Melyőtök hogyan fogalmazza meg az eltérést az alábbi fogalmak között: vágy, hit, remény, bizalom?

Folytatom:

engem a hit sose tudna összehozni senkivel, se a vallás, mármint abban az értelemben, amiket én értek ezek alatt.

Azokkal szeretek közösséget vállalni, akik az igazságot, a teljes valóságot keresik, ELFOGULATLANUL, OBJEKTÍVEN, ÉS

gondokodás útján,

nem pedig hit útján.

Csakhogy jó arány, ha százból egy emberre akadok...

Pontosabban szólva én megtaláltam, azonban az Eredetet analógiába lehet vonni a hétköznapi tényezőkkel, nos, ebben igen ritka, hogy valaki parnter volna. A többség sajnos lop, csal, hazudik, még önmagának is... Jogos önvédelemből még érthető, adott esetben, csakhogy a többségnek másból se áll az élete, sajnos.

Az intézményesített hitet kritizálom, előző. A vallásnak a hatalmi oldalát, mely manipulatív.

Ellenben Jézust, Buddhát és Mohamedet remek filozófusoknak tartom.

Köszönöm, eddig kizárólag építő hozzászólásokat olvastam, külön köszönet az illetőnek, aki egy teljes képernyőoldalnyi választ adott (az első válaszokat, elmondása szerint).

A FŐ BIZONYTLANSÁGOM, HOGY KI MIT ÉRT HIT alatt.

HIT.

Ez számomra még mindig felfoghatatlan, megfoglhatatlan, érthetetlen valami, még akkor is, ha sokan sokfélét értenek alatta, ami ugye a dolog megfoghatatlan jellegét bár erősíti, ámde valami közös elképzelés a hit fogalma alatt, gondolom, csak van a hívők között...

Szóval a válaszoknak örülök, azonban nem igazán kaptam megfogható választ a HIT fogalma kapcsán, főleg, hogy igazán miben tér el a másik 3 fogalomtól. Pl az utóbbi kedves válaszoló szavai:

"Bizalom: Elhiszed amit mond"

"Hit: Az Úristenben való bizalom, ami magábafoglalja, hogy Ő van és szeret minket"

Ergo: HIT, őszerinte: elhinni, amit mond az Úristen, ami magábafoglalja, hogy Ő van és szeret minket.

Na de, nem értem, miért kellene csak úgy elhinnie valakinek olyasvalaki, vagy valami szavait, aki/ami léte felől nicns is megbizonyosodva?

Te érted, aki megfogalmaztad szavaidat?

Mert nekem az a gyanúm és tapasztalatom a legtöbb hívőről, hogy nem érti, miben hisz, csak vakhitű.

Ellenbe, olyanok meglátása érdekel leginkább, aki hivő is, és egyúttal ÉRTI IS, miért hisz és miben.

Nekem sose volt szükségem se hitre, se ellenhitre, se hitetlensére. Mégis látom a végltelen egészet, ahoyg az van. Na meg volt olyan jellegá tapasztalásom is, de még az sem kellene, anélkül is tudnám, mivel filozófiailag kikövetkeztethető a végtelen egész mibenléte.

Ettől függetlenül érdekel, hogy AKI ÉRTI azt, amiben ő hisz, mi az ő számára a hit? AKI ÉRTI IS, a saját hitét. Nem a vakhit fogalma érdekel, hanem a tudott hit!

És hogy miért érdekel? Azért, mert sajnos sokan dobálóznak szavakkal, az pedig -stílszerűen szólva- hitelételenség a szememben, vagy a saját szavaimmal szólva: nem reális, nem valós megalapozottságú.

...Folytatom: magyarán a legtöbb hívőről inkább azt látom, sajnos vakhitű, és nem hite van, hanem legfeljebb vágya / reménye / bizalma / (isten)félelme. Akkor mégis mitől hivők azok a személyek...?

Szóval a TUDOTT hit fogalma érdekel leginkább....