A keresztény Biblia egy igencsak ellentmondásokkal terhelt vallási irodalmi mű?

Attól függ, hogy mit értesz ezalatt. Van például olyan, amikor ugyanarra a Leviták könyve 18-at ír, míg a Második törvénykönyv 8-at (vagy fordítva, most nem ez a lényeg). Ez nyilván nem ellentmondás, egyszerű fordítási hiba, viszont már sose tudjuk meg, hogy a 8 vagy 18 az igaz.

Kérdés inkább az, hogy ezek lényegesek-e valamilyen szempontból. Szerintem egyáltalán nem.

Nézőpont kérdése. És főképpen kulturáltságé. Aki a vízen járást például betű szerint veszi, sem az ókori kultúrát, sem a szóhasználatot, sem úgy általában a kultúrát nem igazán ismeri. Márpedig betű szerint ellentmondás, értelmesen olvasva nem.

A többi is hasonló, csak sok ennél lényegesen összetettebb. Ezen felül, egy írás olvasásakor nem figyelembe venni a szerző célját, szándékát, azonos a nem értéssel.

Csak Jézus felől szabad megközelíteni az értelmét. Jézus adott tiszta kinyilatkoztatást az Atyáról. Visszahivatkozik az ÓSZ-re, hogy az abban írt próféciákat (és szimbólumokat is) ő teljesítette be. Luther tanított arról, hogy a Bibliát Krisztus központúan kell olvasni, és igaza volt.

Tehát koncentrálj először az Újszövetség olvasására.

"Luther tanított arról, hogy a Bibliát Krisztus központúan kell olvasni, és igaza volt."

Abszolút. Ezzel katolikusként is egyetértek. :))

Szia

Az első századi keresztények nem találtak benne ellentmondást.

Voltak dolgok, amelyeket nem értettek. Ilyenkor a Cselekedetek könyve leírása szerint kutatást végeztek az Írásokban, kérve Isten szellemének a vezetését, és a megoldást, a döntést megírták a gyülekezeteknek.

Ha abból indulunk ki, hogy az egész Biblia minden embernek lett leírva, akkor abban nemlogikus az ellentmondásos tanítás. Isten ismeri a gondolatainkat (de az indítékainkat is), és ha látja bennünk az őszinte vágyat Szavának a megértésére, akkor megadja a bölcsességet is hozzá.

Még bölcs Salamon is ezt tette, bölcsességet kért Istentől:" Ezért adj a te szolgádnak engedelmes szívet, hogy ítélhesse népedet, hogy különbséget tudjon tenni jó és rossz között:" 1Királyok 3:9

Isten ma is ad bölcsességet, Írása megértéséhez és alkalmazásához, ha kérjük Tőle: " „Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik neki.” Jakab 1:5–8

Ellentmond a Biblia önmagának?

„LETETELEN, hogy Isten hazudjék” — jelenti ki a Biblia (Zsidók 6:18). Nevezhetnénk-e a Bibliát Isten Szavának, ha tele lenne kiáltó ellentmondásokkal és lényeges eltérésekkel? Aligha! ’Miért vannak akkor mégis benne eltérések?’ — kérdezhetnéd.

Tulajdonképpen egy olyan könyvbe, amelyet évszázadokon át nagy fáradsággal, kézírással másoltak le, és amit így kellett annak a kornak beszélt nyelvére lefordítani, elkerülhetetlenül becsúszott egy-két íráshiba. De ezek egyike sem olyan jelentős és számottevő, hogy emiatt jogos lenne kételkedni a Biblia isteni ihletettségében és tekintélyében! A látszólagos elentmondások — gondos elemzéssel — rögtön tisztázhatók és nem is bizonyulnak ellentmondásnak. Túl gyakran megesik, hogy azok az emberek, akik azt állítják, hogy a Biblia ellentmond önmagának, nem vesznek annyi fáradságot sem maguknak, hogy alaposan megvizsgálják a Bibliát, hanem egyszerűen elfogadnak valamilyen véleményt olyanoktól, akik nem akarnak a Bibliában hinni vagy a Biblia szerint élni. „Ha valaki előbb válaszol egy dologra, mielőtt meghallgatná azt, balgaság az tőle és megalázó ránézve” (Példabeszédek 18:13).

Időnként egyesek azt a tényt kifogásolják, hogy a Biblia írói mintha nem mindig értenének egyet bizonyos szereplőkkel, az események sorrendjével, vagy az idézetek szövegezésével stb. kapcsolatos dolgokkal. De vizsgáljuk csak meg: Ha felkérnél több személyt, hogy ugyanarról az eseményről, amit láttak, számoljanak be, vajon leírásaik minden egyes részletben megegyeznének és talán ugyanolyan szavakkal írnák le? Ha történetesen ezt tapasztalnánk, nem éppen ez keltene-e bennünk gyanút, hogy az elbeszélők bizonyára összebeszéltek? Ugyanígy a Biblia írói is Isten engedélye alapján használhatták egyéni stílusukat és kifejezési formájukat, de arról maga Isten szavatolt, hogy gondolatai és a szóban forgó tények pontosan legyenek rögzítve.

A korábbi írásokból vett idézetek, lehet, hogy egy kicsit eltérnek az eredeti szövegezéstől annak arányában, ahogyan az újabb író céljainak és szándékainak megfelelően idézi, de az alapgondolat és az eszme ugyanaz maradt. Ugyanez mondható el az események csoportosításáról. Egy író lehet, hogy szigorú kronológiai sorrendet követ, míg egy másik író az eseményeket a gondolat kapcsán felmerülő társgondolatai szerint sorakoztatja fel. Kihagyások is az író szempontja és az esemény sűrítése szerint történnek. Máté például beszél két vakról, akit Jézus meggyógyított, míg Márk és Lukács csak egy vakról beszél (Máté 20:29–34; Márk 10:46; Lukács 18:35). Máté beszámolója nem ellentmondásos. Ő egyszerűen inkább a számra koncentrál, Márk és Lukács viszont arra az egy férfiúra, akihez Jézus a szavait intézte.

Az időszámítás tekintetében is vannak eltérő módszerek. A zsidó nemzet két naptárt használt — a szent naptárt és a világi vagy a mezőgazdasági naptárt. Az év kezdete mindkettőben más-más időpontra esik. Ha egyes írók egy bizonyos eseményre való utalásban más időpontot adnak meg, ennek oka az, hogy nem egyforma naptárt használtak. Mivel a keleti írók ritkán használnak törtszámokat, az év bizonyos részeit egész évre kerekítették ki. Mindig felkerekítették a legközelebbi egész számra.