A patriarkának régen több befolyása volt mint a pápának? Ki volt az ortodox egyhaz feje és ki most? A pátriárka vagy a császár? Valaki elmagyarázza?

Szia

Egyáltalán honnan ered pl. az orosz ortodox vallás?

Ezt olvastam erről, bemásolom:

I. Vlagyimir, kijevi (Ukrajna) nagyfejedelem a hagyomány szerint i. sz. 988-ban megkeresztelkedett. Állítólag hatást keltő rituáléja miatt, nem pedig a reményről és igazságról szóló valamilyen üzenete miatt választotta a „keresztény” vallás bizánci formáját a judaizmus és az iszlám helyett.

I. VLAGYIMIR orosz nagyherceg egy napon úgy rendelkezett, hogy pogány alattvalói kötelesek „keresztényekké” lenni. Ő maga i. sz. 987-ben a görögkeleti ortodox hercegnővel kötött házassága után tért meg. Most elrendelte, hogy alattvalói tömegesen keresztelekedjenek meg, ha nem megy másként, akkor akár erőszak árán is. Idővel az orosz egyház függetlenítette magát a görög „anya”-egyháztól, s az államon belül önálló minisztériummá lett. És jóllehet a szovjet állami vezetők hivatalosan tagadják Isten létét, de még ma is fennáll az állam és az egyház között ez a kényszerű együttműködés.

Valójában „Vlagyimir megtérésének ideje — mondja a Keeping the Faiths​—Religion and Ideology in the Soviet Union című könyv — azt sugallja, hogy azért vette át az új vallást, hogy politikai érdekeit szolgálja, ezzel egy olyan hagyományt kezdve, amely gyakorlatilag szakadatlanul végigfutott az Orosz Ortodox Egyház történetében.” Majd ezt a kijózanító gondolatot fűzi hozzá a könyv: „Az egyház általában kész volt a kormány érdekeit szolgálni, még akkor is, amikor a kormány megsértette az egyház érdekeit.”

Vlagyimir megparancsolta az alattvalóinak, hogy keresztelkedjenek meg mint keresztények; nem volt választásuk ebben a dologban. Mihelyt „átvette az ortodox vallást mint államvallást — mondja Paul Steeves —, nekilátott egy olyan programnak, amely abból állt, hogy gyökerestől kiirtsa az őshonos szláv törzsek hagyományos vallási gyakorlatait”. Olyan helyeken például, ahol az emberek korábban pogány bálványoknak áldoztak, ő templomot építtetett. Steeves hozzáfűzi: „Mindamellett a pogányság maradékai több évszázadig fennmaradtak, és végül nem annyira eltávolíttattak, mint inkább beleolvadtak az orosz vallásos életbe.”

Ezen ingatag alap ellenére az Orosz Ortodox Egyház buzgón támogatta a missziós munkát. Thomas Hopko a Szent Vlagyimir Ortodox Teológiai Papneveldéje képviseletében ezt mondja: „Ahogy a birodalom keleti részeit betelepítették és ahogy ezeken a helyeken hirdették az evangéliumot, az egyház írásait és szertartási előírásait több szibériai nyelvre és alaszkai dialektusra lefordították.”

Bizáncban a császár adta a pénzt az egyháznak, és eléggé beleszólt annak ügyeibe. Az egyházat együtt vezette a pátriárkával. Amikor jött a török, akkor a császár helyére a szultán került. Ahogy a görögök kivívták szabadságukat, úgy egyre több terület lett független a török szultántól, ott önálló egyházat hoztak létre. Így ma három ortodox egyház is van Görögországban.

Az orosz egyházat is együtt vezette a pátriárka és a cár. A Szovjetunióban a cár helyét a párt vette át. Csak 1988-tól független az orosz egyház.

Attól függ, hogy mikor régen és mire volt befolyása. Római Szent Kelemen már az első század végén Róma püspökeként primátust élvezett a teljes Egyházban, ezért szólhatott bele például a korintusi egyház belügyébe, ami leveléből világosan látszik.

Antióchiai Szent Ignác 110 körül írt levelében szintén osztja ezt a nézetet és mint írja, Róma püspökét illeti meg az első hely.

Szent Irenaeus szintén a második században már egészen világosan tanítja Róma elsőbbségét.

Pedig ugye Kelemen pápát leszámítva egyik se volt római, hanem provinciákon éltek.

A Nyugat Római Birodalom bukása után (illetve kicsit korábban is már, amikor a császári központot áthelyezték), erős igény volt, hogy a konstantinápolyi pátriárka legyen az Egyház vezetője, de végülis ezt nem sikerült eléri nekik. Viszont befolyásuk nagyon jelentős lett.

Ugyanezt másik oldalról nézve, míg nyugaton a pápák függetlenek voltak az államtól (még ha voltak is kísérletek ezt a függetlenséget megdönteni), addig keleten az állam és egyház szinte összeolvadt. Tehát amikor azt írtam, hogy jelentős befolyása lett a pátriárkának, akkor ez a befolyás valójában az övé volt, vagy a mögötte álló császáré?

Az első századokban a keresztény hit terjedésével az Egyház nem esett szét sok kicsi felekezetre, hanem létrejött egy hatalmas egyre nagyobb kiterjedésű Egyház, az ehhez szükséges szervezettséggel. A "katolikus" szó egyébként éppen azt jelentette, hogy egy "egyetemes", "általánosan elterjedt" egyházról van szó, s nem valamilyen kicsi helyi szektáról.

A keresztény püspökök magától értetődően keresték egymással a kapcsolatot, leveleztek, zsinatoltak, könyveket, írásokat cseréltek, megbeszélték a hit és az erkölcs ügyes-bajos dolgait, vagyis ápolták az egységet. Természetesen a közeli püspököknek nagyobb lehetőségük volt erre, mint a távoliaknak, ezért alakultak ki az úgynevezett metropolita körzetek (érsekségek) a metropolita (érsek) vezetésével.

Amennyire lehetőségeik engedték azért a távoli körzetek vezetői is tartották egymással a kapcsolatot, vagyis a körzetek egyháztartományokba, úgynevezett pátriárkátusokba tagozódtak a pátriárkák vezetésével. Az idő múlásával a pátriárkák szerepe és befolyása csak egyre nőtt, vagyis az egyháztartományok egyre egységesebbek és összetartóbbak lettek. A IV.század végén öt pátriárka volt: a római, alexandriai, antiókhiai, jeruzsálemi és a konstantinápolyi pátriárka.

Az Egyház éppen mert egy-ház volt, bírt egy fővezetővel is, a pápával, aki egyben ugye a római pátriárka is volt. S bár a pátriárkák is tartották egymással a kapcsolatot, a nagy távolságok miatt a római pápa nem igen szólt bele a többi pátriárka dolgaiba, inkább csak a nagyon fontos hittani kérdésekben. A legfontosabb főleg hittani kérdéseket az úgynevezett egyetemes zsinatokon vitatták meg, ahol valamennyi tartomány és körzet képviselte magát vagy legalábbis joga volt ehhez.

Sajnos, ahogy a politika, a római és a bizánci császár is beleszólt az egyház ügyeibe az összetartó erők meggyengültek, és sokszor a széthúzó erők diadalmaskodtak. Az egyháztartományok lassanként elszakadtak a pápától és egyre több nemzeti alapon szerveződő önálló és független pátriárkátus is létrejött.

A pátriárka szerepe a saját tartományán nagyjából olyan, mint a pápáé, csak ugye jóval kevesebb ember tartozik alá. A Rómától elszakadt pátriárkák egymással azért többé-kevésbé még ápolják az egységet, amit egy tiszteletbeli első pátriárka elismerése is kifejez, de ennek beleszólása a többi pátriárka dolgaiba gyakorlatilag nulla.

#6

Keleten pont, hogy beleszólt, erre domborítottam ki hozzászólásom végét. Nyugaton pedig szeretett volna beleszólni, de sokkal kevésbé tudott.

Az állam nem anyakönyvezett nagyon sokáig.