Nyugaton a buddhizmus leginkább a külsőségeivel kelti fel az emberek érdeklődését, a mélyebb tartalmakat ellenben sokkal kevesebben képesek megérteni, magukévá tenni?

Azt hiszem, ez így lehet. Eleinte maga Buddha is vonakodott a széles tömegek elé tárni a tudását, sőt a legenda szerint egyáltalán nem akart tanítani, istenek kezdtek el neki könyörögni, hogy tanítson.

"Halhatatlanság kapuja kitárva.

Kinek füle van, fogadja be hittel.

Azért vártam a Tan igéivel, hogy

fölös vesződség ne legyen szavamból".

(Buddha beszédei)

Végülis fogadott tanítványokat, akiknek a "szemét alig fedte por". Vagyis az értő kevesek tudják hasznosítani a tanításait.

Szerintem részben igen. A 20. század második felének elején Amerikában és Nyugat-Európában megjelenő hippi mozgalom kitűzte zászlajára, hogy megreformálja a társadalmat és az életet minden szempontból, és fellázadnak a "maradi" értékrendek ellen. Nos, hát a konzervatív idősebbek ellen lázongó fiatalok, ahogy említettem minden téren változást és szabadságot akartak, így a spiritualitás és a vallás terén is. Igazából a kereszténységet és az ábrahámi vallásokat nem is ismerték igazán, de mivel "maradinak" találták, ez ellen is el kezdtek lázadozni (aztán később persze jött a Jézus-mozgalom, de az szintén egy lebutított változata volt a kereszténységnek). El kezdtek keresni különböző alternatívákat, például megjelent a new age, megjelentek bizonyos újpogány irányzatok, és igen, behozták a keleti vallásokat is. Legalábbis elvben behozták, ugyanis a gyakorlatban nem túl sok köze volt az eredeti tanokhoz.

Ez a szellemiség, aztán gyökeret vert a nyugati társadalomban. "Bármi, csak ne hagyományos, különleges akarok lenni és ne mondja meg nekem senki, felőlem akár sátánizmus is lehet, csak ne hagyományos, nem érdekel mit tanít." Ezért részben felelős a kereszténység, mivel a követői között sajnos vannak olyanok, akik abszolút nem ismerik a saját hitüket, igazából nem is hisznek, csak vallásosak, de még azok sem igazán. Részben pedig a kereszténységnek nem egy olyan vallás, aminek csak úgy minden követelmény nélkül a követőjének vallhatja magát valaki.

A keleti vallásokat pedig az emberek nem ismerték, halvány lila gőzük sem volt arról, hogy valójában mit is tanít. (Egyébként a keleti vallások hagyományos tanításai sok ponton nagyon hasonlítanak a kereszténységére, szóval rossz irányba indultak el, és amúgy rengeteg lemondással és követelménnyel jár, ha valaki komolyan buddhista akar lenni.) Csak tetszett az embereknek, hogy olyan békés, meg tök cuki a pocakos Buddha (aki egyébként Pu-taj és nem Sákjamuni), meg azt hiszik róla sokan, hogy az csak olyan "lóti-futi vallás", szóval kaptak is az alkalmon.

Nyugaton az emberek általában divat buddhisták. Kíváncsi lennék, hogy hogy reagálnának arra, ha mondjuk találkoznának egy igazi tibeti/burmai/kínai/japán buddhista szerzetessel, mesterrel, aki mesélne nekik egy kicsit a Buddha eredeti tanításairól. Ugyanis semmi köze a "kaliforniai buddhizmushoz". Néha kicsit furcsa, hogy pont azok körében a legnépszerűbb a "buddhizmus", akik a legjobban ragaszkodnak az anyagi világhoz, akik a legjobban vágyakoznak stb. Tehát akikben a legnagyobb a létszomj, és akiket az életvitelük és életszemléletük a legjobban a létforgataghoz köt. Ebben még annyira nem is lenne nagy különlegesség, de abban már annál inkább, hogy eszük ágában nincs a vágyaiktól megszabadulni és az egójuktól, illetve azokkal együtt az indulataiktól és a tudatlanságtól megszabadulni.

2

Azert ez messze nem igaz mindenkire.

En pont "Nyugaton" elek, es itt, akit erdekel a buddhizmus, azok tenylegesen benne vannak. Akiket en ismerek, rendszeresen jarnak Indiaba, honapokat toltenek a hegyekben szerzetesek kozott elve. Pontosan kepben vannak.

Az mas, hogy vannak, akiket csak a relaxacios meditacio, a joga resze erdekel, vagy alternativ gyogyitasra, masszazsra, etrendre hasznaljak. Ok viszont nem is mondjak, hogy ez lenne a vallasuk.

A fiataloknak pedig minden tortenelmi korszakban van egy eletkori sajatossaguk, kamasz- es fiatal felnottkorban, amikor eros kritikaval viszonyulnak a szuleik vilagnezete fele. "Barmi, csak ne az legyen." Ezt kulonbozo neurologiai folyamatok okozzak, es az ilyen "lazadas" tobbnyire elmulik.

#3.

Mégis a többség inkább mondja magára, hogy buddhista, mint hogy a pszichológus/akármilyen coach adott egy CD-t, oszt arra relaxálok, meg tornászok egyet, amire azt mondom, hogy jóga. Ha megkérdezem a Buddha valódi tanításairól, csak a reinkarnációról tud hebegni egy fél gondolatot.

#4

Szerintem ötleted sincs hogy a többség mit mond.

Még ha sokan mondják hogy lapos a Föld, akkor az is lesz?

#5

Én igaz tanítót sem ismerek, bárhova nézek az ezotérián belül.

Viszont az nem érv, hogy valami teljesen másról beszélsz és másokra mondod, hogy nem igazak.

#6.

Miért kellene feltétlen ezotéria? Eleve az ezotéria kevésbé nyílt tanítás, szóval, ha ennyire elcsépelt, akkor eleve nem ezotéria hagyományos értelemben.

A modern nyugati buddhizmusról beszélek.