Az 1 Korinthus 3-ban Pál azt mondja a gyülekezetnek, hogy nem táplálhatta őket kemény eledellel, mert még kiskorúak és még testiek, és még irigykedés és viszálykodás van közöttük. Mit értett ez alatt?

Szerintem olvasd el az egész 1 Korinthus 3-at, akkor világosabb lesz. Az itt szereplő "testi", "Krisztusban kiskorú", "emberi módon viselkedő" nagyjából mind ugyanazt takarja, mégpedig azt, hogy lelkileg fejletlen, lelkileg kiskorú.

Attól, hogy valaki egy ponton elkezdett hinni, megtért, még nem lesz azonnal lelkileg érett ember, akinek a jelleme krisztusi, aki úgy gondolkodik, úgy viselkedik, mint Isten vagyis mint Jézus Krisztus. Szóval Isten türelmes, de az nem azt jelenti, hogy szó nélkül hagyja a problémákat.

Pál apostol a korinthusi gyülekezet lelki éretlenségének a jelét látta abban, hogy különböző embereket dicsőítettek, őt magát, Pált is, és azzal dicsekedtek, hogy ők melyik keresztény vezetőt követik, és ez a gyülekezetet megosztotta, felbomlott az egység, elkezdetek más alapra építeni Krisztus helyett.

Az 1Kor 3:11 talán a kulcs idézet: "Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, aki Jézus Krisztus."

Tehát Isten elvárása a keresztények felé, hogy Jézust kövessék, benne bízzanak, és tanuljanak meg úgy gondolkodni és viselkedni, mint ő. Ez van írva a Bibliában: "Legyetek Isten követői, mint szeretett gyermekei." Egyszerűbb egy látható embert követni, mint egy láthatatlan Krisztust, de sokkal veszélyesebb is. Mert az emberek, a keresztény vezetők is emberek, tévedhetnek, ezért amit mondanak, azt le kell ellenőrizni a Bibliából, mert a Biblia a Szentlélek Isten által ihletett szöveg. Nem meglepő, hogy egyetlen Biblia van, és milyen rengeteg keresztény felekezet manapság? Azt hiszem, nagyon jó lenne, ha az 1 Korinthus 3-at megszívlelné a modern, egyre inkább megosztott kereszténység.

üdv, a javuló Stefán

Szia

Az első századi korintuszi gyülekezetben becsvágyó személyek jelentek meg, akik önmagukat állították a középpontba, emberekkel dicsekedtek, és viszálykodást idéztek elő a gyülekezetben. A gyülekezet széthúzó csoportokra szakadt, amelyek féltékenységükben emberekre tekintettek, ezeket magasztalták és követték. Pál kiemelte, hogy az ilyen féltékenység testies és nem szellemi megnyilvánulás: 1Korintusz 3:3; 2Korintusz 12:20. Megmagyarázta, hogy az Istennek tetsző szeretetben nincs helytelen féltékenység, inkább bízik és remél, és mindig mások érdekeit tartja szem előtt: 1Korintusz 13:4, 5, 7.

A Krisztus szerinti gondolkodásra buzditotta őket : "Mert senki sem rakhat le más alapot, mint ami már le van fektetve, és ez Jézus Krisztus." 3:11