Szent Kristófot régebben miért volt szokás kutya vagy sakál fejjel ábrázolni?

Mert a legenda egy változata ezt tartotta róla, hogy kutyafeje volt, és miután átvitte a gyermek Jézust a folyón, utána nyerte el emberi arcát.

Ez akkoriban egy gyakori motívum volt, hogy a bűnben megfeneklett embernek állati arcvonásai, vagy egyenesen állatfeje van. Így ábrázolták azt, hogy az emberi helyett az állati minőség uralkodik rajta.

Szent Kristóf története annak a példázata, hogy társadalomból kivetett, annak peremén élő nonkonform egyén hogyan képes sajátságos helyzetét és szerepét Isten szolgálatába állítani.

Ez a szuperhős-történetek egy őstípusa is. Ott van például a Mandalóri sorozat, ugyanez a sztori. Van egy ember akinek "nincs arca", mindig csak sisakban látjuk. Valójában az arcnélküliség képezi az identitását, az emberi mivoltját háttérbe helyezi, hogy harcos (óriás) identitását helyezze előtérbe. Ez az illető egy gyermeket cipel keresztül a világ peremén, amely gyermek nem egy akármilyen gyermek, hanem a felsőbb erő letéteményese (Grogu - "baby Yoda"). Azzal, hogy elvállalja, hogy a gyermeket átviszi a peremen, jóval nagyobb terhet vesz magára, hisz nagy felelősséget cipel magával. Mikor a gyermeket átvitte, "elnyeri az emberi arcát" azzal, hogy leveszi neki a sisakját.