. Ezért a testi halál után az ember szelleme nem marad a tudatlanság homályában, (nem ragad a "szürkületi zónában"), hanem a felismerés állapotában megy a Paradicsomba.

#13#: "A másik témával kapcsolatban:

Az említett idézetekből azt gondolnám, nem következik, hogy evett az ember az élet fájáról. Csak az, hogy Isten megengedte. Legalábbis én ezt így értelmeztem, hiszen az egy felhatalmazás volt, amit az Úr mondott. Az pedig nem vonja maga után, hogy tényleg meg is tette, amire fel lett hatalmazva.

És később pedig abban a részben, amit korábban is idézni akartam, így írja a Biblia, mit mondott Isten:

"És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván. Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is, hogy egyék, s örökké éljen:" - 1 Mózes 3:22

(Sajnos a #9-es válaszban elírtam és 1 Mózes 4:22-t írtam, 1 Mózes 3:22 helyett.)

Ezért gondoltam, hogy nem evett. Mert, ha azt mondja: "ki ne nyújtsa kezét, hogy szakasszon az élet fájáról is", én azt gondolnám, hogy abból még nem evett, mert akkor nem így fogalmazna Isten. És pedig akkor nem az lenne, hogy az ember(mindegyik) már most örökké élne, mert evett az élet fájáról?

Valahogy úgy képzelném el, hogy megkapta az ember a lehetőséget és a felhatalmazást, hogy bármiről egyen, amit Isten engedett, azonban még nem tette meg, hogy evett róla, ugyanis valamiért még nem vitte arra a lélek."

Nagyon jó és elgondolkodtató meglátás és megközelítés és valószínűleg igazad van és jól látod, különben nem ugy lenne leírva, "hogy szakaszszon az élet fájáról is,". A meghatározó kulcs szó, jelző pedig az "is". Ez határozottan arra enged következtetni, hogy addig még valóban nem evett róla az ember. Ez pedig arra enged következtetni, hogy az "Élet Fája" nem egy átlagos fát jelent a többi fához hasonlóan, hogy azért éltek sokáig Ádám és Éva, mert folyamatosan ettek erről a fáról is. Amúgyis éltek volna örökké, ha nem szakítanak sem a tiltott tudás fájáról, sem az élet fájáról. Az Élet fája gyakorlatilag a megváltás szimbóluma, az ember Istenivé válása. Ám eleve elrendelt dolog, hogy Jézus megváltása és megbocsátása, kegyelembefogadása nélkül ez nem lehetséges. Ha szakítottak volna az Élet fájáról és ettek volna a gyümölcséből ez olyan, mintha megakarták volna kerülni a bűnhődést és az egész megváltást és egyből bűnösen örökéletűek legyenek Istenhez hasonlóan.

Köszönöm az írásodat nagyon hasznos és tanúságos volt.