Miről szól a Róma 14.?

KZitus Köszönöm!

És te mit szólsz ehhez?

https://www.youtube.com/watch?v=DGmf8yLqWdY&t

Csak 7 perc az egész.

14-es, 15-ös.

Tudok ezekről az igékről, de akkor szerinted mindezeknek ellene mondanak ezek az igék:

„Mindent, a mit a mészárszékben árulnak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.”

„Ha pedig valaki meghív titeket a hitetlenek közül és el akartok menni, mindent, a mit elétek hoznak, megegyetek, semmit sem tudakozódván a lelkiismeret miatt.”

„De ha valaki ezt mondja néktek: Ez bálványáldozati hús, ne egyétek meg a miatt, a ki megjelentette, és a lelkiismeretért; mert az Úré a föld és annak teljessége.

De nem a tulajdon lelkiismeretet értem, hanem a másikét. Mert miért kárhoztassa az én szabadságomat a más lelkiismerete?"

„Tehát a bálványáldozati hús evése felől tudjuk, hogy egy bálvány sincs a világon, és hogy Isten sincs senki más, hanem csak egy.

Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr;

Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa.

De nem mindenkiben van meg ez az ismeret; sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik, és az ő lelkiismeretök, mivelhogy erőtelen, megfertőztetik.

Pedig az eledel nem tesz minket kedvesekké Isten előtt; mert ha eszünk is, nem leszünk gazdagabbak; ha nem eszünk is, nem leszünk szegényebbek.

De meglássátok, hogy ez a ti szabadságtok valamiképen botránkozásukra ne legyen az erőteleneknek.

Mert ha valaki meglát téged, a kinek ismereted van, hogy a bálványtemplomnál vendégeskedel, annak lelkiismerete, mivelhogy erőtelen, nem arra indíttatik-é, hogy megegye a bálványáldozatot?

És a te ismereted miatt elkárhozik a te erőtelen atyádfia, a kiért Krisztus meghalt.”

Az én magyarázatom ezekkel kapcsolatban az, hogy igen, bűn a bálványáldozat megevése, ha abból a célból eszi valaki, amire szánták.

De ha Isten dicsőségére eszik valaki, és nem mint ördögöknek való áldozatot, akkor tiszta, mert megtisztíttatik.

És ezáltal semmi sem tisztátalan a tisztáknak, sőt semmi sem tisztátalan önmagában, hanem bármi annak tisztátalan, aki tisztátalannak tartja.

Persze ez nem az amúgy is tisztátalan állatokra vonatkozik, hanem a tisztákra, amiket Isten eledelre és áldozatra is rendelt.

Vagyis Pál nem a tiszta és tisztátalan állatok vonatkozásában mondta azt, hogy már minden tiszta és nem kell többé különbséget tenni köztük. Hanem csakis a bálványoknak áldozott hús tekintetében mondta el a teljes tanítását a három fejezetben és a hozzájuk tartozó pár mondatban, ami más levelekben található.

Ezt még egyszer ide illeszteném:

"...sőt némelyek a bálvány felől való lelkiismeretök szerint mind mai napig mint bálványáldozatot eszik..."

Tehát, mint bálványáldozatot eszik azt a húst, ami bálványimádatra is lett száva. Nem úgy eszik, mint Isten által tisztának minősített állatot, az Isten dicsőségére, hanem mint bálványáldozatot az ördögök imádatára. Legalább is sokuk még úgy ette, mint bálványáldozatot, és nem tudott ezzel mit kezdeni a lelkiismerete. Meglehet nem mindenki ördögöket akart tisztelni, de a tudatában mégis az volt, hogy amit eszik az mégiscsak ördögöknek lett szánva. És így mégis csak ördögöket szolgál. Ezt a dilemmát oldja fel Pál ezzel az egész tanítással. Hiszen a lényeg az, hogy tudjuk, kinek a dicsőségére esszük a húst, és semmiképp nem ördögök dicsőségére esszük. Ez tehát elhatározás és elhatárolódás kérdése, de nem az evésben, hanem a viszonyulásban. De sokuknak nem volt meg a hite, hogy ezt megértse, hanem csak a törvényismeret, ami szerint tisztátalannak tartották a húst.

19-es. Ha eleve Isten hatalmát fogadom el magam felett, mit érdekel engem, hogy ha abból a húsból eszem, ami kifejezi azt, hogy az ördögök hatalmát fogadják el mások, és ők azért eszik? Istené viszont az egész föld, tehát nem számít, kinek áldoztak a hússal, ha én nem az ördögök hatalmának elfogadását nyilvánítom ki az evés által, hanem csak az éhségemet csillapítom.

A katolikusok meg, ha szobrokat imádnak, kérdés náluk, hogy el akarják-e fogadni maguk felett Isten hatalmát, uralmát, vagy eleve szándékuk az ördögimádat, az ördögök hatalmának elfogadása, mert akkor minek szállnak szembe direkt Isten parancsolatával? Egyelőre a másik gondolatodat most nem elemzem, mert most nincs rá kapacitás.