Honnan (melyik vallásból) eredeztethető és mikor alakult ki az a szokás, hogy a (katolikus) templomok alagsorában helyeznek el emberi holttesteket, vagy a templom részeként kialakított urnatemetőben tárolják a halottak földi maradványait?

A kérdés valóban kissé keszekuszára sikerült :9, szóval érthető, hogy kiigazító válaszokat is kaptál. És az alábbiak is lényegében csak bővebben ugyanaz, mint amit eddig is írtak.

A Szent Péter bazilika egy viszonylag későbbi reneszánsz stílusban épült templom, ami 1506-tól 1626-ig épült. Már jóval előtte ott volt a ma már nem létező "Régi Szent Péter-bazilikának" nevezett előd temploma, ahol a kriptát is már kialakították. A Régi Szent Péter-bazilika építését I. Konstantin (272-337) császár uralkodása idején kezdték el építeni 320 körül azon a helyen ahol Szent Péter sírját vélték tudni. Felhasználtak hozzá korábbi régi templomrészeket is. Ha megint visszább megyünk, akkor Szent Péter isz. 60 körüli halála utáni sírhelyénél is volt egy szentély és arra épült a Régi Szent Péter-bazilika.

A rómaiak egyrészt a hamvasztást tartották megfelelőbbnek a városaik növekedése és a helyhiány miatt is, mert hamvasztással nem volt szükség nagyméretű temetőkre. Bár a rómaiak már nagyon korán is hamvasztottak, ie. 1000 körül és az urnát a hamvakkal temették. Másrészt a halottakat nem engedték a városokban tartani a tisztátalanságuk miatt, így ezért is a városokon kívül temetkeztek. Meg úgy egyébként az ókori rómaiak és görögök is egyaránt temetkeztek és hamvasztottak is, de a rómaiaknál a hamvasztás volt előnyben.

A keresztények pedig a temetkezést szorgalmazták és a föld alá épített katakombákba helyezték a holttesteket. Előnyösnek tartották a mártírhalált halt keresztény szentek közelébe való temetkezést is, miközben sírjaik fölé oltárokat és szentélyeket építettek. Bár ezek a sírok fölé emelt templomok inkább zarándokhelyek és ereklyék szerepét töltötték be és nem köztemetkezési szokást jelentettek. Templomok alá a köztemetkezésnek nem is volt elegendő hely, csak szenteket, királyokat és papokat temettek templomokba, illetve azok alá. Bár mondjuk a középkorban ez némiképp nagyobb számot is elért, akár több száz sír is lehetett egy templom alatt.

A római előkelőségek díszes sírhelyeket, mauzóleumokat kezdtek építeni amik fokozatosan a templomokra kezdtek hasonlítani érthető okokból és ez elfogadottá is vált a rómaiak körében. Míg közben a keresztények az említett módon már a római korban is a temetkezések fölé emeltek szentélyeket.

A középkorra ebből lett a konkrétan vett templomokba temetkezés és 700 körül már elkezdték a szentek maradványait átszállítani a katakombákból a templomokba (I. Pál pápa). Sőt az újratemetés is elszaporodott a középkorban, ami régészeti szempontból egy külön nehézség.

Bár ritkán, de előfordult még az ókori Egyiptomban is a templomban temetkezés, hogy egy király sírja fölött kápolna vagy templom volt, de egyáltalán nem volt jellemző. Ott is a temetkezési hely közelében volt templom és az egyiptomi istenségek templomaiban nem volt temetkezés.

Cappadochiában például szintén előfordult, ami egy korai keresztény példa rá. Cappadochia a mai Törökországban található és barlangtemplomairól ismert, amit a sziklákba vájtak. Így néz ki:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]

Cappadochiában 100 körül terjedt el a kereszténység és ezek a barlangtemplomok az elvonulást hivatottak biztosítani. A temetkezések itt a templomok bejáratánál lévő előcsarnokban (narthex) és a nagyteremben voltak jellemzőek, de nem az oltárnál vagy oltár alatt, mint a Szent Péter-bazilika esetében. Némely templom már-már temetővé alakult a sok padlóba vájt sírhelytől, mint például Göreme templomaiban:

[link]

Vagy ilyen Soğanlı is:

[link]

Volt rá régebbi példa is, a Máltán található Hal Saflieni templom és sír is egyben amiért gyakran hypogeumnak nevezik. Ie. 4000 és ie. 2500 között használták. Így néz ki:

[link]

[link]

[link]

Mindent összevetve voltak rá egyéb példák is, de a templomban temetkezés a keresztény temetkezés jellemzője.