Csak szerintem nem kéne senkit örök pokolba küldenie egy jóságos Istennek?

Bolyki György: Mi lesz a pokolban?

https://www.youtube.com/watch?v=ol4Xvustuow

Frederic Farrar: Eternal hope (1878)

[link]

Megadhatná a szabadulás lehetőségét és nem kellene szadisza módon trancsíroznia az elveszetteket....

Kizárt, hogy valaki magától az örök szenvedést választaná. Ezt érdemelni a házasság előtti szexért meg elég betegesen túlzás...

#1#

Azért nem ilyen egyszerű a dolog. Nem fog az emberiségnek 99.9%-a a pokolra jutni, de nemis fognak a Paradicsomban, Isten országában lenni a hitetlenek. Vannak más várakozó helyek is mint pl. a Seol. Az igazaknak Jézus visszajövetelekor lesz feltámadásuk addig, ők a Paradicsomban, Isten országában várakoznak. Minden más hitetlen ember számára csak Jézus ezeréves Királysága, uralma után lesz lehetőségük a feltámadásra az utolsó ítéletre.

Jel.20,5. A többi halottak pedig meg nem elevenedének, mígnem betelik az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.

Jel.20,6. Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak ő vele ezer esztendeig.

Jel.20;

11. És láték egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta űlőt, a kinek tekintete elől eltűnék a föld és az ég, és helyök nem találtaték.

12. És látám a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, a mely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, a mik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.

13. És a tenger kiadá a halottakat, a kik ő benne voltak; és a halál és a pokol is kiadá a halottakat, a kik ő nálok voltak; és megítéltetének mindnyájan az ő cselekedeteik szerint.

14. A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava.

15. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vetteték.

Tehát a hitetlenek kapnak egy utolsó esélyt az utolsó ítéletkor, ám az igazakkal már így sem lehetnek együtt, mert ők magasabb dicsőségben (Jézussal) lesznek. A kegyelemben, megbocsátásban részesülők, akik nem jutnak a pokolra és a tüzes tóba, azok pedig mind alattuk lesznek majd.

#3 az előadásban elhangzik, hogy az aionion nem örök, végtelen időt jelent.

Ajánlom a Farrar könyvet (van egy még részletesebb könyve is a témában, Mercy and judgement). Nem kötelező úgy felfogni, hogy a büntetés bosszúból van, hanem úgy, hogy javulást szolgáló büntetés. Három alapvető felfogás van a pokolról, keresztény körökben:

1) örök szenvedés (elzártság Istentől)

2) az elkározók megsemmisítésre kerülnek végül (annihilizmus)

3) univerzalizmus: végül mindenki üdvözül, vagy a nagy többség igen

Én a harmadikhoz húzok.

A Farrar könyv pdf 13. oldalától (ha letöltöd, akkor érvényes, hogy 13. oldal), az előszóban össze is foglalja ezeket a legnépszerűbb nézeteket.

57. oldalon van a tartalomjegyzék az igehirdetésekről. Nem meglepő, hogy támadások érték ezért az anglikán szerzőt, a más nézeteket vallók részéről.

Én sem tudom úgy elképzelni Istent, mint egy patkánykísérletet folytató szörnyeteget, aki a nagy többségtől megszabadul, mint "mellékterméktől".

Viszont meg kell küzdeni a sötét erőkkel azért, hogy lelki üdvre jusson valaki. Isten megpróbálja a lelkeket.

6 vagyok. Számomra két problematikus dolog van a kereszténységben. Az egyik, hogy azt sulykolják, hogy a Biblia tévedhetetlen és minden szava egyenlő színvonalon "Isten szava". Mivel ez a kérdés sem hagyott nyugodni, ennek a témának is utánajártam, és felleltem alternatív nézeteket. Ide tartozó irodalmak:

Fabiny Tibor: Ami változik és ami/Aki örök a Szentírásban

[link]

A Biblia Isten Igéje, vagy tartalmazza Isten igéjét?

[link]

Ursula Struppe: Bevezetés az Ószövetségbe (Jel Kiadó)

Frederic Farrar: Bible Its meaning and supremcy

[link]

Szintén jó még Keith Giles: Jesus unbound (e-könyvben van meg nekem)

A másik problematikus dolog a pokol kérdés, ld. fentebb.

Viszont túl sok érv szól a kereszténység mellett számomra ahhoz, hogy a problematikus témák eltérítenének tőle.

#7 mint írtam, az aionion nem örököt jelent, hanem időkre szólót. A kolasis-t pedig, fel lehet fogni úgy, hogy nem bosszúból történő büntetés, hanem jobbító célú büntetés. Intuitív alapon ki kell zárni, hogy Isten örök pokolra küldené a többséget, mivel ez nem egyeztethető össze egy erkölcsös és irgalmas lénnyel.

Idézek párat Bergyajevtől is:

„A kereszténységhez való viszonyulásomban az embereket a poklot pártolókra és az azt ellenzőkre osztottam fel. Számomra ez a keresztények megítélésének alapja. Meg vagyok győződve róla, hogy azok fogadják el a poklot, akik azt magától értetődően másoknak szánják.”

„Gyötrő vallási kételyeket csak akkor élek át, amikor feltételezem egy olyan megmerevedett, hagyományos dogmatikus hit igazságát és helyességét, amely tiltakozást, sőt engedetlenséget kelt bennem. De elegendő megnéznem az ilyen hit igaztalanságát és helytelenségét, hogy megerősödjék hitem és meggyőződésem, s hogy tovatűnjön mindenféle kételyem.”

„Minden, ami a kereszténységben, sőt az evangéliumokban ellentmond ennek az örök isteni emberségnek, exoterikus, külső használatra való, pedagógiai, a bukott emberi természethez igazított.”

„De hasonlítsuk össze a Hegyi beszéd, sőt az Evangélium egész szellemét a példabeszédekkel! Ezekben a gazda rendszerint éles különbséget tesz ember és ember között, és az akaratának ellenszegülőket tüzes pokolba küldi, ahol sírás és fogak csikorgatása lesz. A példázatokban kegyetlenség és könyörtelenség van (…)

Egy átlagosan humánus XIX. századi ember nem járt volna el olyan keményen a mécsesüket meg nem töltő szüzekkel, vagy a talentumukat nem gyarapító szolgákkal, mint a példabeszédekbeli gazda. De hiszen a gazda - Isten. Engem ez mindig riasztott.”

„Minden, ami a kereszténységben, sőt az evangéliumokban ellentmond ennek az örök isteni emberségnek, exoterikus, külső használatra való, pedagógiai, a bukott emberi természethez igazított.”

„(…) Elfogadhatatlanok az Evangéliumnak azok az elemei is, amelyek ítélkező, büntető jellegűek, és pokollal fenyegetnek.”

(forrás: Önmegismerés)

Viszont ezekkel együtt se mondom, hogy az üdvösség nem jár küzdelemmel, a sötét erőkkel. Próba nélkül nem lehet szép helyekre jutni.

Most nézzük meg ebből a szemszögből is a dolgokat. Keresd ki a Bibliából az 1János 4:8-at. Itt azt írja, hogy Isten szeretet. Szintén ezt erősítik meg a következő versek is: Mikeás 7:18 és a 2Mózes 34:6.

Csak a józan észt használva érezhetjük, hogy egy ilyen szerető Isten a halál után senkit nem küld egy szenvedéssel, örök kínnal teli gyötrelmes helyre.

Miért tenne ilyet, ha nem leli örömét a szenvedésben?

Mert ha ő ilyen helyre küldené az embert, akkor az azt jelentené, hogy Isten kegyetlen. De nem az. Az teljesen más, ha fegyelmezi azt, akinek szüksége van rá, de nem kegyetlenkedve. Ha meg is engedte Mózes idejében pl. a halálbüntetést, azt is nézd, hogy az egy más kor volt, az akkori világ teljesen más volt.

De még akkor is voltak Istennek olyan elrendezései, hogy mi van, ha valaki nem szándékosan ölt meg valakit. Ilyen esetben volt a nem szándékos emberölőnek lehetősége védelemben részesülni. A mostani modern korban már pl. nem köveznek meg egy gonosz útra tért embert, hanem pl. kiközösítik az egyházból.

Csak ugye zavaros a dolog, hogy akkor miért van ez a pokolról szóló téma, meg miért hisz benne sok vallás? Sajnos azért, mert a vallások a történelem folyamán keveredtek a filozófiával. Az én meggyőződésem szerint nincs olyan hely pokol néven, ahol az ember szenvedne a halál után. Akinek pedig ilyen látomásai voltak hívőként, egy Ördögtől való becsapásnak tartom.