Szerintetek hihetek az istenben?

#16 Hú, szóval nem volt miből erőt merítened és fennmaradtál a hegyen?

Ja nem, lekeveredtél onnan állításod szerint hit nélkül. Miben lett volna jobb, ha mindvégig meggyőződésed, hogy ott van veled egy istenség aki biztosan lesegít majd a hegyről? Egy nehéz vagy veszélyes helyzetben az elbizakodottság ugyan olyan káros lehet mint a kilátástalanság.

Hüye kérdés. Ha nem hiszel benne, miért akarnál benne hinni? Nyilván megvan rá az okod, hogy kételkedj. Ez az elméd racionális része. Te most komolyan arra gyúrsz, hogyan veszíthetnéd el szándékosan a racionális gondolkodásodat?

Mi sarkall erre? Társadalmi vagy családi megfelelési kényszer? Nem fog menni, ha logikusan gondolkodsz.

Szia!

Tudom, hogy mit írtál Jézusról, de kérlek olvasd el, amiket írok, mert segítség számodra! És lágyuljon meg szíved a válaszom elolvasása irányába!

Először is:

A Biblia arról, hogy honnan van a hit, ezt állítja:

"Azért a hit hallásból van, a hallás pedig Isten ígéje által." - Rómaiakhoz írt levél 10:17

Mint látod, ahhoz hogy valamit higgy, hallanod kell Istentől!

Most következik egy reflexió a #27-es válaszra, ami azt írja, hogy azt, hogy Isten megszólítson, ki kell érdemelni.

Ez nem így van. Ezt nem lehet kiérdemelni, mert kegyelemből van. Az Isten annak szól, akinek akar. Ha nem így lenne, cselekedeteink alapján ítéltetnénk meg és nem lenne lehetőségük hinni azoknak, akik még nem hallottak Istenről. Az már más kérdés, hogy attól még hogy valaki hallja Isten szavát, nem biztos, hogy hinni fog, de semmiképpen nem lehet "érdemből" kapni a hitet. Ha így lenne, nem lenne igazságos. Miután hallod azt, hogy Isten és Jézus mit tett - nevezetesen, hogy Isten az Ő egyetlen fiát adta oda értünk, aki pedig vállalta szabad akaratából azt, hogy felfeszítsék és meghal(Ennyire szeretett bennünket az Isten és Jézus, aki szintén az Isten), majd Jézus feltámadt és az Istennél van és él mindörökké. És ha hiszünk a Krisztusban, örök életünk van. - a szíved vagy befogadja, vagy nem fogadja be az igazságot! És itt is áll az, ami az előző bekezdésben van.

Az már más kérdés, hogy megvan az az élethelyzet, amikor a gondolkodásmódod megfelelő ahhoz, hogy Isten úgy lássa, hogy akkor épp pont szól neked és akkor éppen valósággá lesz benned a hit és termékeny lesz!

Lehet akarni hinni. Már miért ne lehetne. Szerintem ez fizikális szinten is mehet akár. Az ember képes bebeszélni magának dolgokat és magára erőltetni őket. Akár olyat is, amiben utána elkezd azután hinni.

És Isten segít, ha őszintén szívvel és alázattal teszed, mert látja azt, hogy te mit gondolsz a te szívedben.

Na most az van, hogy ha te magad akarsz lenni a saját "Istened", vagy ha azt akarod hinni, hogy az Isten nem egy, és állandó, örök Isten, aki mindenki számára ugyanaz, akkor démoni lelkek és gonosz szellemiségek is bemehetnek az elmédbe és hazugságokat állíthatnak, amelyeket te valóságnak hiszel el. Ha meg az igaz Istent keresed valós alázattal, akkor meg fogod találni!

A külön Isten az egy képzet, egy nem valós tény. Isten egy és mindenkinek ugyanaz. (Nyilván mondhat, és szerintem mindenkinek akivel kapcsolatba lép, mond is egyedi dolgokat. És feltehetőleg mindenkivel kapcsolatba akar lépni, legfeljebb az adott illető valamiért ezt nem fogja fel jól, vagy nem törődik vele, és ez emiatt nem sikerül. De az mindenesetre biztos, hogy Isten igazságos.)

Ha külön "Isten"-ed van, az olyan mintha magadnak szolgálnál, mert a saját gondolataidból táplálkozik. (Ha abból.) És az agyad képes a diszfunkcióra is, a hibás működésre. Bármikor jöhet egy hibás, romlott, vagy véletlen összetett gondolat. Főleg, ha sokat terheled az agyadat különben is. Amikor már fáradt az elméd és az aktív, kreatív gondolkodásod.

Rosszabb esetben még démonok is beleszólnak abba, hogy mi jut be az eszedbe.

Ha a te magad agyműködése az "Isten", akkor az felfuvalkodáshoz is vezethet, mert ha a te tudatodban vagy annak, hogy te vagy a magad "Istene", akkor azt hiheted majd, hogy te bármit megparancsolhatsz, bármit jól tudsz, bármit jónak, vagy rossznak nyílváníthatsz, bármiben hinned kell magadnak, azaz elfogadsz gondolatokat kész tényként, parancsolatként. (És különben is, abban hol van az alázat, hogy megint csak a saját agyadnak, pszichédnek rendeled alá magadat. Akkor is igazából pont magadra figyelsz.) És ezek a gondolatok a te saját vágyaidból is táplálkozhatnak.(Elmondásod szerint az elméd imitálná lényegében Istent) Amelyek meggondolatlanok és károsak is lehetnek. Emiatt és több más korábbi dolog miatt is az derült ki, hogy ekkor viszont Isten képes a hibára, és arra, hogy dolgokat ne tudjon, rosszul ítéljen meg. És Akkor az Isten mitől Isten? És az semmiből teremteni sem tud, halálból feltámasztani sem tud, stb... Azaz nem mindenható. De akkor miért lenne Isten? Valamint azt is feltételezed, hogy mindenkinek lehet ilyen személyes istene. De akkor szintén. Vagy az aki a fejedben él az nem Isten, mert több ilyen is van, mindenkinél más és más, vagy pedig ha Isten az aki a te fejedben él, akkor pedig a többiek hibásak kell legyenek, hamis valóságban kell éljenek. Ha pedig ezt hiszed, az megint csak felfuvalkodáshoz vezethet, mert magadat hiheted az Isten egy, igaz prófétájának. (Amennyiben az elméd játszaná "Isten" szerepét")

(És ha mindenkinek személyesen van egy istene, akkor megint csak: Mindenki gondolna valamit arról, hogy mi a jó/rossz. De akkor mi is a jó és a rossz, ha két embernek mást mond az ő istene? (Az eltérő személyével))

Az van, hogy korábban nekem is volt olyan, hogy a saját agyműködésemet összetévesztettem az Isten szavával bizonyos okokból kifolyólag és ez többször is úgy volt, hogy a saját vágyaim keveredtek a fejemben, majd ezek erőltették át magukat, hogy elfogadjam őket, úgy hogy tudtam, hogy ezek nem értelmesek, helytelen gondolatok. Akár úgy, hogy ebben a folyamatban rossz szellemiségek is részt vettek és be akartak lépni, mint Isten a fejembe.

És ezekből fakadt is olyan dolog, ami káros volt. Ha az emberrel ez történik, hajlamossá válhat valamelyest az önzésre, és a saját gondolatai helytállóságának túlzott elfogadására is.

Ha a saját gondolkodásmódod az Isten, saját magadtól fogsz tanácsot kapni, nem kívülről. Így ha valamit elfogadsz tőle, akkor magaddal és a saját gondolkodásoddal egyeztettél. Nem fogod megkapni azt a segítséget, amire valóban szükséged lenne. Ami tőle jön és olyan dolgokra mutat rá pont, amit a te elméd nem ismer fel és te magad nem látsz meg. A barátok is részben pont ezért tudnak segítségedre lenni. Mert olyan szemszögből tudják látni a történetedet, amelyből te magad nem, és olyan tanácsokat tudnak adni, ami neked nem biztos, hogy eszedbe jutott volna, vagy ha igen, lehet, hogy már túl későn.

Az alázat gyakran különböző élethelyzetekből, életedben végbemenő eseményekből jön. Ha valamiért olyan szituációba kerülsz, lehet, hogy rájössz jobban arra, hogy ez hogyan működik. Pl., ha edződ van valamilyen sportban, tanítód valami téren, akiktől akarsz tanulni, vagy csak valami teljesen egyéb átlagos élethelyzet átlagos emberekkel. Bármikor előállhat ilyen. De különben, ha valóban érdekel az alázat, gondolkodj rajta, elmélkedj rajta, próbáld megérteni. Nyitottan új gondolkodásmódokra. És akkor valóban jobban meg fogod tudni érteni.

Ahhoz, hogy abban higgy, hogy le tudsz jutni a hegyről, különben meg nem kell feltétlenül Istenben higgy. (Persze az lenne a jó, hogy benne is bízz.) Tudsz hinni a saját képességedben(ami nem jó sokszor, mert elbizakodottsághoz vezet), a szerelmedben ha van(ne tedd! Másik hamis istenkép!), abban hogy őt szereted és még látni akarod ezért le kell juss, hogy valaki mást szeretsz és ezért le kell juss, valaki vár rád ezért le kell juss, vagy csak abban, hogy élni akarsz és sikerülni kell lejutni. Sőt, ne tedd, de akár még a Sátánban is hihetsz, hogy majd ő lehoz. Ezt tényleg ne tedd, mert ő ha úgy látszik segít is, valójában kihasznál és kárt okoz benned!

Ezek után most leírnám a következőt:

Isten tényleg létezik, és Ő egy.

Ő teremtette a világot, Ő uralja a mindenséget a kezdettől fogva. Ő teremtett minket, és Ő vigyáz ránk. Ő szeret minket! Ő figyel ránk! Ő törődik velünk és a legjobbat akarja nekünk!

Ő annyira szeret bennünket, hogy az egyetlen fiát, Jézust odaadta értünk azért, hogy mi akik bűnösök és hibásak vagyunk, és a cselekedeteinkkel nem tudjuk kiérdemelni az örök életet, örökké éljünk!

Ha hiszel Jézus Krisztusban, hogy Ő megváltott, örök életed van. Ő megigazít. És mindez kegyelemből van. Mert Isten szeret bennünket!

Keresd az igaz Istent, mert Ő létezik, él, egy és szeret. Ő soha nem dob el magától és bármikor segít neked, ha hiszel benne. Kérj tőle bölcsességet és megkapod. Olvasd az igét! Leginkább az Újszövetséget! És meglátod, mi az ami valóban az Istentől van és a valódi örömhír! :)

#33-as válasz írója vagyok

Ez: "És Isten segít, ha őszintén szívvel és alázattal teszed, mert látja azt, hogy te mit gondolsz a te szívedben.",

arra vonatkozik, hogyha akarod azt, hogy higyj; akarod a Benne való hitet!

Szintén a #33-as válasz írója vagyok.

Itt: "Főleg, ha sokat terheled az agyadat különben is. Amikor már fáradt az elméd és az aktív, kreatív gondolkodásod."

Ezeken kívül még a túlterhelés is nagyon sokat számít; ha túl sok (különböző) dolog van az agyadban és túl sok dolgot kell feldolgozni.

És nemcsak démonok, de a Sátán is tud szólni az emberhez. Persze Isten bármikor meg tudja szabni, hogy ezt engedi-e! Tehát, ha Isten úgy akarja, nem fog hozzád szólni semmiféle gonosz lény, akkor sem ha ez az ő minden vágyuk!

*mert ha a te tudatodban vagy annak, hogy te vagy a magad "Istene" =

mert ha te tudatában vagy annak...

És az erre vonatkozó állítások akár tudat alatt is megtörénhetnek, úgy hogy te csak várod a "parancsolatot", majd megkapod az agyad(, és/vagy gonosz szellemek) által létrehozott valamit, amiről te elhiszed, hogy kívüled jön.

*hogy a saját vágyaim keveredtek a fejemben -> azzal keveredtek, hogy mit hittem az igazsággal és az agyam végül valamiért elfogadta, hogy abban higgyen, ez az igazság.

És utólag biztos vagyok abban szinte, hogy gonosz szellemek is eljátszották velem ekkor bizonyos esetekben, hogy ők Isten és sajnos hittem nekik. Úgyhogy ez veszélyes ilyen szempontból. A földi életedben kárt tud okozni. És a lelkednek is rosszul eső dolgokat tud tenni.

*Ami tőle jön és olyan dolgokra mutat rá pont, amit a te elméd nem ismer fel és te magad nem látsz meg. -> Itt azalatt, hogy "Ami tőle jön", arra gondoltam, hogy ami Istentől jön.

Aki hisz Jézusban, annak örök élete van!