Mi a teráf? Tényleg feláldozott, felnőtt férfiak fejei mumifikálva, amit kultusztárgyként tiszteltek és imádtak? Vagy inkább házi bálványszobor?

Keresztény templomokban manapság is tartanak emberi maradványokat szent ereklyeként. Imádják a halálkultuszt! Freskóik, szobraik locsognak a vértől, belsőszervektől.

Egyetek a testem, igyátok a vérem!

A terafim, családi istenek vagy bálványok (Ráhel addigra fogta a teráfszobrokat, a női tevenyeregkosárba tette, és ráült. Lábán pedig fölforgatta az egész sátrat, de nem találta meg azokat. 1Mó 31:34). Bár az eredeti nyelvben többes számú szó a „terafim”, de utalhat egyetlen bálványra is. Voltak ember formájú és ember nagyságú terafimbálványok. Erről ír az 1Sámuel 19:13, 16, de voltak sokkal kisebbek is, melyek elfértek egy női nyeregkosárban: 1Mózes 31:34. A terafimmal olykor előjelek után kutattak: Ezékiel 21:21; Zakariás 10:2.

Sámuel próféta együtt említi a terafimot a rejtelmes erőkkel, és mindkettőt összekapcsolja az elbizakodott törtetéssel: 1Sámuel 15:23. A terafim is azok között a bálványimádati tárgyak között volt, melyeket a hűséges Jósiás király eltakarított Júdából és Jeruzsálemből, ahogyan erről a 2Királyok 23:24 beszámol.