Megéri hívővé válni?

#1 az első mondatot leszámítva mindennel egyetértek, viszont abba az egybe bele is kötnék :)

Igaz, hogy a hit ajándék, de lehet törekedni arra, hogy meghalljuk Isten hangját. Akármennyire furcsán hangzik, lehet imádkozni a saját megtérésünkért, és szerintem kell is. Én például így tértem meg. Nem olyan környezetben nőttem fel, ahol kaptam volna a hitet és ezért teljesen idegen volt nekem. Mégis éreztem belül, hogy annak ellenére, hogy nem hiszek benne és idegen nekem, ott van az igazság és szeretnék benne én is hinni. Ezért imádkoztam a megtérésemért és megkaptam ezt az ajándékot. Szóval az ember tud és kell is tennie a megtéréséért.

Kérdező, milyen szempontból kérdezed, hogy megéri?

Anyagilag szerintem nem éri meg. Nem nagyon kapsz pénzt, de adni azt kell. Arról nem is beszélve, hogy ha kocsival mész templomba akkor még a benzint is fizetned kell.

Ez elég felületesen vizsgálja az anyagi oldalt de a lényeg, hogy ilyen szempontból nem éri meg.

Kivéve talán, hogy ha te akarsz vallást indítani. Abban már lehet pénz de ez már nem a hit kérdése.

Időben sem éri meg. Elmegy az időd a templomozással, Biblia olvasgatással, imádkozással, stb.

Érzés tekintetében kérdéses. Vannak akiket megnyugtat, könnyebben feldolgozzák a halál eseteket, stb. De érinthet az egész negatívan is akár, ilyen például amikor valaki meg akar felelni a vallása által támasztott nézeteknek de a folyamatos bukások le stresszelik, kikészítik.

Aztán van még a túl világi előnyök. Ez nagyon kérdéses rész és leginkább attól függ, hogy milyen áldozatokat ér meg neked az itteni életedben az, hogy talán a halálod után jó legyen.

Ez már nagyon bizonytalan rész mert:

- Koránt sem biztos, hogy van bármi is így minden itteni áldozat fölösleges lehet

- Koránt sem biztos, hogy melyik út vezet téged a jóhoz, mert könnyen lehet, hogy a jó útnak gondolt visz pont a kárhozatba.

Ez a rész egy hatalmas lutri.

> #1 az első mondatot leszámítva mindennel egyetértek

Vannak hívő ismerőseim, vannak agnosztikus ismerőseim, vannak ateista ismerőseim, sőt vannak kvázi vallásellenes ismerőseim. Nem tudok róla és nem is nagyon tudom átélni azt a helyzetet, mikor valaki egy szép csütörtöki délután elgondolkodik azon, hogy „Most higgyek? Ne higgyek? Üsse kő, mától hiszek/nem hiszek”. Az ember hívővé válik, ateistává válik, amin amúgy egy-egy katartikus élmény tud változtatni, akár egy emberi szempontból sorsfordító élmény, de akár egy kívülről prózainak tűnő élmény is, mondjuk valaki nézi a repedést a falon, és akkor él meg belül valamit, akkor áll össze benne valami, ami aztán erre vagy arra változtatja a világképét.

Nem tudom elképzelni, hogy valaki komoly képpel azt mondja, hogy „én ekkor és ekkor *döntöttem el*, hogy hiszek Istenben”. Olyan van, hogy valakit ekkor és ekkor szólított meg isten, vagy ekkor érezte azt, hogy…, vagy ekkor ébredt rá arra, hogy….

> Igaz, hogy a hit ajándék, de lehet törekedni arra, hogy meghalljuk Isten hangját.

Akkor ő már régen hisz. Ha te nem hiszel mondjuk az azték Ketzalkóatlben, akkor nonszensz számodra az, hogy arra törekedj, hogy „meghalld a hangját”. Kinek? Akiről meggyőződésed, hogy nem létezik? Persze egy ateista is elolvashatja a Bibliát, de ha ő valóban ateista, akkor nem fog hívővé válni. (Hacsak nem burokban nőtt fel és nincs egy vázlatos képe, hogy kb. mit tartalmaz.) Pont annyira nem, mintha egy keresztény olvasná el mondjuk a Mahábháratát. Lehet, hogy érdekes „mesének” fogja tartani, lehet, hogy kulturális érdekességnek fogja tartani, vagy esetleg bölcs és elgondolkodtató történeteket fog olvasni, de nem lesz tőle hindu, ha amúgy nincs benne a hinduizmusba való hit akár csak elnyomva is.

> Akármennyire furcsán hangzik, lehet imádkozni a saját megtérésünkért, és szerintem kell is

Ez inkább szól a kételyeidről, illetve a hited elfogadásáról, tudatosításáról, megerősítéséről. Aki nem hisz, nem imádkozik sem Istenhez, sem azért, hogy megtérjen, hanem meggyőződése az, hogy nincs kihez imádkozni és nem is akar hívő lenni, mert a hívő világképét tévesnek tartja. Aki már imádkozik, az valahol belül úgy érzi, hogy létezik az, akihez imádkozik. Nem hívsz fel egy számot, ha az a meggyőződésed, hogy a vonal túloldalán nincs senki. Manapság senki nem imádkozik Zeuszhoz, hogy higgyen az görög mitológiában. Értelmetlen és értelmezhetetlen lenne.

Nem arról volt szó, hogy nem hittél Istenben, hanem arról, hogy a kételyeid erősebbek voltak a meggyőződésednél.

5

"Nem éri meg mert isten egy rossz valami, vagy valaki, vagy mit tudom én hogy milyen lény, aki elveszi az emberek szeretteit és örök szomorúságot és fájdalmat,bánatot ad nekik."

De ha nem hiszel Istenben, akkor ezek a szenvedesek megszunnek? Akkor nem halnak meg az ember szerettei?

7

Nem az 5 vagyok.

Ha nem hiszel benne is megtörténnek ugyan azok a rossz dolgok de akkor kb azért mert ilyen a világ.

Azonban ha hisz akkor mindezért Isten teszi felelősé és így egy gonosz, embereknek ártó istenben hinne. Ez pedig szerinte nem éri meg. Nem éri meg egy gonoszt követni.

Kb ez lehet a felvetés lényege.

Nem. A kereszténység hazugság.

A biblia hazugság.

Yahweh meg csak egy random entitás, több millió másik entitas között, aki túl nagyra nőtte magát.

Ajánlom nézzêl utána a Bolzmann-agy jelentésének.

8

"akkor kb azért mert ilyen a világ" - ez a vilagnezet is egy rossz vilagot kepzel el. Ez ez elkepzeles sem "eri meg" jobban.

Nekem mindegy, ki miben hisz. De a valaszolo azt irja, hogy "Az lenne a normális ha nem lenne betegség, halál. Örökké élnénk a szeretteinkel." Ez pedig isten nelkul sem lesz.

Remelem nem tortent valami szornyuseg az illetovel, mert mashova is beirta ezt. Van, amikor isten nelkul konnyebb kibirni a szenvedest, van, amikor istenhitben. A keresztenyseg azt tanitja, hogy feltamadunk, es a szeretteinkkel ujra talalkozunk, a halal csak atmeneti allapot.