A buddhista filozófia csak hercegeknek való?
Már régóta nyugtalanítanak a buddhista filozófia alapjai, de még sehol nem kérdeztem rá.
Néhány Buddha által javasolt életvezetési tanács, pl.:
- aranyközépút
- 8 nemesrétű ösvény
- nem ragaszkodás
Szidhárta király gyermeke volt, hercegnek született, semmi kötelezettsége nem volt, azt csinált amit akart.
A te életedben te határozod meg, hogy mennyit és mit dolgozol? Mondjuk azt mondod, hogy élsz egy szerény közép szintű életet, van egy takaros kis házad, van egy középkategóriás autód, nem luxusolsz, nem májerkedsz, nem dőzsölsz, cserébe viszont csak annyit dolgozol, hogy ne gyötrődj miatta. Megteheted?
Nem ragaszkodsz nagy vagyonhoz, de a nagy vagyonhoz ragaszkodók ragaszkodnak a te leszívásodhoz. Nem ragaszkodsz a parazitákhoz, de ők mégis ragaszkodnak az energiáidhoz.
Na hogy van ez? Ha nem születtél világi hatalomba/szabadságba, hogyan adaptálod a buddhizmust?
válasza:
válasza:Ha valakinek van
- egy takaros kis háza (akármit is jelentsen ez)
- középkategóriás autója
Az a jelenlegi magyar valóságban vagy luxusol (ismét a tököm tudja ez a szó mit jelent), vagy pedig beleszületett a jóba és kapta.
#2 Hát igen.
A legtöbb embernek még az alapszükségletei sincsenek rendesen kielégítve (evés, ivás, alvás, biztonság, szexualitás), cserébe meg robotolhat látástól vakulásig.
Nincs lehetősége aranyközéputat választani. Nincs elég hatalma/szabadsága hozzá.
Azért agyalok azon, hogy egy hercegtől jövő filozófia hercegeknek való. Vagy szerencséseknek, akik szerényen ki tudják elégíteni az alapszükségleteiket, szerény energia befektetéssel.
válasza: válasza:Nem tudni, mennyit tudsz a tanról, de azzal egészítsük ki a leírást, hogy Sziddhártha ugyan hercegnek született, de mindenről lemondott és remete/aszkéta életet élt, majd megvalósította a megvilágosodást, onnantól pedig senkinek nincs szüksége semmire.
Tehát ő királyi családba született (a hagyomány szerint), de a vagyonról, feleségről, gyermekről, családról lemondott, nem birtokolta őket és nem birtokolt tárgyakat sem.
Azt a tudatállapotot, amelyben egy buddha létezik, emberi elmével nem lehet felfogni.
Abban az állapotban már a test is máshogy működik.
#5
Gondolom igen, ha egy pillanat alatt át tudod addni magad a nírvánának, akár a mahasamadhi-t is véghez tudod vinni éppen amikor kell, akkor nem kell már semmihez sem ragaszkodni.
Mondjuk én úgy tudom, hogy Sziddhártát egy pozitív illúzióban tartotta az apja. Aztán egyszer véletlenül látott egy öreg halldoklót és átment valami mély fájdalmas katarzison (nem volt a pszichéje felkészülve a pokol látványához és így elég intenzíven élte meg az együttérzést a haldoklóval).
Utánna elkezdett tanulni, hindu kolostorok és tanítók sorait látogatta, majd őket is otthagyta.
Nem látok olyat az élettörténetében, hogy folyamatosan gájáznia kellett volna, hogy albérletet vagy lakáshitelt tudjon fizetni.
Ha jól tudom india azon részén mozgott, ahhol nincsen tél. A fagyhalál ellen sem kellett védekeznie.
Az akkori indiai kultúra része volt a vándorló szerzetesek elfogadása és segítése.
Úgy tudom hogy, amikor megvilágosodott egy fa alatt, éppen valami szélsőséges aszkéta gyakorlatot csinált pár kísérőjével (éheztették magukat). Majd a folyón elment egy csónak, amin valaki egy pengetős hangszeren játszott. Ekkor villant be neki az aranyközépút elve. Ha túl gyengén pengeted a húrt, akkor nem fog hangot kiadni. Ha túl erősen, akkor elpattan. Ezzel analóg módon a testet sem szabad gyötörni, mert épp psziché csak épp testben lehet. Meg is evett gyorsan egy marék rizst, mire a kísérői megjegyezték, hogy Gautama megőrült, eszik.
Tehát még ő is fontosnak tartotta az épp testet és a hozzá szükséges rizst.
Persze, lehetségesnek tartom, hogy vannak olyan tudatossági szintek, ahhol már semmihez sem kell ragaszkodni, és ennek ellenére mégis tudsz a földi világban aktívan tevékenykedni, de odáig valahogy el is kell jutni.
Gautamának már olyan karmája lehetett, hogy olyan körülmények közzé szülessen, ami lehetővé teszi számára a megvilágosodást, a végső igazság felismerését, vagy nem tudom mit. Ebből a kultúrális és egzisztenciális helyzetből alkotta meg a tanait. Nem vagyok benne biztos, hogy azt így egy az egyben át lehet lapátolni valamilyen más kultúr és egzisztenciális környezetbe.
válasza:Ezek többnyire hagyományon alapuló vélekedések.
Biztosan ismered azt a gyakorlatot, amellyel az van bemutatva, hogy mennyire torzul az információ, ha sok emberen halad keresztül.
Képzelj el egy osztályt. A gyerekek körben ülnek. A tanár az első diák fülébe súg néhány mondatot. A diáknak az a feladata, hogy megpróbálja elmondani a mellette ülőnek, amit hallott, amit értett vagy amit meg tudott jegyezni. És minden gyerek a mellette ülőnek továbbadja a hallottakat.
Mire végigmegy az információ az osztály összes tagján, szinte semmi nem szokott megmaradni az eredeti szövegből.
És ez csak néhány ember és egy néhány perces kísérlet.
Érthető, ugye?
A hagyomány az hagyomány. Ragaszkodni ahhoz is lehet. Vagy el lehet engedni.
Több, mint 2000 év alatt mi maradhatott meg abból, aminek csak pár ember volt szemtanúja?
Ráadásul ezek olyan elvont témák, amit akárkinek át sem lehet adni.
Ha gondolod, olvasd el az elejétől a végéig a Sákjamuni Buddha szócikket a Wikipédián.
Még abban is le van írva, hogy sokak szerint megvalósította, hogy nem volt szüksége fizikai táplálékra.
Akkor mi is az a történet a rizsről és a tejről... Hagyomány.
Lehet, hogy tudod, hogy mik azok a sziddhik, de ha nem, akkor utána lehet nézni.
Egy buddha vélhetően mindegyik sziddhivel rendelkezik. Akkor mi szüksége lenne bármire? Semmi.
Már ott megbicsaklott a történet, hogy ő eleve nem alapított vallást. Most mégis létezik buddhizmus.
Az viszont biztos, hogy úgy van, hogy Sziddhárthának olyan volt a "karmája", hogy abban az emanációban meg tudta valósítani a buddha állapotot.
Úgy látszik, hogy Téged mégis érdekel valamennyire a téma, mert eléggé foglalkoztat. Majd később kialakul, hogy ezt az érdeklődést merre irányítod.
#7 Értem amit írsz. Sok mese körbe lengi ezt a témát is.
Én igazándiból nem tudok semmit.
"Az emberek bármit mondhatnak, bármit mondanak is." - Besenyő Pista bácsi
Ugyanígy bármit leírhatnak wikire is.
Igen, hallottam a sziddhikről, de én nem rendelkezem velük, így hát azokról sem tudok semmit.
De a sziddhik létezése elméleti szinten számomra valószínüek. Egy kisgyermek számára mágikus képesség, hogy az anyja ételt tud addni neki (a gyermek még nem rendelkezik ezzel a képességgel). A gyermek nézőpontjából az anyja képességét sziddhinek lehet tekinteni.
Ha a kultúra felnőtt részének nagy része fog már rendelkezni azzal a képességgel, amit ma még sziddhinek hívunk, onnantól kezdve az már nem lesz az.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!